Nem bocsátható feltételes szabadságra a skálás gyilkos

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa helybenhagyta és ezzel jogerőre emelte a büntetés-végrehajtási bíró március 4-én meghozott végzését, mellyel a több emberen, részben előre kitervelten, részben nyereségvágyból, részben aljas indokból elkövetett emberölés miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Bene László feltételes szabadságra bocsátást mellőzte.

Megírtuk: a Szegedi Fegyház és Börtönben raboskodó most 64 éves férfit és társát, Donászi Aladárt 1994. május 4-én fogták el a rendőrök. Benéék 1992-ben próbálták meg kirabolni a budai Skála Áruház pénzszállító autóját. Donászi, aki korábban megölt Győrben egy szolgálaton kívüli rendőrt, halántékon lőtte a kocsikísérő 23 éves Sádt Géza egyetemistát, aki belehalt sérülésébe. A rablópáros 1992 novemberében lőgyakorlatot tartott a Sárszentmihály melletti erdőben, amikor két vadász felfigyelt rájuk. A lebukástól tartva mindkettejüket, Izsó Lászlót és ifjabb Tóth Tamást meggyilkolták. Ezután még számos fegyveres rablást követtek el többnyire pénzszállító járművek ellen: a bíróság 1996-ban Benét és Donászit is életfogytig tartó büntetésre ítélte, Donászi 2001-ben a sopronkőhidai börtön cellájában öngyilkos lett. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint a többszörös gyilkosokat tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre (TÉSZ) ítélik, azaz életükben már sosem lehetnek szabad emberek. A TÉSZ-t Magyarországon azonban csak 1999-ben vezették be, így Benét 1996-ban szimpla életfogytiglannal sújtották. Akkoriban ez 20 év szabadságvesztést jelentett úgy, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátását 5 évvel meghosszabbíthatják. A 20 év most május 4-én telt volna le, amit a büntető-végrehajtási bíró jogánál fogva két évig meghosszabbított.

Döntése meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási intézet által adott vélemény, valamint Bene meghallgatása útján vizsgálta az elítélt későbbi életével kapcsolatos szándékát, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy jelenleg még nem vonható le az a következtetés, hogy az elítélttel szemben kiszabott büntetés célja az eddigi szabadságelvonással, további szabadságelvonás nélkül is elérhető lenne. A másodfokú bíróság ezt, valamint azt is osztotta, hogy bár az elítélt túlnyomó részben betartotta a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, ugyanakkor sem eddig tanúsított magatartása, sem a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében meghozott döntést megelőző meghallgatáson tett nyilatkozatai alapján nem állapítható meg az, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtása nélkül is elérhetőek lennének.

Bene László pedig már nagyon készült a szabad életre, a rácsok mögött le is érettségizett: az első fokon megszületett végzés ellen ezért is nyújtott be fellebbezést, de mindhiába. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló rendelet előírásainak megfelelően a bíróság határozatában jelezte, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 2016-ban ismét megvizsgálja.