Fejes Ferenc Szentmihály élő történelemkönyve

Fejes Ferenc tősgyökeres szentmi­hályi, jelenlegi házukat 21 éves korában építették, ám ezen a telken volt a nagyszülők háza is. Vagyis amióta az eszét tudja, itt él az egyik szentmihályi szűk utcácskában, most feleségével és legkisebb fiukkal. Ahogy a szülőházához, úgy munkahelyéhez is hű volt, az érettségi után az ifjúsági rendelőben, sportorvosi intézetben dolgozott raktárosként, gondnokként 47 évig, innen vonult nyugdíjba.

Lelkesedett a teológiáért – ma a szentmihályi egyházközség világi elnöke

Szülőfaluja – ő nevezi így a településrészt – iránti szeretete és hűsége kamaszkorában kezdődött. – Szüleim nem voltak vallásosak, nem jártak rendszeresen templomba. 16-17 éves lehettem, amikor egyik nagynénémtől örököltem egy bibliát és pár imakönyvet, elkezdtem ezeket olvasgatni, majd a barátaimmal elhatároztuk, bérmálkozni szeretnénk. Elmentünk a plébánoshoz, aki felvilágosított bennünket, hogy először elsőáldozni kellene – mesélte a kezdeteket.

Fejes Ferenc számára a természet és a kert ugyanolyan fontos, mint a közösség, amelyben él.

Teológia iránti lelkesedése nem múlt a későbbiekben sem, így amikor a Hittudományi Akadémia kapui megnyíltak a világi hallgatók előtt 1978-ban, akkor rögtön jelentkezett, el is végezte, ám ekkor még nem ismerték el főiskolai végzettségként. 15 éve ő az egyházközség világi elnöke Szentmihályon, oktatott hittant, jelenleg áldoztat és egyházi temetési szertartásokat végez.

Lejegyezte a helyiek történetét

Mindig vonzódott a néprajzhoz, a hagyományokhoz, így kezdett érdeklődni a falu helytörténete iránt. – A város megbízásából Szentmihályra jött Ozsváthné Csegezi Mónika műemlékvédelmi szakmérnök, aki néprajzkutató férjével elkezdte kutatni a falu múltját. Az akkori plébánoson keresztül jutottak el hozzám, én mutattam be nekik a települést, így jöttem rá én is, micsoda élet volt itt korábban, milyen értékek vannak itt – emlékezett vissza. Csegezi Mónika könyvét, a Sanctus Mychaeltől Szeged Szentmihályig alkotás falu életére vonatkozó részeit ő lektorálta. Két falubelivel, Kovács Lászlóné Varga Rozálival és Molnárné Szekeres Judittal közösen írtak egy könyvet Szentmihályi életutak címmel. 2004-ben a templom udvarában emléktáblát avattak a II. világháború alatt és után a nácizmus és a kommunizmus szentmihályi áldozatainak emlékére. Ekkor is Ferenc gyűjtötte az anyagot. – Könnyű dolgom volt, ismertem mindenkit, nem utasítottak el. Akkor még néhány áldozatnak élt a felesége, de gyermekeik és unokáik is meséltek arról, hogyan veszett oda a háborúban hozzátartozójuk – magyarázta.

Kisujjában van a falu története

Azt is elmesélte, a település keskeny, görbe utcái az 1700-as évek elején alakultak ki, amikor a város kiosztotta ezeket a földeket szőlőültetvényként. Dűlőutak voltak ezek a szűk, görbe utcácskák, emiatt a házak udvara két utcára nyílik. Arról is anekdotázott, hogy hol van az úgynevezett „Tói" rész Szentmihályon. – A lefelé vezető keskeny utcák már a Tisza árteréhez vezetnek, ez a terület az 1920-as évektől kezdett beépülni. Szoktuk azt mondani az ott élőkre, hogy ott lakik a „Tóba" – mondta.

A múlt megismerésére, annak értékeire hívta fel a figyelmet Szentmihályi életutak című kiadványa, amelyet két szerzőtársával közösen írt.

1990-ben szentelték fel a falu új templomát, amelynek építésében, ahogy szinte mindenki a faluban, Fejesék is segédkeztek, ebben az időszakban kapcsolódott be az egyházközség életébe. Ferenc szívügye a szentmihályi általános iskola sorsa. Lapunkban is többször írtunk arról, a lakosok ismét kezdeményezték, induljon újra itt az oktatás. – Ez a közösségi élet alapja, nincs iskola már tíz éve, előtte aktívabb volt a közösségi élet, tudtuk, ki kicsoda, kinek ki a gyereke. Sok a fiatal család, emiatt is fontos lenne, hogy újrainduljon az oktatás – vélekedett Szentmihály őszinte emberi krónikása.

A török előtti időkben már volt temploma Szentmihálynak, egy kőből épített torony nélküli épület, ami a török uralom alatt elpusztult. Utána az alsóvárosi ferencesek pasztorálták az egész Dél-Alföldet, 1948-ig háromszor volt mise a faluban: karácsonykor, húsvétkor és búcsúkor. Ebben az időszakban elhagyatottan éltek vallási szempontból. 1948-ban kaptak Gimes Gyula személyében egy fiatal lelkészt, ő 40 évig szolgált itt. Utána Kisházi-Kovács László, a templomépítő plébános érkezett ide. Kezdeményezésére a falu lakói hihetetlen összefogással, anyagiak felajánlásával, kétkezi munkával kezdtek neki a templom és plébánia építésének. A szokatlan formájú, modern templom és plébánia ma már közösségi térként is működik.