2013.06.23. 12:03

Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester

Szeged – Szeged legidősebb még ma is aktív órása Hunvölgyi Emil. A 70 esztendős mester kora ellenére igen fiatalos életmódot él: jógázik, táncol és rúgja a bőrt. Unokája már a 8. Emil a családban, felmenőik Bajorországból származnak. Dolgozott már az órák Rolls-Royce-ával is, de mestersége mára főleg szervizeléssé alakult. Igazi Szűz: rendkívül precíz embernek vallja magát.

Kiss Gábor Gergő

– Hétfőn jógázott, kedden focizni ment, szerdán társastáncolt: hogyan és miért kerültek bele mindennapjaiba ezek a foglalatosságok?

– Jógázni és focizni minden héten szoktam, a tánc néha kimarad. A jógát a párom ajánlotta, de egyébként is úgy voltam vele: inkább oda járok, mint reumatológushoz. 10 éve kezdett el fájni a hátam: az orvos azt mondta, hogy ilyen korban már minden második embernek kopott a csigolyája. Kaptam fürdőjegyet, felírták a masszírozást, az jó volt, de a hatása nem tartós. A jógázástól viszont elmúlt minden fájdalmam. Tavaly voltam 70 éves – egy gerinccsavarásnál persze felnyög az ember. Ez egy olyan sport, hogy csinálni nehéz, de utána szinte lebegek a föld felett: baromi jó érzés. A foci ennek pont a fordítottja: nagyon jó csinálni, de utána mindenem fáj. Amatőr szinten városi bajnokságokban már fiatal koromban játszottam: sokáig szertornáztam, de a haverok elcsábítottak a focihoz. 1975-ben kezdtem az akkori csapat legfiatalabb tagjaként – most én vagyok a legidősebb. A társastáncot [namelink name="Kalapos József"] szenior boogie-woogie bajnok javasolta: ennek köszönhetem az élettársamat, akivel 15 éve ismerkedtem meg az egyik táncórán.

Hunvölgyi Emil: Nem szabad abbahagyni a munkát, mert az ember nagyon könnyen hozzá tud szokni a lustasághoz. Fotók: Karnok Csaba

A háború gyermeke

[namelink name="Hunvölgyi Emil"] 1942. szeptember 8-án született Budapesten. – Éppen bombázták a várost a XIII. kerületben, amikor megszülettem. Anyám mesélte, hogy légi riadó miatt vagy hatszor kellett lemenniük az óvóhelyre, mire világra jöttem. Ezért lettem én ilyen ideges gyerek, a háború gyermeke – mesélte Hunvölgyi Emil. Általános iskolába már a szegedi Zalkába járt, a Radnótiban érettségizett. – Bánfalvi József volt az igazgatónk, osztályom, a 4.a elég balhés osztály volt. A legkisebb utcai csínytevés után máris jött be hozzánk a pedellus, és név szerint hívta be azokat a fiúkat az igazgatóiba, akikről Bánfalvi azt sejtette, hogy ők követték el a csínyt, de legalábbis tudják a bűnös nevét – mondta Hunvölgyi Emil. Kedvenc városa Párizs és Barcelona, de tetszett neki a török Riviéra is. Kedvenc étele a sztrapacska, itala a jó minőségű fehér bor, főleg a Balaton környékéről. Kedvenc filmjei a Volt egyszer egy vadnyugat, valamint a francia filmek. Kedvenc énekese Elvis Presley és a Fenyő Miklós fémjelezte Hungária.

– A Radnóti-gimnáziumban végzett, amely mindig is reáloktatásáról volt híres, és nem sok végzőse választ valamilyen más szakmát magának. Ön hogyan lett órásmester?

– 1960-ban érettségiztem, amikor még csak két fiúosztály volt évfolyamonként a Radnótiban. Humán tagozatra jártam, bár ettől függetlenül 10 osztálytársam lett orvos szülői hatásra. Az én apám az Órás-Ékszerész Szövetkezetben volt főkönyvelő, és már általános iskolásként tetszett ez a munka: nyugis és úri szakmát adott az embernek. Szegény gyerek voltam, de ahogy elkezdtem dolgozni, azonnal lett pénzem: így ragadtam le mellette. Szabó István tanított meg az alapokra, a finomságokat Nemes Imrétől lestem el. A szövetkezetben kezdtem el dolgozni a Széchenyi téren, ahol 18 évet töltöttem. A mostani műhelyem 32 éve van meg a Bartók téren: akkor még nem sokan váltottak bérleti jogot maguknak a városban.

– Hogyan látja szakmája jövőjét?

– A legidősebb aktív órásmester vagyok a városban: a nagyobbik fiam szerencsére folytatja a szakmámat. A nyári szünetekben tanítottam ki, az alapfogásokat itt sajátította el: ezzel az én munkám jövője is biztosítva van. Amikor én voltam tanuló, a mesterséget még Szegeden is oktatták. A fiamnak már Pestre kellett járnia tanulni, de már ez a hely is megszűnt. Ma már csak OKJ-s képzésen lehet kitanulni a szakmát egy gyorstalpalón.

– Hány óra fordult meg a kezében az elmúlt 50 évben?

– A szövetkezetben naponta 8-10 órát is megcsináltunk. Akkor még szombaton is dolgoztunk, majd küzdöttünk a szabad szombatért, de amióta önálló vagyok, ismét dolgozom ezen a napon: önként. A szakmánk mára főleg szervizeléssé alakult: pótoljuk az elemet, a szíjat, az üveget és a koronát. Ha elromlik egy óra, komplett belsőcserét végzünk, és már nem javítunk: a kínai és a japán darabokhoz már teljes belsőszerkezeteket készítenek a gyártók. A legértékesebb óra, amely megfordult a kezeim között, egy Patek Philippe volt, amely az órák Rolls-Royce-a, és több millió forintot ér, pedig teljesen egyszerű kinézetű szerkezet, nem arany, és gyémántokkal sincs kirakva. Egy barátomé volt, és csak úgy mertem elvállalni, hogy direkt ezért bejöttem vasárnap foglalkozni vele. A régi Széchenyi téri üzletünkben a 60-as, 70-es években pedig rendszeres kuncsaft volt Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója.

Alkatilag is szerencsés vagyok: nem remeg a kezem, rendesen látok.

"Alkatilag is szerencsés vagyok: nem remeg a kezem, rendesen látok."
– Ma is 500 kisebb-nagyobb méretű óra között dolgozik: mennyire pontos ember egy órás?

– Szeptemberben születtem, a csillagjegyem Szűz, annak minden vonásával: ők rohadt precízek! Nekem a kertem és a lakásom is olyan, ahol minden derékszögű és párhuzamos. Most voltam kint két hete Párizsban, ami hihetetlenül rendezett. Az árvíz után Szeged is párizsi mintára épült fel, de mára veszített szimmetrikusságából: sok szép épületet eltakarnak a fák. Párizsban viszont minden növény precízen nyesett, ugyanakkora nagyságú, és a házfalakon sincsenek graffitik. Ezt újra leutánozhatnánk.

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a [email protected] címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– A Wikipédián az Emil névről azt írják: rendkívül ritka, a 2000-es években nem volt a 100 leggyakoribb magyar férfinév között. Családi örökségük ez a keresztnév?

– Az idősebb fiamat is így neveztük el, és az 1 éves unokám is ezt a keresztnevet kapta: ő már a 8. Emil a családban. Az első Emilünk Bajorországból származott, és Mária Terézia idején került Magyarországra. Amikor 1973-ban megszületett a fiam, apám azt mondta: nem akar beleszólni a keresztnévválasztásba, de 5000 forintos autó-nyereménybetétkönyvet ad, ha Emil lesz. Egy Trabant akkor 40 ezer forintba került. Az unokámnál nem kellett ajánlanom semmit, mert a fiam első gyereke kislány lett, akinek az anyja választotta a keresztnevét.

– Dorozsmán vett magánházat szép kerttel. Ez volt az álma?

– Régen Subasán volt kertünk, de mindig is azt szerettem volna, hogy ott lakjak, ahol a kert van. Imádok kertészkedni, főleg a fűnyírást szeretem: a levágott fű illata idegnyugtató.

– Mitől van még ennyi energiája 70 évesen?

– Nem szabad abbahagyni a munkát, mert az ember nagyon könnyen hozzá tud szokni a lustasághoz. Alkatilag is szerencsés vagyok: nem remeg a kezem, rendesen látok. A másik erőforrás a család, két aranyos fiam van: a jó családi környezet rengeteget számít. Fontos a sport is: 30 éve járunk túrázni a Mátrába. Lehetek a tengerparton vagy bármelyik európai nagyvárosban, nekem az igazi kikapcsolódás Galyatető.