Pékként dolgozna a 12 éve raboskodó Károly

 Szabadságvesztés mellett is jár pénz

A büntetés-végrehajtás nem csupán a „társadalmi bosszú" eszköze. A büntetés idején a fogvatartottat alkalmassá kell tenni a szabadulás utáni társadalmi életre, ezért fontos a foglalkoztatás, illetve a tudás és a pozitív közösségi minták elsajátítása. Hasonló a helyzet a munkadíjjal. A szabadságvesztésre ítéltek munkájának ugyanúgy van pénzben kifejezhető értéke, mint a falakon túl. A dolgozó elítélt a minimálbér egyharmad részét kapja fizetségül.
19 hónap múlva szabadul a Csillagból a péknek tanuló Károly. Három hónapos képzésben vesz részt, az elméleten már túl van, hamarosan megkezdi gyakorlati tanulmányait. Magában bízik, de a társadalmi megítéléstől komolyan tart. 19 évesen került a Szegedi Fegyház és Börtönbe, nyolc általános iskolai osztállyal, valamint egy személy- és vagyonőr OKJ-s tanfolyammal a háta mögött. Az elmúlt 12 évben leérettségizett, logisztikai ügyintézői szakmát szerzett, és beiratkozott teológia szakra, ahol negyedéves hallgató.

– Minden lehetőséget megpróbálok kihasználni a tanulásra, mert tudom, hogy kint szükségem lesz rá. Édesapám és az oktatók is azt szokták mondani: amit megtanulok, azt nem vehetik el – mondta Károly. Korábbi lakóhelyén mindig keresnek péket, ezért valós esélyt lát az elhelyezkedésre.

– Nem tagadom, kialakult nálam az intézményfüggőség, de szeretem a kihívásokat. A szabadságtól nem tartok, ezért tervezgetek magamban. Egyedül a környezetem hozzáállásától félek. Őszinte ember vagyok, nem fogom eltitkolni börtönmúltamat, de tartok tőle, hogy kirekeszthetnek a lakóhelyemen – fogalmazott. Szerinte az emberek egyénenként elfogadóbbak, csoportban viszont hajlamosak a kiközösítésre, ami akár elbocsátással is járhat.

A Szegedi Fegyház és Börtönben 600-nál többen végeznek valamilyen munkát, de az elítéltek 75 százaléka biztosan tanul vagy dolgozik. Az intézmény 15-20 vállalkozással áll kapcsolatban, betonelem- és járműalkatrész-gyártás, nyomda, varroda és pékség is működik. Nagyfán mezőgazdasági munkákat végeznek, de sokan dolgoznak az épületek karbantartásán is: takarítanak, mosnak, füvet nyírnak. Mindenki a képességeinek és a biztonsági fokozatának megfelelően lehet hasznos tagja a börtöntársadalomnak.

Szakma is lesz a Csillag pékségében dolgozó elítéltek kezében.
Fotó: Schmidt Andrea
– A büntetés-végrehajtás egyik legfontosabb feladata, hogy esélyt teremtsen a fogvatartottak számára a szabadulás utáni társadalmi beilleszkedésére – mondta [namelink name="Tikász Sándor"] dandártábornok, a Csillag börtön parancsnoka. – Hozzátette, igyekeznek hiányszakmákra képezni: kőművesnek, szobafestőnek, szakácsnak, hegesztőnek is lehet tanulni. A papírokból nem derül ki, hogy az adott szakmát a börtönben sajátította el az illető, a különbség csupán annyi, hogy tömbösített formában kapják meg ugyanazt az oktatást, mint a kintiek. A fogvatartottak részesülhetnek ösztöndíjban, de előmenetelüket figyelembe veszik a benti megítéléskor és feltételes szabadlábra bocsátáskor.

Tikász Sándor szerint a kulcs az akarat, mert szabadulás után mindenki maga dönt, mihez kezd az életével. Utógondozással és pártfogói felügyeleti rendszerrel próbálnak támogatni.

– Többekkel is előfordult, hogy a büntetés lejárta után tovább alkalmazták, mert jó munkaerő volt. Szabadulás előtt a fogvatartottak sokszor úgy gondolják, hogy elég erősek a rendszeres, fegyelmezett munkavégzéshez, de a családi környezet vagy a baráti társaság is befolyásolja a motivációt – fogalmazott a parancsnok, aki elismerte, a munkaadók többsége, ha választhat, nem foglalkoztat börtönviselt munkavállalót.