Borteszt – glicerinbotrány után

A Bortársaság szegedi üzletében gyűltünk össze azért, hogy az ottani remek borokat és az általunk odarosszalkodott olcsóságokat kóstoltassuk vendégeinkkel, Mizsik Attila sommelier-vel, Cziráki Zsolttal, azaz Colossal, a Garaboncziás Borozó tulajdonosával és Benák Tündével, a delmagyar.hu Szépek szépével. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egyértelműen felismerhető-e a rosszabb minőségű bor, illetve tényleg megéri-e a drágábbat vásárolni.

Sok mindentől függ a borról alkotott ítélet: az is megeshet, hogy a jó társaság miatt ízesebbnek találjuk a kortyot, míg egy mesterműtől elfintorodunk, csak mert a hideg utcán kell meginnunk. A sommelier figyelmeztet: nem szabad kizárólagos igazságnak elfogadni sem a borász, sem a szakértő véleményét, mindenki egyedi ízléssel rendelkezik, és még csak abban sem bízhatunk, hogy az egy borvidékről származó borokat egy kalap alá lehet venni, hiszen akár 2 kilométer is számíthat a végeredmény szempontjából.

Az első bornál rögtön kiderül: az 1000 és 2000 forint közötti boroknál a legkisebb a különbség, ezen az értékhatáron belül nehéz pontosan belőni az árat, ha nem tudjuk, mit iszunk. Ez az átlagos pénztárcájú borkedvelő által hétköznapokon is megengedhető, legnépszerűbb árkategória, ennyiért azonban már igazi élményt nyújtó borokat kaphatunk. Az 1615 forintos, 13%-os Laposa badacsonyi olaszrizlinget (2008) tesztelőink 1000 Ft körülire tippelték, mondván, az illata ígéretesebb, mint az íze. A többség 10-ből hat pontot adott, Colos minőségi fröccsnek ajánlja.

A kocsisbortól az ajándék kategóriáig kóstoltattuk vendégeinket úgy,
hogy nem tudták, mit isznak. Fotó: Segesvári Csaba
A második bornál már nem bírtuk magunkban tartani a közelmúltban kirobbant egri borhamisítási botrány által felmerült kérdéseket. Mizsik Attila szerint sajnálatos, de rengeteg borász használja a glicerint bora minőségének feljavítása érdekében. Nyílt titok volt ez, ami most a nagyközönség elé került. Hogy összeomlott-e a hit az egri borvidékben vagy éppen a magyar borokban általában? A sommelier szerint a nép gyorsan felejt, a szakértő az, aki igazán mérges, hiszen könnyen lehet, hogy egy megbuherált bort dicsér éppen.

De vissza tesztborainkhoz. A 2380 forintos, 14,5%-os Kerkaborum vörcsöki furmint (2007) édeskés íze megzavarja három kóstolónkat, 800–1500 forintra lövik be, érdemes lett volna hosszabban elidőzni vele, hogy egyértelműek legyenek erényei. Tünde férfiaknak venné ajándékba, de valószínűleg mindenki örülne neki.

Ekkor jött a merénylet. Vendégeink arca eltorzult, Mizsik Attila elsápadtan jelentette ki: ez pisiszagú. Tünde az ellenségét lepné meg vele, Colos jó punkként megitta, abban mindannyian megyegyeznek: ez vállalhatatlan. Senki sem dőlt be az általunk az üzletbe csempészett borzalomnak, ami nem más, mint az EU-ból származó borokat tartalmazó, 351 Ft/liter árú, 10,5%-os Obsitos. Műanyag palackos, mégis meglepetés, hogy tényleg ennyire rossz. Sommelier-nk ennél a pontnál azért megjegyzi: főzéshez egyáltalán nem kell drágább bort vásárolnunk, elég egy szerényebb minőségű is. De egészen biztosan nem ez.

Sok mindentől függ a borról alkotott ítélet...
Fotó: Segesvári Csaba
A szegedi borfesztiválra terelődött a szó, két férfi vendégünk egyező véleménye: bár az egész inkább népünnepélyhez hasonlít, mint egy igazi borfesztiválra, jó hangulatú, és fontos eseménynek tartják. Hiányolják az egyes borvidékek standjainak egymás mellé szervezését, és drágállják az alkalmi árakat, de az igaz, hogy aki minőséget keres, az is megtalálhatja a kedvencét. Mizsik Attila sajnálja, hogy kevés a visszacsatolás, a borfeszt iszogatói nem jegyzik meg általában, mi ízlett nekik. Ezután pontosan megtippelte, hogy kékfrankost ivott, méghozzá 1500 forintosat, de Colos és Tünde sem járt messze az igazságtól. Az 1460 forintos, 13,5%-os Heimann kékfrankos (2007) hétköznapi tévézéshez, beszélgetésekhez illő friss, fiatal bor.

Újabb tréfa, újabb közmegyegyezéses fintor. Mizsik Attilát megsajnáltuk, amikor azt kérdezte: „Ezt muszáj meginnom?" Tünde szerint igazi gimisbor, Colos a táskájában rejtőző kóla felé nyúlt, Attila szerint még kólából is csak lightot érdemel. Megint nem sikerült átejteni senkit, ez bizony az ABC-ben vásárolt, 569 forintos, 12%-os Vincellér Egri Bikavér (2006). Az ártippel sommelier-nk járt a legközelebb 600 forinttal, a többiek 300-ra saccoltak.

Benák Tündével, Mizsik Attilával és Cziráki Zsolttal kóstoltattuk a borokat.
Fotó: Segesvári Csaba
Az utolsó bornál Attila felkiáltott: „Na!". Colos örülne, ha valaki ezzel lepné meg, Tünde egyből érezhető erejére utalva „igazi búfelejtő"-nek címkézte. Megkönyörültünk, a ledrágább bort hagytuk a végére, nem is merült fel kétsége senkinek, hogy valami igazán minőségit iszik. Kb. 3000 Ft-ba kerülhet, mondták, bár Colos 5000-ig is elment volna. A 2700 Ft-os, 14%-os Barnatanya Syrah (2006) valóban a csúcspontot jelentette ezen a napon, bár sommelier-nk hiányolta a robbanást, e hiányosság rajta kívül senkinek nem tűnt fel.

Szakértő és laikus is tagja volt tesztcsapatunknak, akik az átlagfizetésből még megvásárolható olcsó és drágább borokat kóstolgattak, úgy, hogy sejtésük sem volt, mit ízlelgetnek pontosan. Kiderült, a minőség az üveg és a címke látványa nélkül is felismerhető, az árak pedig legtöbbször tényleg követik a színvonalat. Mizsik Attila és Colos azért figyelmeztetnek mindenkit: nem kell hinni feltétlenül az árban sem. Csak a saját ízlelőbimbóinkban. A választék óriási, kóstolgassanak Önök is, hogy ráleljenek favoritjaikra!