2013.11.10. 11:46
Peonza-őrület a Plazában
Szeged – Közel 250 résztvevője volt az utolsó nagy szegedi peonzaversenynek, amelyen még személyesen vett részt a mexikói játék világbajnoka, Salvador de la Rosa. Roller, kerékpár és tablet volt a fődíj, a tombolán pedig kisorsoltak egy különleges peonzát is, amelyből Magyarországon csupán három található. Régen nem volt olyan játék, ami így tudta volna lelkesíteni a gyerekeket – és meglepő módon a felnőtteket is.
Szeptember elején érkezett Csongrád megyébe a peonzavilágbajnok, [namelink name="Salvador de la Rosa"]. A 33 éves mexikói fiatalember két hónapon keresztül népszerűsítette ezt a játékot nálunk, amely náluk immár több mint száz éves nemzeti játék, Európában azonban még csak Spanyolországban ismert. Lakótelepeken, játszótereken, iskolákban szerveztek az elmúlt időszakokban versenyeket, a nagy döntőt pedig szombaton rendezték a Szeged Plazában. Ez volt a sorozat lezárása, Salvador ugyanis vasárnap hazautazik Mexikóba.
Az éttermi részénél már fél órával a kezdés előtt sem volt egyszerű a kijelölt pálya körül összegyűlt tömegben helyet találni – egyértelmű volt, hogy mindenki kihasználta az utolsó lehetőséget, amikor személyesen találkozhat Salvadorral. – Kérünk mindenkit, hogy itt bent ne gyakoroljon, mert ha kiüt egy kirakatüveget, a nyereménye ára nem fedezi a javíttatást – szólt az intelem.
A világbajnokot hatalmas taps köszöntötte, amit rövid bemutatóval hálált meg. Lélegzetelállító trükkjeinél talán csak azt értékelte jobban a közönség, amikor magyarul énekelte el a Hinta-palinta kezdetű gyermekdalt – természetesen az ezt a nevet viselő trükk után. Utána néhány vállalkozó kedvű gyerek is bemutatózhatott.
– Melyik¸trükk lesz ez? – kérdezte az animátor az egyik jelentkezőtől, mire bizonytalanul annyit mondott: „Az, ami így izé".
A verseny ennél jóval egyértelműbb volt, hiszen a lényege csupán annyi: úgy kell kipörgetni a búgócsigaként forgó játékot a madzagról, hogy a lehető legtovább maradjon mozgásban. Külső szemlélőként akár bugyutaságnak is tűnhet egy pörgő műanyagnak drukkolni, de ezen a bajnokságon ezt mindenki komolyan vette. Olyan kiabálásoktól volt hangos a bevásárlóközpont, mint bármilyen más sportversenynél. Ráadásul a mezőnyben a négyéves kislánytól a tetovált nagykamaszig mindenki ugyanolyan lelkesen játszott.
Összesen 244-en neveztek a nagy döntőre, három kategóriában. A lányok rollert, a fiúk kerékpárt nyerhettek. A nagyok bajnoka pedig egy tablettel lett gazdagabb.
– Hiába guggolsz le, hogy kisebbnek tűnj, a versenyen Salvador úgyis kizár – intett az animátor egy fiút, aki próbálkozott biztosra menni és a kisfiúk mezőnyében regisztrálni. Komolyan vették a szervezők a versenyt: aki nem regisztrált időben, később már nem fogadták a nevezését és a peonzákat is megvizsgálta a világbajnok, nincs-e valamelyik megbuherálva vagy kihegyezve, hogy tovább tudjon pörögni.
– A nevezési sorszám egyben tombola is, amellyel egy türkiz királykobrát lehet nyerni. Ebből csupán három van az országban – csigázta fel az érdeklődét a műsorvezető, mire többen egyszerre kiabáltak oda a várakozó felnőtteknek: „maradunk a végéig!"
A selejtezőkben hatan-hatan álltak a két kijelölt pályán. A két győztes jutott tovább, a maradék tíz pedig újabb körben versenyzett a vigaszágas továbbjutásért. Volt, aki fejkörzéssel melegített, más a peonzáját csókolgatta eldobás előtt, amikor pedig már semmit nem tehettek, csak várták, meddig pörög, ugrálva, kiabálva biztatták a színes játékokat. „Ne hagyj cserben, nem teheted ezt velem!" „Ne menj ki a pályáról" „Ügyes, kikerülted a gödröt!"
Nagyjából három órán keresztül tartottak a versenyek, a végén a gyerekek után még az anyukák és az apukák is megmérkőztek – ők legalább annyira élvezték a versenyt, mint a kicsik. Még akkor is, ha le kellett szögezni: nem dobhatja anya helyett a gyerek a peonzát.
Délután 2 óra is elmúlt, mire a három fődíj, valamint a tombolanyeremény is gazdára talált és mindenki – igen, mindenki – mosolyogva hazaindult. Bár csak néhányan kaptak díjat, ez valahogy itt senkit nem zavart. Egy jót játszottak és a végén sokan még aláírást is kaptak peonzájukra a világbajnoktól. Mi pedig láttunk egy olyan versenyt, ahol – bár nagy volt a tét – senkinek eszébe nem jutott csalni. Ha valaki elrontotta, felvette játékát és kiállt a körből, tudomásul vette, hogy ez most nem jött össze. Sokat lehetett tanulni ezen a délelőttön arról, miről is kellene szólnia a versenyeknek.
