2015.01.16. 12:54
Birnfeld-emléktábla a Gutenberg utcában
Szeged - Emléktábla-avatással emlékeztek meg dr. Birnfeld Sámuel tanító-rabbi mártírhalálának 70. évfordulójáról a szegedi Gutenberg utcában vasárnap.
Emléktábla-avatással emlékezett meg dr. Birnfeld Sámuel tanító-rabbi mártírhalálának 70. évfordulójáról a Szegedi Zsidó Hitközség, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Izrael Állam Konzuli Képviselete és a Szegedi Magyar-Izraeli Baráti Társaság vasárnap. A Gutengberg utca 11. szám alatt álló egykori zsidó iskola bejáratánál elhelyezett emléktábla avatásán részt vett [namelink name="Markovics Zsolt"] főrabbi, [namelink name="prof. dr. Schöner Alfréd"], az OR-ZSE rektora, [namelink name="Lednitzky András"], a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, [namelink name="Lapis András"] szobrász és [namelink name="Solymos László"] alpolgármester, az avatáson közreműködött [namelink name="Nógrády Gergely"], a Frankel Leó utcai zsinagóga kántora és [namelink name="Antal Anikó"] önkormányzati csoportvezető.
A résztvevők beszédjeikben megemlékeztek Birnfeld Sámuel életéről és mártírhaláláról, valamint műveiből idéztek.
Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke az MTI-nek elmondta: Birnfeld Sámuel, aki a budapesti Országos Rabbiképző Intézetben és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett, nem csak Szegeden tanított, de az Alföld több kisebb településén is dolgozott. Ebből táplálkozott művészete, több verse és elbeszélése is született ezekből az élményekből, grafikák őrzik a korszak lenyomatát. Fennmaradt naplója, költeményei, műfordításai mindvégig a magyarságról és a zsidóságról, az Alföldről és Szegedről szóltak. A szegedi zsidó iskolában irodalmat, művészetet oktatott, emellett a hitközségben a kulturális programok szervezésén dolgozott. Ő volt az, aki a szenvedések közben lefordította Petőfi Sándor János vitézét, a költő több versét és számtalan jeles költő - Madách Imre, Juhász Gyula, Móra Ferenc – alkotásait héberre, de saját alkotásai is maradandóak. Birnfeld Sámuel szüleinek hatodik gyermekeként 1906. december 6-án született Szegeden. Felsőfokú tanulmányai végén a numerus clausus alatt kitüntetéssel doktorált. Átfogó műveltségére jellemző, hogy a német, az angol és az olasz nyelven kívül megtanult arabul, arameusul, perzsául, szanszkritül, s otthonos volt a babilóniai ékírásban is. Széles látókörű, a művészeteket ismerő, az irodalom iránt érdeklődő egyéniség. Rajzolni ifjú éveiben az akkor Szegeden letelepedő Heller Ödönnél tanult. Főleg a grafika vonzotta. 1942-től többször hívták be munkaszolgálatra, a lelket és fizikumot megrendítő pokolban ültette át héberre a János vitézt 1944-ben volt a János vitéz megjelenésének centenáriuma és a jubileumra tisztelgett Petőfi szelleme és emléke előtt. A fordításhoz színes rajzokat is készített. Amikor deportálták, hátizsákjában a Bibliát, néhány művész életrajzát és a magyar költők antológiáját vitte magával. 1944-ben Felixdorfban éhen halt.
