2014.07.25. 21:13
Három kérdés Urbán Andrásnak
Szeged - 3 kérdést teszünk fel olyan embereknek, akik valamiért az érdeklődés középpontjába kerültek – ezúttal a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatóját, a szombatig tartó 24. THEALTER színházi fesztivál díszvendégét kérdeztük. Urbán András rendezéseit gyakran láthatja a szegedi közönség, az elmúlt napokban saját társulatával és az Újvidéki Színházzal is egy-egy magyarországi bemutatót tartott.
– Társulata, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház visszatérő vendége a THEALTER fesztiválnak. Milyen a kulturális kapcsolat Magyarország és a Vajdaság között?
– A magyar kultúra érdeklődése nem dél, azaz a Balkán felé fordult eddig sem. Más az a világ, amely a volt jugoszláv tagállamok művészeti tradíciójára vagy az újonnan alakult országok nemzeti romantikájára épül. Ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra nem a nyitottságáról híres, pláne nem a nyugati dolgokkal kapcsolatban. A szabadkai színház és a THEALTER házigazdája, a szegedi Maszk Egyesület egy évtizede komolyan együttműködik, de nem valamilyen pályázat miatt, hanem egy valós szükséglet okán.
Urbán András. Fotó: DM
– Ön a fesztivál díszvendége most – Pintér Béla, Tolnai Ottó és Horváth Csaba után. Hogyan érzi magát ebben a szerepben?
– Felemelő érzés ez a felkérés. Szegeden az évek során kialakult egy közönségbázis, amely amellett, hogy kedveli a munkáinkat, ismeri azokat. Ez több mint megtisztelő, ám rengeteget dolgozunk érte.
– Mit jelent önnek Szegeden szerepelni?
– Visszafogottan, de úgy érzem, hazajövök. Megfelelni ugyanúgy kihívás, mint másutt. Nehéz jelen lenni Magyarországon, és áttörni annak a népiességnek a falát, amelyet elvárnak a külhoni magyar művészettől. Politikailag is bonyolult identitást kínál a magyar helyzet. De örömmel játszunk itt, és azt hiszem, jó ideje már nem kisebbségi színházként vagyunk jelen. Szeged mindig nyitott volt, és ne feledjük: az egyetlen 24 éve létező nemzetközi független színházi fesztivál a THEALTER. Gyakran hálátlanul ítélik meg, holott az egész régióban fontos. A kortárs magyar kultúra büszkesége, de sokan úgy érzik, tékozolhatunk bátran, mintha bővelkednénk hasonlókban. Pedig nem így van.
