SZTE Oktatói Hálózat: nem világos, kinek van joga névváltoztatást kezdeményezni

Nyilatkozat
Mi, az Oktatói Hálózat szegedi csoportjának tagjai, egyetemi oktatók, bár korábban nem feltétlenül éreztük kötelességünknek az ügyben való megszólalást, a Professzorok Batthyány Körének pontatlanságokat tartalmazó, a szegedi polgárok többségének véleményével nyilvánvalóan szembemenő és az egyetem vezetését az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozó állásfoglalását követően mégis nyilatkozatot kívánunk kiadni.

1. Ellentétben azzal, amit a Kör nyilatkozatának 2. pontja állít, a törvény egyáltalán nem fogalmaz egyértelműen a kérdésben. A Ságvári Endre Gimnázium ugyanis nem az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény, hiszen alapítója és fenntartója az intézményi autonómiával rendelkező Szegedi Tudományegyetem. Mivel a SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma egyik olyan törvény hatálya alá sem tartozik, amely az Akadémiának az önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tekintetében véleményezési hatáskört biztosít, pillanatnyilag egyáltalán nem világos, kinek van joga kezdeményezni a névváltoztatást.

2. A sokat emlegetett akadémiai történész-bizottság állásfoglalása egyfelől nem egyértelmű, hiszen interpretálható úgy is, hogy nem a tiltott, hanem csak a nem ajánlott („tűrt") kategóriába helyezte Ságvári Endrét; másfelől pedig, mint arra több értelmező rámutatott, mivel a névadó nem vett részt közhatalom gyakorlásában, s nem vett részt önkényuralmi rendszerek kiépítésében vagy működtetésében sem, a bizottság voltaképpen a saját szabályrendszerével ellentétes módon járt el Ságvári Endre diszkvalifikálásával.

3. A PBK szerint bár érthető a diákok és öregdiákok nosztalgikus ragaszkodása a névhez, az iskola közösségi szellemisége egy esetleges átnevezés után is változatlanul tovább élhet. Viszont a város közvéleménye máshogy gondolja: elsöprőnek tűnik a szegedi polgároknak a tradícióhoz való ragaszkodása, márpedig ezt a döntéshozóknak aligha érdemes figyelmen kívül hagyniuk.

4. A PBK szerint Ságvári Endre személye megosztja a társadalmat, de megosztja a kormányzat sajátos emlékezetpolitikáját szolgáló emlékművek felállítása is. Vajon a német megszállás Szabadság téri emlékműve kevésbé megosztó? Az oktatási és kulturális élet támogatásában kétségtelenül nagy szerepet játszó Klebelsberg Kuno tiszteletéből következik-e a Horthy-rendszer követendő példaként való beállítása?

5. A Ságvári Endre életével és halálával kapcsolatos vita legfontosabb tanulsága az, hogy csak a komplex történeti esemény brutális leegyszerűsítésével lehetséges az iskola névadóját lesztálinistázni. Senki nem állíthatja bizonyossággal, hogy a szociáldemokratából kommunistává váló antifasiszta ellenállóból – ha a német megszállás kollaboráns csendőrei nem ölik meg – szükségszerűen a második világháborút követően kiépülő önkényuralmi rendszer építője lett volna. Annyit tudunk róla, hogy bátran ellenállt egy olyan rendszernek, amely magyar katonák százezreit háborúba, magyar polgárok tömegeit pedig haláltáborokba kényszerítette. A helyzet bonyolult voltát érzékeltetendő érdemes végül megjegyezni, hogy a sokak által bírált – tehát igen megosztó – Alaptörvény preambuluma is azt állítja, hogy 1944. március 19-én Magyarország elvesztette önrendelkezését, márpedig ezen értelmezés szerint a Ságvárit letartóztatni kívánó csendőrök sem képviselték inkább a törvényes rendet, mint ellenfelük.

Összegezve, az Oktatói Hálózat szegedi csoportja kiáll a Gimnázium nevének megtartásáért felszólalók mellett.