2014.03.24. 22:02
Reggeli csúcs Szegeden: dugó hátán dugó
Szeged - Kipróbáltuk, hogy a hétfő reggeli csúcsban, szakadó esőben hány perc alatt lehet eljutni a József Attila sugárút felől a Tisza Lajos körúton keresztül a szerkesztőségbe, a Szabadkai útra. Még 2-3 hétig lesz teljes útzár a rakparton.
7.34: a József Attila sugárút és a nagykörút lámpás kereszteződésénél besoroltunk egy hosszú sorba, de csodák csodája, egyetlen zölddel átjutottunk. Meg is torpantunk rögtön: a kereszteződéstől körülbelül a Z. Nagy cukrászda magasságáig három helyen képeztek útakadályt a vízmű körbekerített gödrei. Szlalomoztunk, és közben vigyáztunk, nehogy elüssük a Dózsa-iskolába a zebrán ész nélkül átrohanó gyerekeket.
Hiányzik a rakpart
A szegedi partfalberuházás munkálatai miatt nem használhatják az autósok a rakpartot. Február 27-én zárták le a rakpart mindkét sávját az árvízi emlékmű és a buszparkoló között. A teljes útzár várhatóan április 13-áig tart.
7.40: a Glattfelder téren nagy levegőt vettünk, rákanyarodtunk a Tisza Lajos körútra. Mentünk is vagy 30 métert. Ekkor álltunk be abba a sorba, amelyből majd csak a Dugonics téri második körforgalomnál evickéltünk ki. Az araszolgatást, a szakadó esőt egy kukásautó fejelte meg, amelyik csak a Kálvin térnél húzódott le és engedte el a kocsisort. Az udvariasabbját: többen kiugrattak a sávból, és a villamossínen előztek meg bennünket.
7.43: az Anna-kúti kereszteződésben a szélső sávba soroltunk. Ez a gyáva és bénázó autósoké: a merészek, a kockáztatók a belsőben álltak, amelynek a folytatása, mint tudjuk, egy kanyarodósáv lesz. Ők át is jutottak az első zölddel, majd a postapalotánál ráfordították a kocsijuk orrát a belső sávban haladókra, és addig erőszakoskodtak, amíg be nem fértek. Mi a belsőből az 5. zölddel jutottunk át, vagy a zebrákon tilosban is átrohanó gyalogosok miatt, vagy azért, mert azok is keresztben álltak a sávunkban, akik a Kossuth Lajos sugárút felől érkeztek.
7.50: hurrá, eljutottunk a Mérey utca sarkáig. Itt ugyanaz ismétlődött meg, ami a Brucknernél, egy zöld, egy autó. Nem haladt a sor, mindenki attól félt, hogy beragad egy kereszteződésbe. Előttünk két autós is meglógott – az egyik hátramenettel hozta rá a szívbajt a társaira –, és az egyenesen haladó sorból balra kilőtt a Széchenyi tér felé.
7.54: a Centrum előtt álltunk egy kicsit, majd „szinte száguldva", zöld hullámban a Hajnóczy utcai torkolatig vágtattunk. Balról, a Kígyó utcából mindössze 3 autó bírta magát beverekedni közénk.
7.56: a Gogol utcánál araszolgattunk: óriási mázlink volt, mivel még előttünk lekanyarodott a megállóba három busz, amelyek szinte egymásra ragadva álltak. Őket kikerülve siklottunk be szinte lassítás nélkül az első, majd a második körforgalomba is.
8.02: ez már a Petőfi Sándor sugárút és a nagykörút kereszteződése, ahová szinte vágtában értünk el, holott a Petőfin is egyik autó a másikat érte.
8.07: győzelem! A Szabadkai út 20.-hoz értünk. A mintegy 5 kilométeres utat a szokásos 12 perc helyett 33 perc alatt tettük meg. Még az autónk se tört össze, nem úgy, mint azoké, akik a sajtóházzal szemben tartották fel a forgalmat, és akiknek a vergődését az ablakból figyeltük.
