Múlik az idő az órásmesterség felett

Papp József ma már csak nosztalgiából megy be a házánál lévő órásműhelybe. Két évvel ezelőtt, 68 éves korában úgy döntött, lehúzza a rolót. Részben kora miatt, részben pedig azért, mert már csak kevesen hordanak órát, és azok többsége is olyan, amit nem szoktak javíttatni.

Luxus és megbecsülés

– Árpádhalmi születésű vagyok. Nagymágocsra 1954-ben került a családunk, azóta is itt élek. Gyermekparalízis miatt olyan szakmát kellett választanom, amit ülve is lehet végezni. Így esett a választásom az órásmesterségre – mondta Papp József, aki 1969-ben nyitotta meg műhelyét Nagymágocson. Akkoriban még sokkal nagyobb érték volt az óra, nem mindenki engedhette meg magának. Bizonyos szempontból luxusnak számított. Később már elterjedtté vált. Többen viseltek órát, amit, ha elromlott, nem dobtak ki, hanem elhozták javíttatni. Az órásság akkoriban megbecsült mesterség volt. A többségnek orosz karórája volt, azt lehetett kapni.

Papp József órásmester néha megnézi a régi szerszámokat, például a csappolírozót, amit ma már nem használnak. FOTÓ: KOVÁCS ERIKA

Jött a modern dizájn

 Eleinte nagyon jó minőségben gyártották ezeket a szerkezeteket, sokáig jelezték gazdáiknak a pontos időt. Egészen addig, amíg be nem köszöntött az olcsó kvarcórák időszaka. Akkor a többség lecserélte a mechanikus óráját. A mester pedig alkalmazkodott a változásokhoz. A régi számkijelzős kvarcok kora is hamar leáldozott, a dizájn úgy alakult, hogy a hagyományos karórákra emlékeztető digitális órák jöttek divatba. Ezeket már nem nagyon lehetett javítani. Az emberek nem is hozták el, mert olcsón, néhány ezer forintért tudtak új időmutatót vásárolni. Az órásnak más tevékenységeket is kellett vállalnia, hogy megéljen: öngyújtótöltést, kulcsmásolást.

A tank sem ellenfél

Papp József elmondta, 44 évi tevékenysége alatt vittek hozzá aranyórát, néhány márkás karórát is javíttatni. Voltak emlékezetes esetei is. Egyszer egy lánctalpas mezőgazdasági gép átment egy orosz karórán, amit meg tudott menteni. Igaz, jó néhány fogaskerekét ki kellett cserélni. S hogy milyen jól működtek az orosz órák, erről annyit mondott, van a faluban olyan ember, aki már legalább 60 éve hordja ugyanazt a karórát. 

Ma már alig van szükség az órásokra, sajnos kihalófélben van ez a szép mesterség.

Úgy 6-8 évente kell csupán „felülvizsgálatra" vinni. A régi faliórákat is hosszú élettartamra gyártották. Egy nagymágocsi családnak van egy festett, felhúzós parasztórája, ami még most is működik. Egyszer múzeumban jártak, ahol láttak egy hasonlót, ami nem járt. Elmesélték a muzeológusoknak, hogy bizony lelket lehet abba az öreg szerkezetbe verni. Többek között ez a mechanikus órák előnye. Ma már alig van szükség az órásokra, sajnos kihalófélben van ez a szép mesterség.