Mellár Erika, a százarcú fodrásznő

– Hogyan lett fodrász?

– Tizennégy éves voltam, amikor az általános iskolai énektanárnőm megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem fodrásznak lenni. Az ő fodrásza keresett akkor egy szorgalmas, csöndes és visszahúzódó kislányt, akinek tovább tudná adni a mesterséget. Az énektanárnőm egyből rám gondolt. Különösebben nem érdekelt akkor a fodrászat, de tervem sem volt a jövőmmel kapcsolatban. Igent mondtam. Már az első találkozáskor szimpatikusak lettünk egymásnak, azonnal felvett tanulónak, és a mesterség minden csínját-bínját megtanította nekem.

Hastánc és részeges anyós

– Milyen szépséget talál a fodrászatban?

– Szeretem átváltoztatni az embereket. Teljesen mások lesznek egy új frizurával, amivel örömet szerzek nekik. Szeretek hajat vágni is, amit szintén Bulik Istvánné fodrászmesteremnek köszönhetek. Lassan már 30 éve vagyok fodrász.

– Hogyan került a deszki Deszkaszínházhoz?

– A színház 2009-es megalakulásakor még hastáncos voltam. Előtte 11 évig szinte ki se mozdultam otthonról, neveltem a két fiamat, és a fodrászüzletem is a házunkban működik. 32 évesen tört rám egy önmegvalósítási kényszer, ekkor mentem el hastáncolni, hiszen ahhoz se vékonynak, se annyira fiatalnak nem kellett lenni. Nyolc évig csináltam, és nagyon megszerettem a színpadot. A táncruha felvétele után a visszahúzódó, csöndes és önbizalom-hiányos fodrásznőből egy teljesen más ember lett. Az egyik színészkedő vendégem ajánlotta figyelmembe a Deszkaszínházat, amikor elmondtam neki, hogy abbahagyom a táncot, és mennyire fog hiányozni. Már aznap elmentem a próbájukra. Kérdezték, hogy gondolom az egész színészkedést. Azt feleltem, hogy csak[namelink name=" Mellár Erika"] nem akarok lenni a színpadon, minden más karaktert szívesen eljátszom.

– Egyből bevetették a mély vízbe?

– Másfél évig nem kaptam szerepet, csak néztem a többiek játékát, sminkeltem őket, és készítettem a frizurájukat. Először egy beugró szerepet kaptam, a Borbála korcsmája című darabban kellett eljátszanom egy részeg anyóst. Kúsztam-másztam a színpadon, a közönség nagyon kacagott. Ezután már futószalagon jöttek a szerepek.

– A társulatba való jelentkezés előtt azért érzett magában bármilyen színészi ambíciót?

– A színpadot ugyan szerettem, de mivel annyira zárkózott és visszafogott vagyok, nem tudtam, hogy egyáltalán meg merek-e szólalni majd a színpadon. De ugyanúgy jártam, mint a tánccal. Ahogy felvettem a ruhát, a karakter is egyből jött, és mindig bele tudtam élni magam az adott szerepbe. Ezután megszűnt minden gátlásom a színpadon.

A közönség szeretetéért játszanak

– A Deszkaszínház vezetője azt mondta, biztos abban, hogy önből profi színész válhatott volna. A díjnyertes előadásaikon a zsűri százarcú deszki fodrásznőnek nevezte önt.

– Sose voltak profi ambícióim, és 45 évesen már késő is ilyenekkel foglalkozni. Az iskolai előadásokon se mertem jelentkezni, ha nyilvánosság előtt kellett például egy verset elmondani.

– Heti egy fix próbájuk van, néha este és hétvégén is gyakorolnak, és turnékon is részt vesznek. A színészetet hogyan lehet összeegyeztetni a munkával és a családdal?

– Nagy logisztikára van szükség. Bár már nagyok a fiaim, de az elmúlt hét évbe beleesett az érettségi is. Tanulni kellett velük, vezetni a háztartást és fogadni a vendégeket. Emellett mindennap főzök, egy turnéra is csak úgy indulok el nyugodt szívvel, ha előre mindent elrendeztem itthon.

– A családja mennyire támogatja színészi karrierjét?

– A férjem a mai napig azt mondja minden fellépés után, hogy neki ezt az egészet még fel kell dolgoznia. A kisebbik fiam szinte jobban izgul értem egy előadáson, mint én magamért. A gyerekeknek kicsit stresszes, hogy egy darabban az anyjuk vajon mit fog csinálni a színpadon. A fiam egyszer megkérdezte: mi visz arra 40 éves embereket, hogy hülyét csináljanak magukból? Egyszerű a válasz: szeretünk adni. Ha sír vagy nevet a közönség, az jó érzés. Mi nem pénzért, hanem a szeretetükért dolgozunk. Ezért éri meg felvállalni azt is, hogy az ember akár hülyét csináljon magából, ha éppen olyan szerepet kap. Ilyen volt a részeges anyós szerepe is. Mindig beleélem magam a szerepbe, talán azért jön át olyan hitelesen.

Szereptanulás a frizurák felett

– A deszki Cantabella női karban is énekel.

– Ez is az önmegvalósítási hullámmal együtt érkezet az életembe. Sok olyan dolgot akartam kipróbálni, amit harminc év alatt nem. Ilyen volt a lovaglás, a görkorcsolyázás és a jégkorcsolyázás is. Ezért mentem el énekelni is.

– Hogy tanulja meg a szerepét?

– Nem szeretek szövegkönyvvel a színpadra állni. Ahogy megkapom a szerepet, máris elkezdem tanulni. Spiró kétszemélyes Prah című műve elég vaskos volt, de két hét alatt sikerült megtanulnom. Memorizáltam vasalás, főzés és mosogatás közben is, de a darabbeli páromat is behívtam a fodrászüzletbe. Frizurakészítés közben is gyakoroltunk. Szerencsére könnyen tanulok szöveget.

– Kértek már öntől autogramot?

– Még nem kértek, de az is öröm, hogy már sokan megállítottak egy-egy előadás után az utcán, és megköszönték, hogy megnevettettem vagy megríkattam őket.