2008.03.16. 12:03

Üllés története

Üllés a középkorban kun puszta, neve az Achilles keresztnév elmagyarosodott alakja. A puszta nagyobb része a XIX. század végéig göböly- és marhajárás volt.

Innen eredt az 1900-as években kialakuló tanyaközpont Göbölyjárásközpont elnevezése. Utóbb Árpád-központnak mondták. Kiskundorozsma határából 1949-ben vált önálló községgé.

A község területe már a népvándorlás idején lakott volt. A középkorban a terület kun puszta, a krónikák említést tesznek egy Ellés nevű kun szállásról. Üllést 1736-ban nyilvánították önálló községgé. Az új község szabadmenetelű lakossága vállalta, hogy templomot emel, tisztességes lakóházakat, mészárszéket, vendégfogadót épít, szőlőt telepít, a szomszédos Kígyós és Mérges pusztáit "megműveli". Üllés parasztsága 3 év adómentességet kapott a hadiadó alól.

A község a királyi postaút mellett települt, ezért nem mentesült III. Károly török elleni háborúja idején (l736-1739) a katonai beszállásolás terhétől. Az osztrák örökösödési háború (1740-1748) első éveiben olyannyira megnövekedtek Üllés katonai és földesúri terhei, hogy 1743-ban a község lakossága áttelepült Kiskunmajsára.

A kiskundorozsmai járás helyét a szegedi járás, mint óriásjárás vette át, a község helyett Szeged járási központtal. A falu területéből már 1948 augusztusban kiszakadt, és önálló községgé vált Árpádközpont (Üllés) névvel.