Fokhagymamártás volt ez a buli - Visszahozzák az Ifjúsági Ház Videózsúrját

– Nosztalgiáztunk nemrég egy barátommal, akivel együtt jártunk annak idején az IH Videózsúrjaira, és felmerült, hogy milyen jó lenne visszahozni a régi bulik hangulatát – idézte fel a kezdőlépést a szegedi Majorné Tutsek Zsuzsa. Csoportot hozott létre a Facebookon, és harminc-negyven ismerősből néhány óra alatt ezernégyszáz lett. Ezen felbuzdulva Zsuzsa megkereste Horváth Andrást, hogy hajlandó lenne-e harminc év után újra videózsúrozni velük.

Ízléstelen új hullám

– Ideális szórakozási lehetőséget jelentett a Videózsúr a nyolcvanas évek 14–18 éveseinek az Ifjúsági Házban – emlékezik Zsuzsa, aki először az utolsó évben, 1989-ben diszkózhatott, mert akkor töltötte be a tizennégyet. Márpedig a bejáratnál elkérték a személyit.

Szombatonként délután ötkor kezdődött az alkohol- és drogmentes parti videóvetítéssel; a filmet VHS-kazettán kölcsönözték. Utána indult a diszkó 7-től fél 10-ig, vagyis az utolsó busszal mindenki kulturáltan hazamehetett.

 Külön csapatot képviseltek a zenei „ízléstelenségükkel", mert a new wave-et, vagyis az új hullámot követték. Náluk Depeche Mode, Kraftwerk, Erasure, Frankie Goes To Hollywood, Cure szólt, nem az, ami más klubokban. De kérni is lehetett számokat. Természetesen a legmenőbb divatos számokat is lejátszották a Kool & the Gangtől, a Mezzofortétól vagy az Earth Wind And Fire-től.

Fényorgona és diszkógömb

 Az egész ház a fiataloké volt: az emeleten táncoltak, alul beszélgettek. A zenék legtöbbjéhez készült videoklip, azokat a színpadi nagy kivetítőn és két-három tévén követték tánc közben. Villózott a fényorgona, forogtak a tükörgömbök.

Ritkán, de még sztárvendég is fellépett. A kezdő Bonanza Banzait, mivel két és fél órát késett, meg is dobálták ötvenfilléressel, egyforintossal. Mindig egy bizonyos számmal indították a bulit, amit András nem árult el, az utolsó dal azonban mindenképpen Van Morrisonnal a Here comes the night volt.
 

– 1984. november 6-án tartottuk a jubileumi bulit, tehát úgy saccoljuk, hogy 1980-ban kezdődhetett. A zsúrok végig hozzám kötődtek – mutatja a korabeli plakátot Horváth András. – Az első fizetőlétszám 38 fő volt, onnan tornásztuk fel 1360-ra. Tehát szűk egy évtized alatt több mint félmillióan ropták nálam. Úgy is csúfoltak bennünket, hogy „íhások". A többi klub rémálma lettünk, mert náluk a funky és a rap hódított. Mi meg nagyon büszkék voltunk az elnevezésünkre. Frenetikus élmény lesz a felújított Videózsúr, remélem, nem csak nekem!

Íhások

Előbb Video Jour, pár alkalom után videózsúr lett a tinidiszkó neve. – Azért zsúr, mert igényes és a gyerekeiket féltő szülők küldhették ide a középiskolásokat, mert kuriózumnak számítottunk. Fokhagymamártás volt ez a buli a válogatott közönségével. A diszkó névadó keresztapjának az IH népművelője, Siket Tibor számít – fűzi hozzá a diszkós.

Összetartó társaság volt az íhásoké. Amióta interneten terjed a július 15-i nosztalgiabuli híre, azóta Németországból, Írországból, Angliából is többen jelezték, ezért jönnek haza. Felélesztik a zsúrt, táncolnak, múltat idéznek, és persze megkérdezik, szeretnének-e a résztvevők esetleg negyedévente újabbat.