Varjak vendégségben

Szeged téli délutánjaihoz tartoznak a vetési varjak, amelyek hatalmas fellegekben szállva keresik fel éjszakai szálláshelyeiket a városban – szerkesztőségünk környékén is elfoglalnak néhány fát. Korábban a Vadaspark fáin éjszakáztak, néha 15-20 ezer példány is. – A több tízezret is elérheti a madarak száma, ezt akkor lehet a legjobban látni, amikor hosszú, tömött csoportokban húznak be éjszakázni – becsülte meg a felhőket alkotó madarakat [namelink name="Molnár Gyula"] ornitológus. A kavargó fekete felhő késő délután, napnyugta idején letelepedik a fákra – de hová tűnik ez a sereg a melegebb évszakokban?

Nem csoda, hogy amint felmelegszik az idő, ritkán lehet vetési varjút látni, a városok téli lakói ugyanis Északkelet-Európából: a Baltikumból, Oroszországból, Lengyelország északi vidékeiről érkeznek hozzánk a hideg idő elől. – A vetési varjú részlegesen vonuló madár, nem repülnek Afrikáig telelni, csak délebbre húzódnak. A nálunk költő varjak Szerbia, Olaszország tájaira „költöznek", pláne, ha keményebb hidegek jönnek – magyarázta a szakértő. Ám míg Északkelet-Európában gyakori a vetési varjú, nálunk az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági vegyszerezésnek és a vadászok varjúfélékre szelektív mérgezésének „köszönhetően" nagyon megritkult az állománya. Csongrád megyében korábban 10-20 fészkelőtelepük volt, jelenleg egyet ismernek Pitvaros közelében, a fokozottan védett csanádi pusztán. Ezek a madarak is alighanem Romániából érkezhettek, ahol kiirtották egy telepüket.

Fekete felhőkben húznak be éjszakai szállásukra a vetési varjak, szerkesztőségünk környékén is szívesen telepednek a fákra: a madarak Északkelet-Európából érkeznek ide telelni. Fotó: Frank Yvette
– A vetési varjak rendkívül okosak, a túlélés művészei. Mindenevők, a fán maradt gyümölcstől kezdve a rovarokig, madártojásokig mindent elfogyasztanak, erős csőrükkel a diót is fel tudják törni. A szemetet is eltakarítják, a szemétgyűjtő konténerek környékéről, vagy bármi ehetőt, amit a fűben találnak – jellemezte a fekete, kb. 45 centiméteres, 300-340 grammos madarat az ornitológus, amely jellegzetes Kár! Kár!-hangja ellenére az énekesmadarak közé tartozik és 10 éve került fel a védett madarak listájára. A fajt veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – a kék vércsével együtt – a 2009-es év madarának választotta. A varjak korán költenek, az új generáció május elején már kirepül a fészekből – ekkor érkeznek meg a kékvércsék Afrikából, amelyek szintén telepesen fészkelnek, és elfoglalják az üres varjúfészkeket. A vetési varjak gyérülésével tehát a kék vércsék állománya is csökken.

– A saját vetési varjaink annyira kevesen vannak, hogy tavasszal alig látni ezeket a madarakat. 40-50 éves folyamat következménye, hogy ennyire megritkultak, 1942-től kb. 180.000 párról 2000 párra csökkent az állománya. gyermekkoromban Szeged és Vásárhely között jobboldalt nőtt egy akácerdőfolt, még ebben is volt egy telep. A konzervgyár melletti platánokon harminc pár fészkelt. Vadászható volt, de nem a lövöldözés irtotta ki, hanem az, hogy a vadászok dúvadnak tekintették. A madarak között most 12 vadászható faj van, a szarka és a dolmányos varjú ma is közéjük tartozik. Ezek a varjúfajok a vetési varjú közeli rokonai, és a vadászok azért haragszanak rájuk, mert állítólag – és ebben van is némi igazság – gyorsan megtalálják és kifosztják a földön költő fácán, fogoly fészkeit. Erős csőrükkel a pici nyulat is képesek megölni, nagy kárt tudnak tenni az apróvadállományban. E két faj annyira fél a természetben az embertől a lőhetőség miatt, hogy kilométerekre elmennek, ha embert látnak, még ha nincs is nála puska.

Az ornitológustól megtudtuk: megoldásként kitalálták, hogy szelektíven mérgezik a varjakat. 1976-ig a sztrichnin nevű mérget injekciózták tyúktojásba, majd szétszórták erdőn-mezőn. Ez emberekre is rendkívül veszélyes volt, néhányan már attól meghaltak, hogy hozzáértek. És elpusztult mindenféle más ragadozó madár és emlősállat is, a görénytől a rókán át a nyestig, a mérgezés nem volt tehát szelektív.

A Szekszárd melletti vadvédelmi állomáson fejlesztettek ki végül egy varjúfélékre ártalmas mérget (az ún. F1 nevű méreg), amit szintén tyúktojásban „adagoltak". Ezt a szert 2004-ben vonták ki a növényvédő szerek közül, de addig a varjúfélékhez tartozó mátyásszajkó, a védett holló, csóka, és vetési varjú is elhullott a méreg miatt. Sok varjú elpusztulásáért felel az irdatlan mennyiségű vegyszerezés is, ami különösen 1990 előtt volt jellemző Magyarországon a mezőgazdaságra és főleg nem közvetlenül a varjakat, hanem táplálékbázisukat, a rovarokat irtotta. Ugyanígy a fészkelőhelyek megszűnése: a vetési varjú csoportosan fészkel arra alkalmas erdőfoltokban, a fészkek egymás közvetlen közelében vannak.

Ez a madár is a veszélyeztetett fajok listájára került.
A kék vércséknek – amelyek nem építenek tehát fészket – előbb műfészkeket, majd mostanában nagyméretű odúkat raktak ki az egész országban, de főleg az Alföldön, és azok sokat elfoglaltak. Sőt, az odúkba belefészkeltek a vörös vércsék és a szintén védett erdei fülesbaglyok is. A vetési varjú viszont mesterségesen nem igazán telepíthető. A Magyarországon fészkelő varjak számát mindössze 3-10 ezer pár közé becsülte az ornitológus. A nagy intervallum annak köszönhető, hogy nem lehet megszámolni pontosan a fészkeket, mint a fehér gólyánál vagy a foglyoknál.

A vetési varjú (Corvus frugilegus) a madarak osztályába, a verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozó faj. Elterjedési területe Eurázsia nagy része, a Kárpát-medencében gyakori fészkelő. Nagysága kb. 45 cm, szárnyfesztávolsága 81–99 cm, súlya 300–340 gramm. Az egész madár koromfekete, a nemek hasonlóak. A szántásokban a magok elfogyasztásával károkat okoz, de a bogarak, férgek elfogyasztásával hasznot is hajt a mezőgazdaságnak. Nagy csapatokban portyázik. A vetési varjú általában 18-19 évig él. Facsoportok, ligetek fáin vékony ágakból épült, sárral kitapasztott, csésze alakú fészekbe rakja 4–5 tojását. A fiókák két-három hét után repülnek ki a fészekből.