Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

A többség titokban vallja be a bűnét

A vándorgyónók azok az emberek, akik idegen pap előtt szeretik elmondani azt, ami a lelküket nyomja. A csongrádi pap szerint mindegy, hogy város vagy falu, a közösségből mindenütt körülbelül ugyanolyan arányban igénylik a bűnbánat szentségét.
A csíksomlyói búcsú látogatói közül sokan nyilvánosan gyónnak. Míg sok helyen már egy tágas szobában ülve keresik tetteik mélyebb okait az emberek, másutt a többség inkább a hagyományos gyóntatószéket választja.

– Alábbhagyott a bűntudat a mai világban, de a gyónás még mindig képes utat nyitni a kitárulkozásnak – véli Bánfi Sándor. A csanyteleki plébánossal egy véleményen van csongrádi paptársa, aki szerint a templomba járó hívő emberek többsége igenis vágyik a kiengesztelődés szentségére, csupán a mondanivaló súlyában és a beszélgetés formájában vannak különbségek. Veréb László másfél éve vezeti a csongrádi plébániát, korábban Szentesen és Szeghalmon teljesített szolgálatot, de azt mondja, mindegyik közösségben arányában hasonló gyakoriságú a bűnbánat szentségének kérése.

A pap 1974 óta nem bírál

A bűnök megbocsátását Jézus már gyakorolta, és ezt a „hatalmat" átadta a tanítványainak is. A kereszténység megszületésekor, a második és ötödik század idején a nyilvános vezeklés gyakorlata abból a szükségből nőtt ki, hogy az egyháznak olyan súlyos bűnöket kellett kezelnie, mint a gyilkosság, a hitehagyás és a házasságtörés. Akkoriban a vezeklés ideje alatt a helyi közösség állandó imával és törődéssel támogatta a bűnbánót. A magángyónás a hatodik századi Írországban alakult ki, onnan terjedt át a kontinensre. A középkorban fogalmazta meg először az egyház, hogy minden katolikusnak legalább évente egyszer meg kell gyónnia minden súlyos bűnét. Az 1974-es II. vatikáni zsinat óta a pap inkább lelki tanácsadói, mint bírói szerepet lát el a gyónás során.

Az idősebb korosztály képviselői élnek leginkább ezzel a lehetőséggel, de a fiatalok sem tartózkodnak tőle. Egyesek tételesen sorolják bűneiket, mások rossz kötődéseik, tetteik mélyebb okát, gyökerét is keresik. Szükséges kimondani a vétkeket és a ballépéseket, különben nem válik személyessé a bűnbánat. A pap csak közvetít ebben a megnyilatkozásban, képviseli az Isten megbocsátó szeretetét és a közösséget is, mégis – László atya szerint – sokan kétségbe vonják szerepüket, holott a keresztségnél is ugyanezt a feladatot látják el.

Manapság a gyónás is kezd korszerű formát ölteni, hiszen sokan kényelmetlennek érzik a gyóntatószék szűk lehetőségeit. Amíg a rácson keresztül lefolytatott beszélgetésre kevés idő van, és esetleg sorban is állnak a gyónni vágyók, a gyóntatószoba – amit több templomban is kialakítottak már – időben és térben is tágabb kereteket nyújt a megtisztuláshoz. Ugyancsak népszerű a nyílt színi gyónás. A csongrádi plébánosban például mély nyomott hagyott egyik gyóntatása, amikor még káplánként a domboldalban három órán át hallgatta a csíksomlyói búcsún összegyűlt hívőket.

Csanyteleken a hívők többsége a gyóntatószéket választja, és Bánfi Sándor szerint ez nem véletlen: az ismeretlenben sokkal jobban megnyílnak az emberek. Nem csak faluhelyen, máshol is így van, és ezért fordulnak sokszor egy felekezet tagjai idegen gyóntatókhoz.
Imre is ismeretlen papok előtt szeret gyónni. A középkorú csongrádi férfi fegyelmezett katolikus embernek tartja magát, és mint ilyen, évente kétszer, a karácsony és a húsvét előestéjén ő is a gyóntatószékbe ül. Azt mondja, hallott az új módiról, de ő inkább a templomzugot részesíti előnyben, ott tud igazán beszélni magáról.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kisréti épületegyüttesben egyelőre nem lát senki fantáziát

Két éve nincs bérlője, és lassan az enyészeté lesz Csongrádon a kisréti állattartó telep. A… Tovább olvasom