Miről mesélünk gyermekünknek

Az „egyszer volt, hol nem volt"-ról két kétgyermekes anyával és egy kilencgyermekes apával, vagyis Farkas Mária estimese-szerkesztővel, Beslin Anita Kazinczy-érmes otthoni mesemondóval és Balogh Elemérrel, a mese és a jog kapcsolatát is fölvillantó alkotmánybíróval beszélgettünk.

– Újabb és újabb történetet kerekítettünk a tükörkép alapján, amit az autóbusz ablakán láttunk, mikor estefelé hazafelé utaztunk. Ez volt a kedvenc játékunk a gyerekeimmel. Már szinte felnőttek (az egyik 19, a másik 22 éves), de alkalmanként még mindig felolvasunk mesét, például kedvencemtől, Lázár Ervintől, mondjuk Brukner Szigfridről – avat családi titkaikba Farkas Mária. A szegedi városi tévé szerkesztője az öt éve induló médiumát is népszerűsítette azzal, hogy Esti mese-sorozatában ismert személyiségeket kért föl olvasásra. Arra számított: ha például a balettművész Juronics Tamás, az író Darvasi László vagy a sportvezető Petrovics Kálmán mondja a tévés esti mesét, az nem csupán a gyerekeket, hanem a felnőtteket is a képernyő elé ülteti.

Együtt a Balogh család: az archív kép is bizonyítja, hogy a gyerekek hosszú évekre napirenden tartják a mesemondást. Fotó: Schmidt Andrea
Lázár Ervin hősei – Brukner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, Mikkamakka, Dömdödöm és a többiek visszatérnek a Bikfi-bukfenc-bukferencben, a Gyere haza, Mikkamakkában és A Négyszögletű Kerek Erdőben is.

Élménykereső olvasás

A mese olyan nevelési eszköz a szülők kezében, amely olcsó, szórakoztató, és közelebb hozza egymáshoz a meseolvasó szülőt és a gyermeket – véli Füves Zsuzsa gyógypedagógus. – Mesélhetünk a nap végén, elalvás előtt, de napközben is, ha alkalom adódik rá. Kitalálhatunk mesét a gyermekkel közösen, szőhetünk nagy kalandokat. A sok mesét hallgató gyermeknek igénye lesz később, iskoláskorában az élménykereső olvasásra.

– Családi hagyomány nálunk a meseolvasás. A 11 éves fiam még mindig szereti, ha felolvasok neki. Talán azért is, mert fontosnak tartom, hogy a hangsúlyozással, a szereplőknek adott más-más típusú hanggal még teljesebbé tegyem az élményt – villantja föl a „gyerekszoba színház" hangulatát a Kazinczy-érmes Beslin Anita, a Magyar Rádió főmunkatársa, számos irodalmi és zenei rendezvény műsorvezetője. – A mese ahhoz is hozzájárult, hogy szívesen olvasnak a gyerekeim. A 13 éves lányom például Thomas Brezina Fiúk kizárva sorozatát bújja. Ezeket a szövegeket azért is szereti, mert a nyelvezetét érti. Nem úgy, mint például a számára ismeretlen szófordulatokkal tűzdelt és nehéz stílusú kötelezőt, például a Kőszívű ember fiait – mondja. Elárulja: az ő gyerekkori kedvenc mesefilmje a Frakk-sorozat volt, míg gyermekei a Vukot imádták. A mostani tévés mesecsatornákat és a külföldről beözönlő rajzfilmeket kerülik, mert a kínálat zöme a hisztiről, a hazudozásról, a gonoszságról szól. – A jó és a rossz megkülönböztetése, az alapvető viselkedési szabályok és erkölcsi normák megtanulhatók az állatokról szóló történetekből. Ezért is olvasok szívesen például a Kerekerdő meséiből.

Fabulákat Esopus, La Fontaine, Heltai Gáspár is írt – például: A holló és a róka, A tücsök és a hangya, Az agg lóról és az agg agárról.

– „Szájról mesélésnek" nevezik a gyerekeink azokat a történeteket, melyeket én vagy a feleségem találunk ki esténként, az ágyuk mellett ülve. A nejem mesefolyama egy mókuscsaládról, az enyém egy süncsaládról szól, most éppen Sün Dominak, vagyis az ötesztendős Domonkos fiunknak – kezdi történetüket Balogh Elemér. A kilenc gyermeket nevelő jogtörténész és alkotmányjogász azonban nem csupán a kicsikkel megesett családi történetekből válogat. Szívesen olvas föl például népmeséket Benedek Elek gyűjtéséből, legújabban pedig Wass Aberttől például A bölcs bölömbika vagy a Szerencsés Pista kötetből. De a mesefilmeket is szeretik a gyermekei, például a Jankovics Marcell-féle animációt Szabó Gyula vagy Kóka Rozália hangján, meg Dargay Attila sajátos humorú történeteit. – Jogtörténészként ara a következtetésre jutottam, hogy több jogi alapvetés és a népmese az emberi kultúra ősi, közös kohójából származik. Azok a népmesei fordulatok, mi szerint kehes csikóból lesz a táltos paripa, s a legkisebb királyfi győz, meggyőzőek, és reményt adnak: a látszólag esélytelen, a látszólag kicsi végül győz – ha erős akarat és igazság birtokosa.

Mi az értelme az életnek?

„Azt az egyetemes szellemi kincset, azt a felhalmozott tudás- és bölcseleti anyagot adja át a mese, amely nagy segítségére lehetne az emberiségnek. Vallási és filozófiai rendszerek, a védikus szent iratok és az iszlám tanítása éppúgy fellelhető a mesékben, mint a zsidó és a keresztény kultúra, hiszen a mesék jelentős része arra próbál válaszolni: mi az értelme az életnek, hogy tehetnénk boldogabbá az embereket, a világot" – nyilatkozta Boldizsár Ildikó mesekutató az üveghegyen túl, az Óperenciás-tengeren innen elterülő birodalomról.