2013.08.18. 13:56
SZIN: kommunista karneváltól a modern fesztiválig
Szeged – A Szegedi Ifjúsági Napok története három korszakra osztható. Az első a Kommunista Ifjúsági Szövetség égisze alatt 1968-tól 1989-ig tartott, majd jött a Szurdi Zsolt-féle rock klubos időszak 2002-ig, amelyet a modern SZIN megjelenése követett Boros Gyuláékkal. A 2013-as fesztivál csak magyar előadókkal augusztus 20-án kezdődik. Összeállításunkban a különböző SZIN-ek hangulatát próbáltuk meg feleleveníteni.
– Az első ifjúsági napokat a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) támogatásával 1968-ban rendezték a városháza előtt. Akkoriban nyílt a Szeged Bár és Étterem. Egy fergeteges sikerű táncestet szerveztek. Ekkor engedtek ki ennyi fiatalt először egyszerre az utcára – meséli [namelink name="Szurdi Zsolt"], a szegedi Rock Klub vezetője. A zenész 1968 óta minden SZIN-en részt vesz. Az első évben még karneválnak hívták, és a városháza előtt rendezték a koncerteket. A menet az egész városon végigvonult. A sorba beálltak a helyi cégek is, termékeiket reklámozták.
– Kiderült, hogy egy helyszín és egy este nem elég. A KISZ-nek mint ifjúsági szervezetnek valamit villantania kellett a fiataloknak. 1968 után került a Tisza-partra a rendezvény. A karneválon az akkori nagy gyárak – Ruhagyár, Textilgyár, Kendergyár – feldíszítették egy-egy autójukat a termékeikkel, és végigvonultak a városon. A rakparton 50-100 ezer ember várta a menetet – folytatja Szurdi.
A SZIN fejlődésében a következő lépcső az volt, amikor három színpadon zajlott a fesztivál, a Móra parkban a múzeum lépcsője előtt, a Dugonics téren és a Tisza-parton.
Legek az „újkorból"
A legfurcsább kívánság
2008-ban az egyik fellépő Guns N' Roses-fotót kért az öltözőbe, és 15 darab ötvenszer száz centiméteres törülközőt. Korábban az egyik előadó oxigénsátrat rendelt magának, mert elmondása szerint túl nagy átéléssel játszik, és rosszul szokott lenni koncertek után.
Az egyik neves DJ pedig ajándék pulikutyát szeretett volna édesanyjának, de a fellépés után egyből utazott tovább, így kívánságát egy óra alatt kellett volna teljesíteni.
A legtöbbet beszélő
2007-ben dumarekordot döntött [namelink name="Badár Sándor"], aki a SZIN egyik napján délután háromtól éjjel fél 11-ig nyomta a szöveget. „Amikor vége lett, úgy éreztem, annyira fitt vagyok, simán beleférne még bármennyi" – mondta.
A legdrágább fellépő top 3
The Cure (2005), Guano Apes (2009), Morcheeba (2008). A The Cure még valamiben egyedülálló: ők érkeztek a legnagyobb stábbal a fesztivál történetében.
– Mi is sokat játszottunk a Gőzerő zenekarral a múzeum előtt, nagyszerű helyszín volt a mai Középfölde, az újszegedi Szabadtéri Színpad és a Vigadó is, ahol táncesteket szerveztek. A fesztivál sokat lazult a 80-as évekre. Ingyenességét a punkok használták ki, tornacipős fesztiválnak is nevezték. A 80-as években rengetegen aludtak a Stefánián vagy a ligetben, sokan sok sört megittak, eltérő módon viselték eme események végét. Problémák is adódtak belőle – utal a tarajos fiatalokra a zenész.
Bár komoly viták folytak a rendezésről, 1988-ban is megtartották az egyik utolsó SZIN-t, a szervezők száma ekkorra megsokszorozódott. Hivatalosan a városi KISZ-bizottság készítette elő, besegített nekik az 1979-ben alapított Szegedi Ifjúsági Ház és az Express utazási iroda is, hiszen a városnak jól jött a rengeteg látogató. A legfőbb problémát a gázsik, a fellépési díjak jelentették, hiszen egy-egy népszerűbb rockzenekar 80-90 ezer forintot is elkért a fellépésért. Az átlagfizetés akkoriban alig 7000 forint körül mozgott, így ez komoly összegnek számított. Habár pénz alig jutott rá, így is felléptek máig neves előadók. Sok amatőr banda mellett zenélt a Molnár Dixieland Band és a Napoleon Boulevard is.
– 1989 után minden szegedi eltaszította magától a rendezvényt. Próbáltak eltávolodni a kommunista, szocialista rendszermaradványnak tekintette SZIN-től. Mi addig sem kevertünk bele politikát, tudtuk, hogy azután sem fogunk – folytatja Szurdi Zsolt, aki felkarolta a rendezvényt, és ahogy sok szegedi fogalmaz, „őrizte a lángot".
– 1990-től 2002-ig a Rock Klub szervezte a fesztivált. Akár támogatás nélkül, a Dugonics téren és különböző klubokban, a Vidámparkban és a Laposon is zajlott a SZIN. Utóbbit találtuk a legjobb helyszínnek. Egyszer megpróbáltuk lezárni, és belépőt szedni, de ez lehetetlennek bizonyult – meséli Szurdi. Hozzáteszi, az akkori SZIN nemcsak zenei rendezvény volt, még agytorna is zajlott.
– Előfordult, hogy 33 szegedi klub rádiós körkapcsolásos szellemi vetélkedőn mérte össze az erejét. Arra nem emlékszem, hogy ki nyert – mosolyog a zenész.
A legutolsó, általuk szervezett SZIN-t a SZEOL-stadionban tartották, ahová már nem szívesen mentek ki az emberek.
– 2002-ben egy május elsejei ligeti pörköltfőzés alkalmával javasoltam a városvezetésnek, hogy vegye át a fesztivált az önkormányzat. Itt lépett be [namelink name="Boros Gyula"], aki Bajusz Attilával elkezdte az első új, modern Szegedi Ifjúsági Napok szervezését.
* * *
Tízezrek kötelező találkozóhelyévé vált
A Szegedi Ifjúsági Napok sajtószóvivőjének kedvence a house és a funky, de minden zenét meghallgat. Legszebb SZIN-es élménye a kislányához és a feleségéhez kötődik.
– A SZIN-ezők egyöntetű véleménye alapján Szegednek és az ifjúsági napoknak is különleges hangulata és egyedi varázsa van, ráadásul ez a nyár utolsó nagy zenei fesztiválja – mondja [namelink name="Kurucsai János"], az idei fesztivál sajtószóvivője.
– Ennek köszönhetően az elmúlt 10 évben a SZIN tízezrek kötelező találkozóhelyévé vált – teszi hozzá. Szerinte az idei SZIN ár-érték arányban az utóbbi évek legjobb fesztiváljának ígérkezik, amely köszönhető egyrészt a több mint 100 fellépőnek, 5 színpadnak, 7 programhelyszínnek, másrészt pedig a kedvezményes, elővételes jegyáraknak, valamint a helyszínen egységessé, továbbá a tavalyi éveknél jóval kedvezőbbé tervezett italáraknak is.
– Különlegessége, hogy 0. napja augusztus 20-ára, állami ünnepünkre esik. Erre a napra a fesztivál célcsoportja mellett családokat, nagyszülőket, szülőket, gyerekeket is várunk, mert úgy véljük, hogy kulturált szórakozás és igényes kikapcsolódás jár mindenkinek az állami ünnepünkön.
Kurucsai Jánosnak nincs kiszemelt napja, szerinte mindegyik más szempontból lesz különleges és izgalmas, ugyanakkor mindennap meg kell felelniük maximálisan a látogatók elvárásainak, most leginkább ez lebeg a szeme előtt.
– Vendégként a legszebb emlékem a SZIN-ről a 2010-es évhez kötődik, amikor a kislányom még csak a feleségem pocakjában lakott, és bár csak egy koncert erejéig és távol a tömegtől, de megmutathattuk neki is, milyen egy igazi zenei élmény. Azóta is központi téma nála a zene és a tánc – eleveníti fel a sajtószóvivő.
Szerinte egy fesztivál legfontosabb eleme a jó társaság és a kulturált szórakozás lehetősége, valamint a megfelelő ár-érték arány.
– Ha ezek adottak, akkor nincsenek extra elvárásaim. Sokféle stílust és előadót kedvelek, de ha a szívemre teszem a kezem, akkor a zenei irányzatok közül a funky és a house áll legközelebb hozzám, ezeket előszeretettel hallgatom a fesztiválokon is.
* * *
Csak néhányan bíztak a sikerben
A SZIN sikerének egyik titka a helyszín, a másik pedig az, hogy az augusztus végi időponttal nem léptek más fesztiválok tyúkszemére. Boros Gyulával, az ifjúsági ház korábbi igazgatójával beszélgettünk, aki 2003 és 2010 között szervezte a fesztivált.
– Honnan jött az ötlet 2003-ban, hogy újra megszervezzék az ifjúsági napokat?
– Abban az időszakban egyre népszerűbbé váltak a fesztiválok. Úgy gondoltuk, Szegednek is van egy rendezvénysorozata, amely talán a legrégebbi az országban, és amelyet érdemes lenne új köntösbe bújtatva újraéleszteni. Rajtam és három-négy kollégámon kívül senki sem bízott abban, hogy lesz belőle valami. 2003 elején, tapasztalatok nélkül, amatőr módon kezdtük, de már az első fesztiválnak pozitív visszhangja volt. Jól fogadta a közönség, és jól lőttük be az augusztus végi időpontot is: nem léptünk más fesztiválok tyúkszemére, és addigra a nyaralások is véget értek.
– 2010 óta más szervezi a fesztivált. Volt kint azóta?
– Persze. Minden évben kimegyek. Szerintem nem úgy működik a fesztivál, mint korábban. Ha továbbvitték volna azokat a vonalakat, amelyek mentén mi dolgoztunk, akkor sokkal jobb lehetne. Nekem nem az fáj, hogy nem én csinálom, nincs bennem sértődés, hanem az, hogy valami nem áll össze. Másként működik most a fesztivál, és annak szervezése mint korábban. A bevált dolgokon nem szabad változtatni. Persze kell az újítás, de ezt nem látom a jelenlegi koncepcióban. A kivitelezéssel nincs baj, kommunikációs hibák vannak. A megfelelő kapcsolattartás elengedhetetlen, a mostani szervezők elzárkóznak a sajtó és a nyilvánosság elől, pedig a rendezvénynek szüksége lenne publicitásra.
– Mit tart a SZIN 2003 és 2010 közötti időszakából a legnagyobb sikernek?
– Nem tudok konkrétumot kiemelni. Folyamatosan, évről évre építkeztünk. Amatőr módon indultunk, majd 2010-re eljutottunk a csúcsra. A legtöbb látogató ekkor érkezett, a legnagyobb sajtónyilvánosságot ekkor kapta a fesztivál. A kezdetektől szerettük volna bevonni a szegedieket, a megyét, a régiót, majd végül az egész országot. Ez sikerült. A The Cure és az Alphaville szereplése is kiemelkedő volt 2005-ben. A The Cure jelenléte belökte a SZIN-t az országos rendezvények közé.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy az elmúlt években csökkent a fesztivál népszerűsége?
– Számos oka van. A kommunikációs problémák mellett 2011–2012-ben a válság hatása minden fesztiválon érződött az országban. Egy váltáskor pedig – és itt nem csak politikairól beszélek – mindig tapasztalható valamilyen törés. Ezt a törést valószínűleg nem kezelték jól.
– Mit gondol az idei tervekről, fellépőkről? Vannak, akik egy erősebb falunap műsorához hasonlítják a 2013-as SZIN kínálatát.
– Az visszalépés, hogy nincsenek külföldi előadók. Az idei koncepció abból a szempontból nem rossz, hogy legyenek csak magyar zenekarok és olcsó belépő. Lássuk be, a SZIN-nek alapvetően a hangulata az, amit szerettek és szeretnek a mai napig az emberek. Zenekarokat megvenni és felléptetni, nem nagy dolog, ahhoz csak pénz kell. A siker másik részéhez viszont koncepció és olyan szervező gárda szükséges, aki szívesen csinálja a fesztivált.
