Napraforgóval a vörösiszap ellen

- Tizenkét éve végzünk a környezet megtisztításával kapcsolatos kutatásokat, fitoremediációs kísérleteket: hogyan lehet kivonni növényekkel a környezetszennyező nehézfémeket a talajból. Együttműködünk az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékkel, vizsgáltuk a mártélyi holtágból kikotort iszap élővilágát és az almásfüzitői timföldgyár elhagyott vörösiszap-tárolóját, amelynek rekultivációja zajlik. A tározót szennyezett talajokkal és földszerű anyagokkal fedik, növényekkel ültetik be. A vizsgálatok alapján megállapítottuk, mely növények alkalmasak a talajszennyezettség megtisztítására. Ilyen például a napraforgó, a repce vagy a fűzfa is – magyarázta Erdei László professzor, az SZTE Növénybiológiai Tanszékének egyetemi tanára.

Az előzetes felmérés alapján Ajka közelében 800 hektár termőföldet érintett a szennyezés. A vörösiszap átlagosan 5–10 centiméter mély, de van, ahol 45 centi. Körülbelül 300 hektár gyep, 310 hektár előkészített szántó, 30 hektár lucerna, 150 hektár kukorica és 15 hektár cirok ment tönkre. Erdei László szerint ezeket a növényeket veszélyes hulladékként kell kezelni, és el kell távolítani a területről.

Környezettisztító növényekkel kísérleteznek a szegedi egyetemen.
Fotó: DM/DV
Az MTA tájékoztatót adott ki a katasztrófa kapcsán. Ebben többek között az is szerepel, hogyan lehet helyreállítani a talaj élővilágát: „bizonyos területeken talajcserére lesz szükség, máshol elegendő a semlegesítés, az iszap feltakarítása és a maradék beszántása (a porzás elkerülésére)". Erdei László szerint ezután következhetne a „tisztító" növények beültetése. A módszer leghatásosabb a termőföldeken lehetne, ahol gyorsan átfutott az ár, így a lúgosság idővel fel fog hígulni, és semlegesítődhet is.

A Veszprém megyei terület monitorozása után, vagyis miután felmérték, milyen károsodást szenvedett, milyenek a tulajdonságai a talajnak, ki tudnák számolni, mennyi ideig tartana megtisztítani a növényekkel. Mivel egyelőre nem állnak rendelkezésükre pontos adatok, Erdei László nem bocsátkozott találgatásokba.

Miután a növények „megteltek" a fémekkel, begyűjtenék, és elégetnék őket. A szegediek arra is találtak megoldást, hogyan akadályozzák meg a káros anyagok levegőbe kerülését az égetés során: alacsony hőmérsékleten, adalékanyagok hozzáadásával tüzelik el őket.

Élet a vörösiszap után.
Fotó: DM/DV
Erdei László úgy gondolja, módszereikkel bizonyos idő után újra termőföldként használhatnák a károsodott területeket. A professzor ezzel kapcsolatban levelet írt Illés Zoltán államtitkárnak, az elmúlt napokban több tucat interjút adott a témában, hivatalosan azonban még nem keresték meg az ügyben.

Aktuális kísérletek

Nehézfém-kapacitásban megerősített növényeken dolgoznak kutatók Spanyolországban. Litvániában és Magyarországon is szeretnék kipróbálni a Peruból származó, a dohánnyal rokonságban álló növény hatékonyságát. A szegediek két pályázatot is beadtak a témában: ha nyernének, a nehézfémek és a növények kölcsönhatását vizsgálnák, valamint azt, mi történne, ha a fémek bekerülnének az élelemláncba. Hogyan lehetne csökkenteni a bennük a káros anyagokat.

Spanyolországban működik Spanyolországban 1998-ban az Aznalcóllar bányából 5 millió köbméternyi mérgező sár került a Guadiamar folyóba. A savas kémhatású iszap mindent kiölt a környéken. A rekultivációt úgy kezdték meg, hogy egy sávban növényeket ültettek. Tizenkét évvel a történtek után, napjainkra kezdenek megerősödni, igaz, ott súlyosabb volt a helyzet, mint Veszprém megyében – hallottuk Erdei Lászlótól.