Az izgága enciklopedista, Denis Diderot napja Szegeden

 A Diderot-nap eseményei

Konferencia

Az idén 300 éve született Denis Diderot emlékére „Traduire Diderot", vagyis "Diderot fordítása" címmel nemzetközi szakmai konferenciát rendez a Szegedi Tudományegyetem Szász Géza docens vezette francia tanszéke március 27-én, szerdán 9 órakor a BTK kari konferenciatermében. A konferencián előadást tart a nantes-i egyetemről érkező Gerhardt Stenger, Diderot új életrajzának szerzője is. A francia Diderot-év eseményeibe is bekapcsolódó konferenciát Francois Laquieze, a budapesti Francia Intézet igazgatója nyitja meg. A konferencia részletes programja a francia tanszék weboldalán.

Kiállítás a TIK-ben

A TIK átriumában március 27-én 17.30-kor kiállítás nyílik Denis Diderot születésének 300-ik évfordulóján. A kiállítást az egyetemi könyvtár munkatársai, Gausz Ildikó, Rácz Katalin és Márté Tibor, valamint a francia tanszék oktatói és hallgatói állították össze. A kiállítást Csernus Sándor bölcsészkari dékán, a szegedi Alliance Francaise elnöke nyitja meg.

Színházi előadás az Alliance-tól

A Diderot-konferencia és kiállítás után a szegedi Alliance Francaise színházi előadásra hívja a francia kétnyelvű közönséget. A Pince színházban március 27-én 20 órától La Comédie du Paradoxe címmel a "La Virgule" színházi csoport lép fel Jean-Marc Chotteau rendezésében.

Dr. Penke Olga egyetemi tanár és Balázs Péter adjunktus, a francia tanszék munkatársai elmondták, a Diderot konferenciát a széles francia kétnyelvű közönségnek is ajánlják, hiszen Diderot fordítási kérdései révén a művek mai értelmezéséről, érvényességéről, s végső soron Diderot gondolkodói alkatáról is szó lesz.

Penke Olga: - Denis Diderot sokoldalú, szabad szellemű, a dogmatizmust elutasító író, filozófus, esztéta volt, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója és szervezője . Hiába 18. századi szerző, meglepően közel van hozzánk a gondolkodása mind témáiban, mind abban, ahogyan az embert látja. Diderot soha nem akart semmit lezárni, befejezni. Mindig azt hangoztatta, hogy nyitva kell hagyni a kérdéseket. Ezzel persze az is jár, hogy műveit ma is vitatják. Jellemző, hogy ez az első Diderot-évforduló, amelyet a hivatalos francia politika is magáénak tud: eddig a politikai oldalak felváltva használták ki gondolatait Franciaországban.

-Mit gondolnak, amikor a fiatalabb közönség számára már szinte Jókait is fordítani kellene, olvasható-e Diderot?

Balázs Péter: - Mivel 18. századi, felvilágosodás kori szerző, bizonyos értelemben messze van az időben. Más értelemben pedig közel van, hiszen rendkívül színes életművű szerző, olyan műveket írt, amelyekhez a metafizikai, a tudományfilozófiai, az esztétikai, a politikai filozófiai, a színházelméleti jelzőt tehetjük. Csupa olyan téma, amivel ma is foglalkozunk. A gondolatok érvényessége persze változó, hiszen például természettudományos gondolatait sokszorosan túlhaladta az idő, és a politikafilozófia problémái is megváltoztak. Ami pedig Jókai „fordítását" illeti, a francia nyelvben a nagy nyelvújítás, ami nálunk a 18-19. század fordulóján zajlott, ott 17. század harmincas éveiig lezajlott, vagyis még jóval Diderot előtt megtörtént. Diderot és a mai olvasó között lehet, hogy kisebb a távolság, mint egy 19. századi magyar író és a mai nyelvhasználó között.

- Ki felel meg Diderot-nak a magyar szellemtörténetben?

Penke Olga: - Leginkább Bessenyei György, aki kortársa volt, és bár nem fordította, de olvashatta Diderot-t. Bessenyei A természet világa című epikai költeményében vagy A holmi című bölcseleti prózai művében Diderot-hoz egészen hasonló kérdéseket vet fel.

Balázs Péter: - Bessenyei ugyancsak egy materialisztikus ismeretelméletet és metafizikát próbált új típusú politikai gondolkodással kifejezni. Eközben pedig, akárcsak Diderot, folyton visszahőkölt ennek az irányzatnak a radikális következményeitől.

- Az Eciklopédia munkája miatt volt ennyire sokoldalú Denis Diderot, vagy inkább izgága szellem volt, akire rátalált az Enciklopédia szerkesztése?

Penke Olga: - Az Enciklopédia eredetileg egy angol mű fordítása lett volna, amelyre Diderot-t is felkérték, de ő nem vállalta. Meggyőzte viszont a kiadót, hogy izgalmasabb lenne, ha francia nyelven maguk készítenek enciklopédiát. Ekkor jelent meg Levél vakokról (1749) című műve, amely miatt 6 hónapra börtönbe zárták; Madame de Pompadour azzal szabadította ki őt, hogy el tudjon indulni az Enciklopédia munkája. Én mégis úgy tanítom a hallgatóimnak, hogy Diderot életműve nem lett volna ilyen sokoldalú, ha nem találkozott volna 200 tudós szerzővel és sok ezer témával az Enciklopédia készítésének 20 éve során. A szerzők akár papok, arisztokraták vagy – mint ő – egyszerű polgárok voltak, össze tudta őket fogni. Folyamatosan üléseztek és megvitatták a szócikkeket: az Enciklopédia mozgalom volt a korabeli Franciaországban.

- Diderot nem élte meg a francia forradalmat. De vajon mit tett volna, ha megéri?

Penke Olga: - Egyik érdekes metaforájában a mitológiai Médeiáról beszél, aki úgy próbálta megfiatalítani Iaszón apját, hogy darabokra vágta a testét, és egy forró üstben újraalakította. Lehet, hogy ez vár a társadalmakra is, mondta Diderot, ha nem tudnak másként megújulni. Hozzátette azonban, hogy ez nem kívánatos, mert legalább két generáció esélyeit tönkretenné. Diderot ésszerűen nézte a társadalmat, és itt inkább arról beszélt, amitől félnünk kell. Vannak persze szövegei, ahol kifejezetten azt írja, hogy „tépjétek fel a köveket és építsetek barikádokat", de ezek nem jelentik azt, hogy Diderot helyeselte volna a francia forradalmat, ha megéri.

Balázs Péter: - Az egész francia eszmetörténet egyik leginkább vitatott kérdése a felvilágosodás és a forradalom közötti viszony. Szélsőjobbról nézve lehet azt állítani, hogy a természetjog felvetésének vagy az Isten uralma alól felszabadulásnak a forradalom, vérontás lett a vége. És baloldalról gyakran elvállalják, hogy így volt: az ideológiai felszabadulásból következett a politikai felszabadulás vágya. Középről nézve azonban a felvilágosodás a társadalom megreformálásában, a francia monarchia ésszerűsítésében, működésének hatékonyabbá tételében, a gazdasági modernizációban gondolkozott. Innen nézve a forradalom a felvilágosodás „kisiklása" volt. Ugyanakkor Diderot nem volt mentes az egalitárius radikalizmustól; ellenfele volt mindenfajta egyházi korlátozásnak, és a szabad közlés híve volt. Nem lehet tudni, hogy 1789-ben, a francia forradalom idején mit tett volna, de az feltételezhető, hogy a forradalom véres oldalától szkeptikus, kicsit cinikus humanistaként elhatárolta volna magát, és semmiféle vérontást nem támogatott volna, még a király kivégzését sem.

Dr. Penke Olga egyetemi tanár és Balázs Péter egyetemi adjunktus idén Diderot-kurzust indított a mesterszakosok és doktoranduszok számára. Egy fordításkötet is készül Diderot szövegeiből, amelyek a korábbi magyar kötetekből kimaradt politikai, esztétikai, műkritikai írásokat válogatja össze.