Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

A családtagok többsége nem ismeri a hospice-ellátást

Egy év alatt csupán huszonöt vásárhelyi család kérte a hospice-szolgálat segítségét: ez a csapat a gyógyíthatatlan betegek otthoni gondozását vállalja. Kenéz Józsefné szakápoló szerint nem mindegy, hol tölti utolsó napjait, óráit, perceit a beteg: kórházban, vagy a saját otthonában. Ezt nem az iskolában tanulta: édesapja is gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
Kenéz Józsefnének jelenleg egy gyógyíthatatlan páciense sincs. Az otthoni szakápolásban viszont akad munkája bőven. Hemző néni ízületi problémáit kezeli. Fotó: Tésik Attila
Mennyi időm van még hátra? Nagyon fájni fog? – e megrázó kérdésekkel jó néhányszor szembesült már a vásárhelyi Kenéz Józsefné, amikor gyógyíthatatlan betegeivel először találkozott. Julianna évekkel ezelőtt csatlakozott a dr. Csernai Katalin által alapított csapathoz, amely az otthoni szakápolást végzi. Tavaly óta a daganatos betegek ellátásában, azaz a hospice-szolgálatban is segédkeznek.

Julianna jól ismeri a gyomor-, illetve bélrákos, tüdődaganatos férfiak, emlődaganatos nők küzdelmét a szörnyű kórral. Nagyon nehéz a beteg szemébe nézve megválaszolni, hogy meddig is él még, s milyen szenvedés vár rá, magyarázta a szakápoló. Nem lehet kifizetni sablonos válaszokkal a pácienst: például, hogy a terápiától majd megerősödik, s minden rendben lesz. Bármennyire is sajnálatos, de hiú ábrándokat nem ébreszthet a súlyos betegben.

Ugyanakkor a hospice-ellátás lényege, hogy megkönnyítsék a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő páciens hátralévő életét, ápolják testét, lelkét, és erőt adnak a családtagoknak is a nehéz időkben – magyarázta Kenéz Józsefné.

Azt, hogy mindez mennyire fontos, és nagy segítség lehet, maga is tapasztalta: édesapja is gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Julianna akkor már elvégezte a hospice-képzőt, s a családi tragédia még inkább meggyőzte arról, milyen fontos a munkája.

Azt mondja, a hozzátartozónak is ki kell vennie a részét az ápolásból, neki is fel kell vennie a harcot a kórral. Érezni kell a betegnek a szeretetet, hogy küzdeni tudjon. Otthon, a megszokott környezetben lehet csak a lehetőségekhez képest emberivé tenni az eltávozást – vallja Julianna.

A családtagok többsége sajnos nem ismeri a hospice-ellátás lehetőségét, vagy csak későn értesül róla. Így előfordul, hogy a szakápoló csupán néhány hétig segíthet a páciensén. Pedig 150 napig ingyenes az ellátás. Ennek ellenére Vásárhelyen eddig csupán 25 család igényelte ezt a lehetőséget. A hospice-ellátásban pedig a beteg otthonába jár a szakorvos, a gyógytornász, a dietetikus, a pszichológus is.

Juliannának jelenleg egyetlen hospice-ellátásban részesülő páciense sincs. Az otthoni szakápolásban viszont egyre több a munkája. Naponta több olyan beteget keres fel, akinek nehezére esik elmenni egy-egy szakrendelésre, például fizikoterápiára. Közéjük tartozik Hemző Jánosné is. Erzsike néni örömmel fogadta otthonában Juliannát, mondván: már nagyon fáj a térde, alig bírta kivárni a kezelést. A járókerettel közlekedő idős asszony már nem tud bejárni a kórházba, így aztán neki nagy áldás Julianna munkája, hiszen házhoz jön a kedves nővér, na és a fájdalomcsillapító készülék is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összekötnék a 47-est az ipari parkkal

Egy a laktanyai körfogalmat az ipari parkkal összekötő, mintegy két és fél kilométeres út… Tovább olvasom