Tverdota György volt a Radnóti Café vendége

Tverdota György vaskos, csaknem 900 oldalas nagymonográfiájának első kötete a Gondoljátok meg, proletárok I. Az ifjú József Attila címet kapta. A Radnóti Caféban szerdán bemutatott mű 1927-ig követi végig József Attila életét és költészetét. A kötet rendhagyónak tekinthető annak fényében, hogy a kutatások többsége az 1920-as évek végétől a költő 1937-ben bekövetkezett haláláig tartó időszakkal foglalkozik, amely során a legjobb verseit írta József Attila, gyakorlatilag ekkor alkotta meg életművét. 

Tverdota György azonban az ez előtti időszakot vette górcső alá. Elmondta, a korai zsengékben és a kezdeti gyengébb, illetve közepes versekben rengeteg csírát fedezett fel, amelyekből későbbi, nagy és kiforrott költészete merített és építkezett. 

A szerző József Attilát a szegények költőjének nevezte, kötetében nagy figyelmet fordított a gyermekkorában átélt hatásokra, a világra, amelybe beleszületett és amelynek kénytelen volt hátat fordítani, amely egész költészetére hatással volt. 

A kötet egyik fő mondanivalója József Attila sorsának egyedisége, különlegessége. Azért lett olyan költő, amilyen, mert az édesanyja 1919-ben meghalt– részletezte a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett és Artisjus-díjas irodalomtörténész. 

Azzal folytatta, hogy ez óriási, egész életére meghatározó törést jelentett a serdülő József Attila számára, akinek gyámságát ezután nővére ügyvéd férje vállalta. A „ferencvárosi, mezítlábas utcagyerek” belecsöppent a polgári viszonyokba, ezzel együtt elfelejtette és elfojtotta gyermekkora tapasztalatait, berögződéseit. Ugyanakkor nem volt hajlandó betagozódni a normális, polgári életútba. Ifjúként mindent feltett a költészetre, nem vállalt hivatalt, napi 24 órában belső alkotóműhelyében dolgozott versein. 

A kötet a fiatal József Attila sorsát követi végig, a kallódó értelmiségiét, aki a társadalom peremén helyezkedett el.