Nő a szószéken: Bartha Tiborné a szívekhez szól

– Szeretek ide járni. Katika igazi tünemény, csak jókat tudok róla mondani. Magam is a kakasos templomban esküdtem, a gyermekeim is itt konfirmáltak, és fogadtak örök hűséget, sőt az unokáimat is itt keresztelték meg. A menyeim katolikusak, de Katika elintézte, hogy katolikus és református pap is legyen az esküvőn – árulta el a Kálvin téri templom istentisztelete előtt Balogh Jenőné, aki – amint a szavaiból is kitűnik – nagyra becsüli a 27 éve Szegeden szolgáló református lelkésznőt, Bartha Tibornét.

„Békéscsabán születtem, az édesanyám református, az édesapám evangélikus családból származott. A szüleim két lány és két fiú gyermeke közül én születtem a legkorábban, 1948-ban. A lányok az édesanyánk, a fiúk pedig az édesapánk vallását követték, de gyerekként mindkét gyülekezetbe eljártunk" – vall élettörténetéről Bartha Tiborné.

A 10 órás istentiszteletre dugig megtelt a templom, a karon ülő gyermekektől az aggastyánokig minden korosztály képviseltette magát. A későn érkezőknek már csak a pótpadokon jutott hely. Juhász András vezető lelkész figyelmeztette a gyülekezetet: mindenki kapcsolja ki a mobilkészülékét, hogy ne zavarják a maguk és mások áhítatát. A lelkész az advent fontosságáról beszélt, majd Ilyés Hunor keresztelőjével folytatódott az istentisztelet. A szülők Istennel szövetségre lépve ajánlották fel a gyermeküket, így a csöppség a keresztség sákramentumában részesülhetett. Az énekeskönyvek és Bibliák mellett a fényképezőgépek is előkerültek. Kattogtak a vakuk, hogy megörökítsék a jeles eseményt.

A keresztelés az egyik legszebb lelkészi feladat Bartha Tiborné számára is.
Fotó: Segesvári Csaba
„Már gyerekfejjel megtanultam, hogy a puritán hitű református vallásúak számára csak Isten igéje fontos. Nem prédikálhatunk rutinszerűen, minden alkalomra készülni kell. Manapság is írok vázlatot. Máig van bennem lámpaláz, alig kapok levegőt az apostoli köszöntés alatt, aztán az első közös éneknél helyreáll a lelki nyugalmam" – mondja a lelkésznő.

Miközben a gyülekezet a 367. énekbe fogott, Katika néni a szószékre sietett.

– Hallgassátok ülve, figyelemmel Isten igéjét – kérte a hívőket. – Tegye áldottá szívünkben a várakozást – utalt kicsit később az adventre. – Mit jelent várni? – szegezte a kérdést a gyülekezetnek. – Ne mondjátok, hogy az a várakozás, amikor az árusok kipakolják a portékáikat a Széchenyi térre, és azt várják, hogy veszünk-e belőle vagy sem. A várakozás belső lelki feszültség, izgalom. Az igazi várakozás hitet és reménységet jelent, és a várakozók számára fontos a találkozás – mondta.

„A férjemmel együtt szolgáltunk a kakasos templomban, ő volt a vezető lelkész. Még a teológián ismerkedtünk meg. Akkor kezdett tanársegédként, még tanított is engem az első évben. Ő választott ki, Debrecenben keltünk egybe. Hét évet szolgáltunk együtt Esztergomban, 1981-ben hívták az uramat Szegedre, hogy betöltsön egy megüresedett lelkészi állást. Magam beosztott lelkészből lettem az évek múlásával másodlelkész. Régebben nem tartották alkalmasnak a nőket lelkészi szolgálatra, mára azért valamelyest már változott a helyzet, igaz, van még olyan református gyülekezet, amelyik nem hajlandó női lelkészt választani. Számomra is nehéz volt összeegyeztetni, hogy egyszerre odafigyeljek a családomra és a szolgálatra, de a vasárnapi istentisztelet után mindig volt finom, meleg leves az asztalon. 40 éve élünk házasságban, két gyermekünk és két unokánk a legnagyobb boldogságunk. A férjem mindig a fejekhez, én inkább a szívekhez szóltam. Az otthonunkban olykor két teológusként, máskor férj és feleségként beszélgetünk" – avat be hétköznapjaikba Bartháné.

Bartha Tiborné.
Fotó: Frank Yvette
Az istentisztelet zárásaként úrvacsorát osztottak, majd a két lelkész a templom bejáratához ment, hogy aztán kezet fogjanak a távozókkal, akiket az Áldás, Békesség! üdvözléssel engedtek útjukra. A templom előtt kis csoportokban beszélgettek a hívők, végül nagy komótosan kocsiba ültek, vagy villamosra szálltak, és elindultak hazafelé. Hittel a szívükben.

Anyaegyházközség a Kálvin téren

A legutóbbi népszámláláskor 11 ezren vallották magukat reformátusnak Szegeden. A hívők négy református egyházközségben élnek a városban, közülük a 4-5 ezer lelket számláló Kálvin téri anyaegyházközség a legnagyobb. A gyülekezet tagjainak mintegy 10 százaléka jár rendszeresen istentiszteletre. Bartha Tiborné a lelkészi szolgálat mellett a Kálvin téri nőszövetség elnöke is egyben. A csoport 1992 pünkösdje óta létezik. Minden második héten összejönnek imádkozni és beszélgetni. A gyakorlati életben is hasznosítják magukat: ők készítik a keresztelésre váró gyermekek kendőjét, amivel letörlik a kisded homlokáról a keresztvizet.