Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Jankovics a száz roma sorsát kutatja

Könyvet készül megjelentetni a vásárhelyi Jankovics Zoltán annak a körülbelül száz romának a sorsáról, akiket a városból 1944 szeptemberében hurcoltak el munkaszolgálatra, a kárpátaljai Rahóra. Az anyaggyűjtésnek azonban több akadálya is van. Az egyik legfőbb: a névsor eltűnt, ahogyan a katonai iratok nagy része is abból az időből.
Jankovics Zoltán ma szinte csak a túlélők visszaemlékezéseire hagyatkozhat. Fotó: Tésik Attila
Miközben a vásárhelyi romák holokausztjának emlékét már oszlop őrzi a helyi katolikus temetőben, arról máig nem emlékeznek meg, hogy 1944 szeptemberében elhurcoltak mintegy száz roma férfit a Csomorkányi út végi egykori telepről. Jankovics Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Cigányok Demokratikus Szövetsége elnökeként kutatja a történteket, ám nincs könnyű dolga. A források igencsak gyérek, így ezenkívül legfeljebb az erősen fogyatkozó túlélők, illetve a hozzátartozók emlékezetére támaszkodhat.

– Az mindenféleképpen biztos – s erről Karsai László történész Cigánykérdés Magyarországon 1919–45 közt, Út a roma holokausztba című munkájában ír is –, hogy egy belügyminisztériumi rendelet alapján már 1940-től évente négyszer is razziát tartottak a romatelepeken országszerte. Ezeknek elsősorban a járványos betegségek elterjedésének a megakadályozása volt a célja. Így történt ez Vásárhelyen is, ám 1944 szeptemberében a korabeli, szélsőjobboldali Összetartás című lap arról tudósít, hogy a Csomorkányi úti telepet a makói csendőrség és a rendőrség körbekerítette, s összeszedtek mintegy száz munkaképes roma férfit – mondta Jankovics Zoltán, aki úgy tudja, őket lajstromba vették, majd teherautókkal Orosháza felé indították útnak. Történt ez szeptember 27-én, azon a napon, amikor a helyi leventéket is „bevonultatták", csak őket nyugat felé küldték.

– A romákat a kárpátaljai Rahóra vitték munkaszolgálatba, s ahogy a visszaemlékezésekből kiderült, maguk építették meg a táborukat, s elsősorban mezőgazdasági munkákat végeztettek velük.
Jankovics Zoltán hozzátette: két év kutatómunka után annyit tudnak, hogy sokan meghaltak, s miután átment a tábor felett a front, a romák helyben maradtak, s akik nem szöktek meg idejében a táborból, azok – tudomása szerint – 1949–50 körül jutottak csak haza.

– Nehezen nyílnak meg a visszaemlékezők, ám a történtek emléke ma is élénk. Sajnos azonban az egykori munkaszolgálatosok túlnyomó része már nem él – tette hozzá Jankovics Zoltán, akinek nem titkolt szándéka, hogy majdan könyv szülessék sorsukról.


A kutató szerint

Hódmezővásárhelyről 1944-ben a korabeli sajtó szerint két ízben vittek el katonai munkaszolgálatra romákat – mondta lapunknak Makó Imre levéltáros, aki a város történetének ezt a korszakát kutatja. Az újságok először június 22-én írták meg, hogy 125 cigányt vittek el munkaszolgálatra a nagyállomásról valamerre északra, míg másodjára a szeptember 19-i számban szólnak arról, hogy a rendőrség razziát tartott munkaképes korú férfiak után kutatva a telepeken. Ekkor 100 roma férfiról készült jegyzék, s valószínűleg ők kerültek Rahóra. Makó Imre kérdésünkre elmondta: a névsor – ahogy a katonai iratok nagy része – megsemmisült. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ódon szélmalomért westerncsizma jár

Egy romos tanyát vagy éppen egy ódon szélmalmot ábrázoló festmény különleges ajándéknak számít… Tovább olvasom