Esmeralda tabuk nélkül - ,,Most fogtam fel igazán, hogy nő vagyok!"

– Esmeraldáról elsőként az ugrik be, hogy egy iszonyatosan vonzó nő – jelenti ki Gubik Petra, A notre-dame-i toronyőr egyik főszereplője. – Komoly feladat megjeleníteni őt a szegedi szabadtérin, főleg hogy ott ül több ezer ember, akik azért érkeztek ide, hogy valami különlegeset kapjanak tőlünk, és mellesleg várják azt az Esmeraldát, akit elképzeltek: rengeteg elvárásnak kell eleget tenni.

Nagy kihívás, hogy ilyenkor le kell vetkőzni a gátlásokat, elhinni magamról, hogy egy csábításra képes, vonzó, ízig-vérig nő vagyok, és merészen, bátran kacérkodhatok a férfiakkal. Abban a kultúrában, amelyben nevelkedtem, a szexualitás inkább háttérbe szorult, nem beszélgettünk róla kifejezetten, inkább sokáig tabunak számított. Most egy cigánylányt alakítok, akinek mindez a vérében van – legyen szó akár egy  jellegzetes csípőmozdulatról vagy egy pillantásról, ott van benne a tűz, a szenvedély, ugyanakkor a gyermeki tisztaság is!

Külön táncórák, rengeteg biciklizés közben pörgő gondolat és számtalan próba készítette fel a szerepre.

– Szeretem ezt a karaktert: eddig ez hiányzott az életemből, a nőiesség megélése – árulja el. – Tulajdonképpen most fogtam fel igazán, hogy nő vagyok! Korábban nem igazán kaptam ilyen szerepet. Itt a komikus vénám kissé háttérbe szorul, más eszközökkel kell dolgoznom: ez is jó dolog.

A tüzes, sötét szemű Petra már ránézésre is inkább hősnő, nem megmentésre váró királylány: a kedvenc meséje is ezt igazolja.

– A notre-dame-i toronyőrt szerettem gyerekkoromban, a rajzfilm alapján készült képeskönyvet ajándékba is kértem – emlékszik vissza. – De ha már Disney-ről van szó, az igazi kedvencem a Pocahontas. Párhuzamot lehet vonni a két lány között, például mindkettejük nagy szerelme, Phoebus kapitány és John Smith származását tekintve különbözik tőlük. Épp ez az „idegen" az, aki mint egy fekete szobában fellobbanó gyertyaláng, bevilágít mindent, amikor találkoznak vele – ez a szerelem.

A musicalben különben is érdekes szerelmi sokszög alakul ki: hárman háromféle érzelmet táplálnak Esmeralda iránt. Frollo maga a megtestesült gonoszság, az ősi ellenség, Phoebus a nagy, rapszodikus szerelem, Quasimodo pedig lelki társa a lánynak.

Hiába az előadás „színház a színházban" szerkezete, ahol a fináléban Petra visszaváltozik Esmeraldából színésznővé, mégis nehéz teljesen maga mögött hagynia a darabot.

– Szükségem van 2-3 órára, mire kikapcsol az agyam egy előadás után – jelenti ki. – A színházban olyan fizikailag, szellemileg és lelkileg is felfokozott állapotban kell dolgozni, hogy szükségünk van utána egy kis „lecsengési" időre. Okosan kell bánni az energiánkkal, fontosnak tartom, hogy a színész le tudja rakni az adott szerepet, amikor kilép a színházból. Nem mondom, hogy nem agyalok azon, mit hogyan kellett volna, vagy miként lehetne még jobban csinálni, sőt! Általában úgy jövök-megyek, hogy közben ezerrel kattog az agyam. Szegeden legtöbbször gyalog vagy biciklivel járok: kikapcsol, levezeti a feszültséget.

Az is otthonossá teszi a várost a színésznőnek, hogy hasonlít Békéscsabára, ahol már 18 éves kora óta játszik.

– Békéscsabán is mindig ennyire szép az idő, ugyanilyen barátságos város, és szinte nincsenek távolságok – sorolja. – A mai napig úgy érzem, oda hazaérkezem. Nagyon sokat ad egy vidéki színház a fővároshoz képest, rengeteget tanulhattam: játszhatok prózát, zenés darabot, még Paminát is alakítottam egy átdolgozott opera-előadásban. A szívem csücske a Mezítláb a parkban, amit a szegedi kisszínházban is előadtunk idén, de mondhatnám a Fridát vagy a Nők az idegösszeomlás szélén című vígjátékot, amelyek a pesti Átrium Film-Színházban mennek. Konkrét szerepálmom nincs, de Szent Johannát nagyon szeretném egyszer eljátszani!

Petra úgy érzi, a jóisten a tenyerén hordozza, hiszen két nagy vágya már teljesült: egyre több szerepet kap Pesten, és felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.

– Bár az ötéves színészképzésre nem járhattam, a drámainstruktori osztályban most olyan tanáraim vannak, mint Kocsis Gergely vagy Szőcs Artur – meséli lelkesen. – 15 színész jár abba az osztályba, mindenki a szakma más területéről érkezett: nem is gondolnánk, hogy mennyit tanulhatunk a saját társunktól!