Hivatásukat, életüket áldozták fel a papok a szabadságharcban

– Mi milyen áldozatot tudnánk hozni hazánkért, közösségeinkért, és azért, hogy folytatni tudjuk valamilyen módon azt az áldozatot, amelyet a '48-as hősök meghoztak? – tette fel a kérdést Fazakas Attila plébános az algyői Szent Anna-templomban bemutatott ünnepi szentmisén kedden.

Kiemelte, sokféle módon tudjuk ezt megtenni, a nagyböjti időszakban például olyan jó tettek megvalósításával, melyeken keresztül áldozatot hozunk, ezáltal pedig visszaadhatjuk azt, amit a negyvennyolcasok hozta a hazáért, és amit Krisztus hozott értünk. Rámutatott, talán a kettő összekapcsolódik, mert saját életüket áldozták fel, a hősök a hazáért, Jézus pedig megváltásunkért.

A március 15-i prédikációjában beszélt a március 14-i lapszámunkban megjelent cikkről is, melyben Zakar Péter legújabb könyvéről írtunk. A lelkipásztor elmondta, a papok többsége igyekezett valamilyen módon részt venni a szabadságharcban, hiszen olyan reformokat reméltek, amelyek mérhetetlen nagy hatással lettek volna a papi létükre. Ilyen volt például az, hogy ne legyen számukra kötelező a reverenda viselete, helyette inkább olyan magyar ruhákat szerettek volna hordani, amelyekkel identitásukat, magyarságukat tudták volna kifejezni. De szerették volna elérni azt is, hogy a papoknak is lehessen szakálla.

Fazakas Attila jelezte, a lelkipásztorok nemcsak a prédikációkon keresztül buzdítottak, hanem a püspökük akaratának ellenére fegyvert ragadtak, még akkor is, ha az hivatásuk, életük feláldozásával járt. Megjegyezte, az egyház fontosnak tartotta a szabadságharcban való részvételt, mert az elnyomást saját bőrükön is megtapasztalták a papok.

A Tisza-parti községben az ünneplők a szentmise után az Országzászlóhoz vonultak, ahol koszorúkat helyeztek el. Az esemény fényét emelte Zámbó Brigitta és Szelle Szilárd "Ez az otthonunk..." című verses-zenés előadása.