Drágul a kenyér, ha nő a szakmunkások bére

– Menjenek be, vegyenek feltétlenül, fél áron adják a pékárut – ajánlgatta Marika, aki elégedetten jött ki a belvárosi pékségből. – Én a félbarnát, a rozsost szeretem, de elhűltem, amikor láttam, hogy fél kilót majdnem ötszáz forintért árultak. Hát annyiért nem veszem meg. Ebben az üzletben zárás előtt fél áron adták, hát megvettem.

Az asszony szereti a jó minőségű, kovásszal készült kenyeret, de az árát is megnézi, így mérlegel. A pékáruk árának emelése felháborítja, bár a szakmunkások bérének rendezését fontosnak tartja. – A kenyér az egyik alapélelmiszerünk, a lét eleme. Már így is elég drága, nem? – kérdezte.

A Pékszövetség elnöke a múlt héten beszélt a kenyér árának harmincszázalékos emeléséről. A döntést a minimálbér napokban bejelentett emelésével indokolta.

A szegények inkább kenyeret esznek

Az elmúlt öt évben – ahogy grafikonunkon is látható – érdemi változás nem történt az árakban. Augusztusban lapunk is foglalkozott a pékségekben is jelentkező szakemberhiánnyal, akkor [namelink name="Varga Ferenc"], a mórahalmi Varga Pékség tulajdonosa úgy vélekedett, hogy az áremelés a szakmunkások bérének rendezésétől függetlenül is indokolt lenne. Kevés jövedelmük legnagyobb részét a szegények költik élelmiszerre, s míg az élelmiszerfogyasztásban első helyen a hús áll, nem a kisjövedelműek vesznek belőle sokat – ők inkább kenyeret esznek.

Mit mondanak a pékek?

– Érthetetlen a felháborodás – mondta [namelink name="Darabos Gábor"], a Pékszövetség alelnöke, aki éppen a szövetség Sümegen szombaton megtartott közgyűléséről tartott hazafelé.

– Évente hetven kilogramm kenyeret fogyasztanak az emberek. Ha ezt veszem figyelembe, akkor ez az emelés azt jelenti, hogy három doboz cigi árával kellene többet fizetniük egy évben a kenyérért. (Ez 150 forintos kenyérárral számolva valóban 3150 forintos többletkiadás.) Évek óta nem változott érdemben a kenyérfélék ára, most kénytelenek voltunk így dönteni, mert az amúgy is egyre égetőbb szakemberhiány súlyosbodna, ha nem emelkednének a bérek. Az egyeztetések ugyan folynak még, de nekünk már számolni kell azzal, hogy januártól már a megemelt bért kell fizetnünk, tehát a februári fizetéseket már így kapják a dolgozók.

Honti Gyuláné Marika a félbarna rozskenyeret szereti, de az árát is megnézi. Fotó: Karnok Csaba

Így januártól már biztosan emelik harminc százalékkal az árakat a pékek, azt, hogy milyen termékek árait milyen mértékben emelik, a vállalkozások egyedileg fogják eldönteni. Ez régiónként és cégenként különböző mértékű lehet.

Darabos Gábor azt is elmondta, hogy az ezer magyar tulajdonú pékségből mintegy háromezer szakember hiányzik, ezért elkerülhetetlen a béremelés. A Pékszövetség alelnöke szerint a probléma súlyát tekintve nem érti, hogy az éves szinten csekély mértékűnek számító emelkedés miért verte ki a biztosítékot.

Nem gázolajból van a kifli

[namelink name="Rogán Antal"] tavaly év eleji kirohanása óta a pékek nem szívesen beszélnek arról, hogy miből is áll össze a kenyér ára. Rogán ugyanis 2015 januárjában számon kérte a pékektől, hogy miért nem csökkentik az árakat, ha csökken az üzemanyag ára. – Nem gázolajból van a kifli – mondták akkor a pékek. Az biztos, hogy a kenyérféléket előállító cégeket is terheli mindaz az adófajta, ami az összes többi vállalkozást. Ráadásul a piacon a multikkal, illetve az albán pékségekkel is meg kell küzdeniük. A kezüket is megköti több dolog, például az Élelmiszerkönyvbe vésett szigorú szabályok.

A minimálbér emelése a pékvállalkozásoknak is óriási terhet jelenthet, amennyiben azt a parlament kedden megszavazza. Ugyanis mindenki úgy számol, a társasági adó csökkentése csak a „nagyoknak" jelent majd könnyebbséget, a járulékok négyszázalékos mérséklése viszont messze nem ellensúlyozza a béremelések miatti többletköltséget. A pékek bevételeinek további csökkenését eredményezi az egészségtudatosabb táplálkozás térnyerése, amely miatt kevesebb pékárut fogyasztunk. Manapság jobbára azokban a háztartásokban esznek sok kenyeret, ahol szinte ez az egyetlen elérhető árú élelmiszer. Ők pedig nem fognak többet fizetni a kenyérért.

A hús és a tej után kenyérféléből fogyasztunk a legtöbbet a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Az egy főre eső elfogyasztott pékáru mennyisége 2002-ben még átlagosan 62,7 kilogramm volt – 2007-ben már csak 46 kilogramm.  Tavaly viszont újra emelkedett az elfogyasztott mennyiség: 50,6 kilogramm pékárut ettünk meg ebben az évben. Míg a legszegényebbek 13  ezer 861 forintot költenek havonta élelmiszerre, addig a tehetősebb családokban ennek az összegnek több mint a dupláját költik el erre. Míg az előbbi csoportnál ez a jövedelem egyharmadát teszi ki, addig a magasabb jövedelműek a bevételüknek csak ötödét költik el erre.