"Tele géppel, madzaggal..." - babák, akik korábban érkeztek

Majdnem ezren ajánlották a koraszülöttek világnapján készült cikkünket, jelezve, mennyi családot érint a probléma. Leírtuk: ma Magyarországon minden tizedik gyerek korábban jön világra a kelleténél. Olvasóink pedig saját történetüket küldték el nekünk. Jól megfogalmazta egyikük, aki részletesen megírta felhívásunkra, hogyan kezdte az életét ma 13 éves nagyfia: minden koraszülés más és más. Első és sokadik gyerek, alig fél kilós baba, ikrek, hármasikrek, három hónapig lélegeztetett picur: közös a történetekben, hogy hosszabb-rövidebb küzdelem után mind velünk maradtak. Van köztük két és fél hónapos csöppség, hároméves „ördögfajzat", 45 éves apuka is. A szülők pedig hálásak a gyerekük erejéért és a koraszülött osztályok dolgozóinak munkájáért.

Sok baba elment mellettünk az osztályon

Panyi Tünde: Anyu veszélyeztetett terhes volt, egy hónappal korábban elfolyt a magzatvíz. A zárójelentés szerint nem voltam koraszülött, mert a súlyom megfelelő volt. Igaz, nyelési reflex csak a 7. napra jelentkezett, meg IRDS-sel születtem (a tüdő éretlenségéből származó megbetegedés), 40 fokos lázzal, UHB-sen (újszülöttek hemolitikus betegsége) .... Azt mondták anyunak, hogy nem biztos, hogy hazavisz. De jó munkát végeztek. A véradóknak is köszönet.

Széllné Tücsike Tünde: 7 hónapra születtem 1900 grammal, de hála égnek itt vagyok egészségesen.

Mátrai Dominika: Én 6 és fél hónapra születtem 1400 grammal!

Papp Orsolya: Én 8 hónapra születtem 2000 grammal, majd 1800 grammra apadt a súlyom,de egy csodálatos orvos megmentett!

- Milike 26 hétre született meg 56 dkg-mal, 27 centiméterrel, fejletlen tüdővel. Most már hatalmas nagy – számomra -, egészséges emberke. Meg kellett császározni, mert észrevették ultrahangon, hogy el van záródva a köldökzsinór, ami azt jelenti, hogy sem vért, sem táplálékot nem kapott a baba. Életveszélyben volt a kislányom is, és én is – osztotta meg velünk Szűcs Klára. Mégis ragaszkodott hozzá, hogy nem altathatják el, hallani akarta, ahogy felsír a gyermeke. - Fel is sírt a kis gyenge hangján. A Jóistenke és a Szűz Anyácska mellettünk volt. Pedig ennek a csöpp emberkének háromszor volt tüdőgyulladása, tizenkétszer transzfúziója, 3 és fél hónapig lélegeztette gép – sorolta a kicsi lány megpróbáltatásait. - Sok baba elment mellettünk az osztályon, rájuk az őrangyalkák vigyáznak. Most lettem kész nemrégiben, hogy beszéljek róla. Szörnyű ezt megélni.

Ma három éves "ördögfajzat"

Anita harmadik fia 28 hétre született. - Nem tudni, mi okból, de ki akart bújni. Természetesen rögtön hívtam a mentőket. Bevittek. Először nem hallották a baba szívverését, utána kiderült, hogy rossz az ultrahang. Az is kiderült, hogy nincs hely a kórházban a babám számára, ezért átszállítottak Gyulára. Ott másnap megcsászároztak, és megszületett a kis békám a 28. héten, 1250 grammal és 36 centivel. Egy hónapot maradt Gyulán, utána áthozattuk ide Szegedre. Itt még három hét, és a maga kis két kilójával hazaengedték. Most három éves kis ördögfajzat.

- Koraszülött ikreim 6 hónapra születtek, mindketten 32 centivel. Pici fiam, aki 640 grammal született, nem egyszer volt életveszélyben. 4 hónap után jöhetett haza - ma már elmondhatom, szerencsére makkegészséges. Az ikertestvére, pici lányom 790 grammal született és egészséges. November 22-én lesznek 39 hónaposak - osztotta meg velünk Barna Éva, de érkezett olyan történet is, amelyben három apróság miatt aggódtak az újdonsült szülők.

Már otthon vannak a hármasikrek

- A mi babáink 29-ik hétre születtek, hármasikrek. Köszönjük a Szeged Pic (Perinatális Intenzív Centrum) dolgozóinak,hogy ápolták és gondozták Vikit, Noelt és Zétit – írta Asztalos Éva. Párjával már a megismerkedésük után néhány hónappal gyereket szerettek volna, de egy méhen kívüli terhesség után egy évig nem akart megfoganni a baba. - Elkezdtük a kivizsgáltatást, ami után a Kaáli Intézetben kötöttünk ki – mesélte: az első két beültetés nem sikerült. Harmadjára, idén februárban két embriót ültettek be és az egyik osztódott, így lettek hárman.

- Fel voltam rá készülve, hogy korábban születnek majd a babák, de azért arra nem, hogy ennyire, és a huszonkilencedik hétre jönnek. Elfolyt a magzatvizem, és vittek is rögtön császározni. Ekkor már a terhespatológián voltam három hete, éppen jó helyen. A kicsik 8 hetet töltöttek a PIC-en, pontosan 54 napot. Zéti először gépi lélegeztetőn volt 2-3 napig, majd mindhárman légzéstámogatásban részesültek, amíg meg nem erősödtek. A kislány, Viki elkapott egy fertőzést 2 hetesen, de antibiotikummal szépen legyőzte. Noel születésekor egy nagyon kicsi agyvérzésen esett át, de a vérzés olyan kicsi volt, hogy remélhetőleg semmi maradandót nem okozott – foglalta össze portálunknak az anyuka. Már otthon ismerkedik azzal az érzéssel, milyen, amikor az embernek két keze, de három pici gyereke van; a kicsikkel koraszülött utógondozásra járnak. Viki egyébként 1100, Zétény 1405, Noel 1360 grammal született, és mostanra mindhárman átlépték a három kilót.

Hat hét után foghatta meg először a kisfiát

Bakosné Suti Éva részletesen leírta, mi történt azokban a napokban, amikor 13 éve hiába próbálták, nem tudták megállítani a koraszülést. Írásában benne van minden, amit ilyenkor egy anya érezhet, ezért teljes terjedelmében közöljük.

„A fiam november 17. napját mindig úgy ünnepli, mint a második szülinapját. A mi történetünk is, mint minden koraszülés, egyedi. Mindenki úgy képzeli el a születést és az anyává válást, mint a filmekben, de az élet teljesen más szituációkat produkál. Erre nem lehet felkészülni, sem az anya sem gyermek részéről.

kétgyermekes családapa

Kaszapné Árpás Klára: - Az én kislányom 30. hétre született 1640 grammal… mára 18 éves kész nő. Köszönöm a szegedi klinika munkáját!

Andrea Derbák: - Az én szegedi boszorkàm 7 hónapra született 1380 grammal és 40 centivel. Ma egy gyönyörű, hisztis 14 éves kamasz. Imádom!

Borosné Zsuzsanna: - Minden tiszteletem a koraszülött osztályon dolgozó orvosoknak, ápolóknak. 45 éve 7 hónapra, súlyos légzészavarral született fiamat megmentették. 1800 grammal született, legkisebb súlya 1540 gramm volt. Ma egészséges, kétgyermekes családapa.

Tóth Enikő: - Kislányom másfél éve 35 hétre, 2300 grammal született, oxigénhiányosan, agyvérzéssel kerültünk a szegedi PIC-re.

2003. március13-án a 28. hétben voltam, amikor éreztem, hogy nincs minden rendben. Fájásaim jöttek, gondoltam magamban, ez jobbkor nem is jöhetne, csak akkor, amikor a férjem vidéken dolgozik. Egy telefon, és estére itthon is volt. Elmentünk a nőgyógyászomhoz, aki közölte, hogy klinika, de sürgősen: már ott lett volna a helyem órákkal ezelőtt is. A szülészeten 4 napot töltöttem vajúdással. Próbálták megállítani a folyamatot, tüdőérlelőket kaptam, de a fájások 4 napon keresztül intenzíven végigkísértek. Csak tágultam, pedig mondták folyamatosan, hogy hat hétig még jó lenne visszatartani a babát.

Március 17-én 7.30-kor irány a szülőszoba, kezdő szülésznő volt, aki végig adta az instrukciókat (nem is tudom azóta mi lehet a hölggyel, de örökké hálás leszek neki) a nőgyógyászom, dr. Mészáros Gyula jelenlétében. Burokrepesztés után hétfő reggel 8 órakor megszületett Botond fiam 1660 grammal, 39 centivel. Nem sírt fel, legalábbis nem emlékszem, az elmúlt napok összevisszasága játszódott le a fejemben. Odavitték hozzám, aztán inkubátorban el is szállították a gyermekklinikára. A méhlepény nem akart leválni, de csak reszkettem a szülőágyon a fáradtságtól, majd altatásban az orvosom a lepényt kiműtötte.

A szülés utáni fürdés után nem a szülészeti osztályra kerültem. Borzasztó volt, elvitték a fiam, semmi érintkezés, megszületett egy kis emberi lény, de még meg sem tudtuk ismerkedni. A szobatársak körülöttem mind vagy szülés előtti állók, vagy abortuszra érkezők voltak. Érzelmileg teljesen zavarodott voltam.

3 nap után mehettem át először a gyermekklinika koraszülött osztályára az én kicsi fiamhoz. Amikor a férjemmel beléptünk az osztályra, leírhatatlan és megismételhetetlen pillanat volt először meglátni, és utána megsimogatni a kicsi talpacskáját. Tele géppel, madzaggal, de felöltöztetve abba az ici-pici bodyba... Csak néztem, nem tudtam betelni vele. Feldolgozni, hogy innentől anya vagyok, és felelős ezért a csepp emberkéért. Onnantól kezdve minden reggel ott indult: beadtuk a lefejt anyatejet.

Két hétig voltunk itt, de közben persze látogatási tilalmat vezettek be, így összesen kétszer jártunk nála. Átszállították a gyermekkórház koraszülött osztályára, a súlya 1300 grammra visszaesett, de azt mondták, ez normális, ne ijedjünk meg. Ott, a hátsó kis kórteremben indult tovább a kis élete. Még inkubátorban, a szeme a sárgaság miatt letapasztva. Vittünk neki egy kis báránykát, hogy ott lehessünk vele a nap 24 órájában. Minden reggel adtuk le itt is az anyatejet, és naponta egyszer látogathattuk Botondot.

Simogattuk az inkubátoron keresztül - ez volt neki a napi kontakt velünk. Majd egyik nap megyünk reggel, és nem találjuk a hátsó kórteremben, hanem azt tapasztaljuk, hogy egy kórteremmel előrébb kerültünk, és már nincs a kis inkubátorban. Jaj, de megörültünk! Odajött hozzánk az egyik ápolónő, és megkérdezte, hogy a kezünkbe

Előző cikkünk kommentelői között volt, aki nehezményezte, miért lila színről írunk a koraszülött babák kapcsán, hiszen a terápiában a kék fénynek lehet szerepe. A besárguló babák valóban kék fény alá kerülnek, ezt, bár nem vagyunk szakemberek, mi is tudjuk: a koraszülöttek nemzetközi színe azonban hagyományosan a lila, a hit és a remény színe. Ezért öltöztek lila, nem kék fénybe meghatározó magyarországi épületek november 17-én, mint például a szegedi REÖK.

vesszük-e. Azt hittem álmodom, hogy a kezünkbe adják, persze, hogy megfogom! 6 hét után először végre magunkhoz ölelhettünk a gyermekünket, ez volt az első igazi testi kontaktus. Sosem felejtem a pillanatot, úgy féltem, hogy nehogy összetörjem őt.

Másnap megint fény alá került, mert a hemoglobinszintje nem volt megfelelő, sárga maradt. De előrébb kerültünk pár nap múlva még egy kórtermet. Itt már lehetőség volt a szoptatásra is - nagyon szuper volt, itt kezdtük a kis kapcsolatunkat építeni mi együtt. A 2500 grammot elérte, de mivel nem javult a sárgaság (szülés alatt fertőzést kapott), vérplazmára volt szükség. Segített rajta, normalizálódott az állapota. Végre lekerült róla a szemtapasz, és láttuk a kis arcocskáját.

Május 16-án, a névnapján végre hazavittük őt. 8 hosszú hét után egy család lehettünk.

Azóta is megvan az az űr köztünk, amit a normális körülmények között szülő nők sohasem élnek át; azért, mert nem kerültünk közel egymáshoz anya és fia az első pillanattól. Lelkileg nyomot hagyott mindkettőnkben, hogy nem kezdettől élhettük át a szeretetet, az inkubátor és az a sok idegen kéz, ami köztünk volt. Az évek idővel mindezt feledtetik, rengeteg szeretettel és odafigyeléssel minden seb gyógyítható. Azóta 13 éves fiam makkegészséges, nem maradt semmi fejlődési rendellenesség, csak némi asztma. De azt mondom, lehetett volna rosszabb is - ez a legkevesebb.

Köszönet mindenki munkájának aki a koraszülött osztályon dolgozott és máig dolgozik, az orvosoknak aki mindent megtettek értünk."

2013-ban forgatták a Semmelweis Egyetemen a " target="_blank">Tenyérnyi gyerekek című dokumentumfilmet. A Semmelweis Egyetem három koraszülött-intenzív osztályán látják el az 1500 grammnál kisebb magyar koraszülöttek 30-40 százalékát, itt kezelik a legsúlyosabb terhespatológiai eseteket, a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő és az aszfixiás, nem működő keringéssel, légzéssel világra jött babákat, akiken 10-20 éve még biztos, hogy nem lehetett volna segíteni. A film a babák, orvosaik és ápolóik történetét bemutatva olyan időszakot követ végig a Semmelweis Egyetem egyik koraszülött-intenzív osztályán, amikor az elavult műszereket, 13-15 éves inkubátorokat, tíz évesnél idősebb lélegeztetőgépeket kicserélik, segítve, hogy a gyermekek kevesebb szövődménnyel élhessék át a legkritikusabb, első heteket.