Amikor felkel a nap, már csak a legkeményebbek és a takarítók nyomják a SZIN-en

Nem lenne baj, ha lenne még valahol egy kis muzsika, mi még bírnánk akár reggel nyolcig is

– jelentette ki határozottan három fiatalember, akik a felmenő nap fényében, a sátruk előtt múlatták az időt péntek hajnalban. Az újszegedi Partfürdőn jártunk nem sokkal napfelkelte után, hogy megnézzük, mi történik ilyenkor a Szegedi Ifjúsági Napokon.

Az Adáról érkezett fiatalok – Raffai Balázs, Gömöri István és Holló Viktor – elárulták, hogy előző éjjel „úgy beb...tak, mint a sárkány", mert nem bírtak magukkal, ezért jól esik nekik a hajnali hűs levegő. – Kilenckor besüt a nap a sátorba, akkor amúgy is felkelünk – mondták, amikor egy teljesen elveszettnek tűnő fiatal lány sétált be a képbe és ült le a fiúk közé.

 Nagyon keresem a sátram és fázok. Hiába van sátram, nem jutok el odáig, mert mindig megszólítanak

– jelentette ki reszkető szájjal Frankó Dotti, aki további szörnyűségeket osztott meg velünk. Mivel lehűlt a levegő, minden szembejövőtől ruhát kért kölcsön, de az egyik fiú a lepisilt pulóverét ajánlotta föl, egy másik pedig letépte magáról a pólót és azzal próbálta felmelegíteni Dotti átfázott kis testét – sikertelenül. – Mindenki be akar férkőzni a kis sátramba – panaszolta. – Nincs egy takarótok? – kérdezte a fiúkat. – De, azon ülünk – válaszolták. Dotti végül elbotorkált a körülbelül két méterre lévő sátrához és lepihent.

– Mi már nem fogadunk be senkit – jelentette ki az a három fiatal, akikkel már előző nap délután is találkoztunk, amikor unatkozva várták, hogy történjen valami. Hát történt. Juhász Máté, aki barátaival Domokos Norberttel és Nyilas Róberttel próbált józanodni azt állították, hatalmas sátruk egyik szeparéjába befogadtak egy lányt, akit egyszerűen csak konyhásnak szólítottak, mondván, ő készít majd nekik bundás kenyeret reggelire. – Három kolbászunk már van hozzá – csattant a poén.

Egy hintán plédbe burkolózva Keller Angéla és Gulyás Csilla beszélték át az előző éjjel történteket. – Most reggeliztünk. A barátnőink nem várták meg a reggelit, amit délután ötkor vittünk nekik, azt ettük meg most. Túl sok atrocitás ért bennünket és a barátainkat, akik különböző okok – alkohol és magánéleti – ki vannak készülve – magyarázták a hajnali pszichoterápia okát..

Az elmondása szerint „száz százalék" makói Hajdú Tamás, aki már Angliában él, félmeztelenül, napszemüvegben jött velünk szemben, mintha nem reggel hét, hanem délután hat lett volna. – Nagyon kipihentem magam korábban, tudnék még bulizni. A legjobb hely a Délmagyar faháza, ahol 299 forintért az újság mellé kávét és croissant adnak. Nagyon fullosok vagytok – érkezett a dicséret. A bejárat a közelében a silent disco hatása alatt Petri Flóra spárgázott egyet a lelkes közönségnek az asztalon, majd egy „várjatok, hív az anyukám" felkiáltással arrébb szaladt megnyugtatni az aggódó szülőt.

Hajnalban a takarítók brigádja a legaktívabb, szorgalmasan szedték a hatalmas zsáknyi szemetet. A biztonságiak is szusszanhatatak egyet. Tőlük nem hivatalosan megtudtuk, hogy voltak kisebb-nagyobb cicaharcok, összeszólalkozéások, és tettlegességig fajuló szájkarate, de mint egyikük fogalmazott, szakszerűen a földhöz rögzítették őket, majd kivezették a fesztivál területéről.

Olvasóink közül már többen panaszkodtak a Torontál téren és a Ligetben uralkodó állapotokra. A placcot beborítja az olcsó vodkás, likőrös és borosüvegek keveréke. – Helyeztünk ki extra kukákat nem csak a fesztivál területére, hanem azon kívül is. Tudnivaló, hogy a fiatalok szeretnek spórolni, ezért más helyen, a rendezvény területén kívül veszik meg az italt, majd a Torontál téren, vagy a Ligetben  fogyasztják el. A közterületen történő szemeteléssel és a szemetelőkkel sajnos mi nem tudunk mit kezdeni – hangsúlyozta Jávorszky Iván, a fesztivált szervező Szegedi Rendezvény- és Médiaközpont Kft. vezetője.