Temetőbe járnak vízért a menekültek

Sehová nem mehetnek

A Magyar Szó szerkesztőségében megtudjuk: a szabadkai Szabálysértési Felső Bíróság 5–10 ezer dinárra bünteti a szabálysértőket, majd útjukra engedi őket. A szabálysértést követően három napon belül kötelesek lennének elhagyni az országot. De nem léphetnek be egyetlen országba sem, hiszen nem rendelkeznek semmilyen személyazonosságot igazoló dokumentummal. A nagykövetségre sem mennek, azzal a magyarázattal, hogy őket otthon, az ország elhagyása és elárulása miatt akár halálbüntetés is várhatja.

– Miért nem kapunk politikai menedékjogot? Emberi megoldás, hogy átdobnak a határon? – kérdezi egy pakisztáni menekült, amikor a Szabadka melletti gyepen találkozunk.
Itt vertek tábort azok, akiket Magyarországról Szerbiába toloncoltak, mert illegálisan léptek be a schengeni zónába. Szabadka külvárosában, a panelektől néhány száz méterre közel 200-an várják sorsuk jobbra fordulását.

Tető, ivóvíz nélkül

A pakisztániak, líbiaiak, a tálibok elől menekülő afgánok a jobb élet reményében mindent hátrahagyva, embercsempészek segítségével, Iránon, Török- és Görögországon, Macedónián keresztül érkeztek a röszkei határhoz. A zöldhatáron elfogták őket. Kitoloncolásuk után Szabadka panelekkel tarkított külvárosához közel, a temető és a szeméttelep között leltek új „otthonra".
Tető, élelem, ivóvíz sem várja őket. A szomszédos temetőbe járnak inni.

A Magyarországról kitoloncolt afgánok, pakisztániak és líbiaiak Szabadka külvárosához közel,
a temető és a szeméttelep között élnek. A szerző felvétele
A Masarikova utcán, a fóliasátrak mellett elegyedünk szóba Istvánnal. A vajdasági férfi a szomszédjaival együtt zöldségtermesztésből él. Tavasz óta 150–200 menekült „költözött" a szomszédjukba. Nincs pénzük, éheznek – ezért időnként a kerteket, a szomszédban nevelt állatokat dézsmálják. – Éjfélig őrizzük a terményt, kerítést is építettünk a fóliák köré. De ez is kevés, a rendőrség pedig csak 15 ezer dináros (közel 40 ezer forintos) kárnál lép. Ettől függetlenül békés társaság, a többség jól beszél angolul. Ha tudjuk, etetjük őket, de kétszázzal már mi sem bírunk.

Traktorán várakozik a 70 éves [namelink name="Josip Prcic."] Több menekült is beköltözött hozzá – igaz, önkényesen, de nem bánja. – Több háborút megéltem. Megértem őket, hogy elmenekültek, itt legalább nem bántják őket – mondja.

2000 határsértő

[namelink name="Szilágyi Róbert"], a Szegedi Határrendészeti Kirendeltség alezredese lapunk kérdésére korábban elmondta: évről évre növekszik a tetten ért határsértők és embercsempészek száma Csongrád megyében. A déli határ mentén a tavalyi év hasonló időszakához képest idén az első 8 hónapban 15 százalékkal több határsértőt, közel 2000 embert sikerült elfogni.

„Kiraknak minket a pusztába."

A „táborban" 8–10 fős társaság verődik össze érkezésünkre. A jórészt fiatal férfiakból álló csapat barátságos.
– Két hónapja indultunk útnak, mindent eladtunk, hogy Nyugat-Európában dolgozhassunk. Nem értem, hogy lehet: kiraknak minket a pusztába, vagy éppen továbbdobnak Macedóniába – panaszkodott az alkalmi szóvivővé előlépő, pakisztáni Asif. A körülményekhez képest ápolt férfi hazáját árvíz, terrorizmus, szegénység sújtja, Európában szeretne dolgozni. – Egyik ország sem nyújt megoldást, csak elfognak és kitoloncolnak.

Törvényen kívüliek

A tűző nap elől az árnyékba menekülő Asif javasolja: menjünk beljebb, a szeméttelep felé, ott a többiekkel is beszélhetünk. Két perc után 20 fős csoportra bukkanunk. Egy harmincas, borostás férfi veszi át a szót. – Olaszország, Spanyolország ad menekültstátuszt. Én azért jöttem el, mert nem akartam a tálibokkal harcolni – az életemért menekülök. Ha nekem nem, akkor kinek ad Magyarország menekültstátuszt? – panaszkodik. Az ideiglenes tábor lakóin egyelőre senki sem segít. Törvényen kívüliek lettek, Szerbiát is 10–15 napon belül el kellene hagyniuk. Csak éppen nincs miből.

Josip Prcichoz is többen beköltöztek, de a 70 éves férfit ez nem zavarja.
A szerző felvétele
Elmondásuk szerint Törökországba még útlevéllel érkeztek, de mivel onnan már vízum kellett a továbbutazáshoz, útleveleiket visszaküldték a családhoz. Ezért nem tudják igazolni magukat, és így nem tudják visszatoloncolni őket országukba. Állításuk szerint Szerbiáig nagyon sokba kerül eljutni. Aki egyedül utazik, és feljut egy buszra, 20–30 eurót fizet – a többiek minden határátlépésért legalább 200–300-at. A magyar határon az embercsempészek 1200–2300 eurót is elkérnek.

Schengeni határok: bővítés vagy szűkítés

A Schengeni Egyezmény az Európai Unió (EU) első és harmadik pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelenti. Az egyezménynek nem minden uniós ország a tagja, és vannak nem EU-beli tagjai is. Nem tagja az övezetnek egyelőre az uniós tagállam Románia és Bulgária. Az eredeti menetrend szerint a két ország július 1-jétől csatlakozott volna. Mivel 1,5 millió romániai magyar érdeke is volt a csatlakozás, országunk számára is nem csupán gazdasági, hanem nemzetpolitikai érdekké is vált Románia mielőbbi schengeni tagsága. Franciaország és Németország azonban vétózott: azt kifogásolták, hogy a tagjelölt országokban nagy a korrupció, és gondok vannak az igazságszolgáltatásban is. Nemrég felmerült: kizárnák az egyezményből Görögországot, amelynek nehezen ellenőrizhető határainál az elmúlt években, de különösen az észak-afrikai forrongások kezdete óta jelentősen könnyebbé vált a menekültek átjutása. Tavaly becslések szerint több mint 100 ezren lépték át illegálisan az uniós határokat, ebből közel 90 ezer Görögországnál. Az ötletet azonban már a kezdetekben elvetették.