Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Már nem hiányzik Amerika Marshának

Hódmezővásárhely - Az amerikai Marsha Wiebeld katonafeleségként élt már Alaszkában, Hawaii és Szamoa szigetén, s tizenegy éve lakik zárt városrészben Szaúd-Arábiában, ahol férje a helyi légierő F–15-ös vadászgépeinek oktatója és karbantartója.
Marsha, aki a Global Volunteers önkénteseként dolgozott a vásárhelyi Németh László Gimnáziumban, még New Jerseyben kedvelte meg a magyarokat.

Marsha Wiebeld férje az F–15-ös vadászgépek specialistája. Hogy aktív katonaként pontosan mi volt a feladata, azt nem tudtuk meg. Marsha azt viszont elmondta, hogy amikor férje két évtizeddel ezelőtt nyugdíjba vonult az amerikai légierőtől, azonnal elszerződött az alaszkai légitársasághoz. A cég azonban két évvel később csődbe ment. Az akkor már öt fiút nevelő házaspár két évig nem is talált magának semmilyen munkát. Marsha szerint ez volt életük legnehezebb időszaka.

A gyerekek sorsa

Marsha Wiebeld öt fiúgyermek édesanyja. Közülük a legidősebb zászlóaljparancsnok a katonai hírszerzésnél, s jelenleg Irak legveszélyesebb részén, a szunnita háromszögben szolgál. Másik fia nem katona, de tagja a Nemzeti Gárdának, s Kuvait déli részén dolgozik helikopterszerelőként. Harmadik fia reptéri főnök Alaszkában, a negyedik szerelőként dolgozik a Seattle-ben, míg a legfiatalabb egy atlantai rádióállomás munkatársa, s az Atlanta Falcons focicsapat kommunikációs igazgatója.

– A férjem már katona korában is jó kapcsolatban állt az F–15-ös vadászgépeket gyártó McDonnel Douglas céggel, amelyet elsősorban a Boeing gyártójaként ismernek.

– Egy alkalommal felkereste a férjemet valaki a cégtől, hogy megtudja, volna-e kedve velük dolgozni. A cégnek az volt a feltétele, hogy akkor át kellene költöznünk Fairbanksbe, Alaszka másik felébe. Éltünk a lehetőséggel – mondta Marsha.

A repülőgyár tizenegy éve olyan ajánlattal állt elő, amely új lehetőséget nyújtott a család számára. Igaz, ehhez a Föld másik oldalára kellett költözniük. Ugyanis a szaúdi légierő F–15-ös vadászgépeinek karbantartásával bízták meg. Így kerültek a Perzsa-öböl menti országba, ahol a férj a légierőnél oktatóként dolgozik, és a javítások felügyeletével is foglalkozik.

– Nem volt olyan egyszerű a költözés, amilyennek hangzik, ugyanis előtte engem is behívattak, s elmondták, ha az arab államba költözünk, akkor nekem mint nőnek nagyon kevés lehetőségem lesz. Nem vezethetek majd autót, nem is dolgozhatok, hacsak nagy nehezen tanárnőként vagy nővérként nem helyezkedek el. Marsháék zárt katonai településen élnek, ahová biztonsági okokból egyáltalán nem hívhatnak vendégeket.

– Nehéz volt megszokni a számunkra idegen, muszlim kultúra szokásait. Azt, hogy ha kimegyek a városba, lepelt kell magamra öltenem, hogy nőként semmilyen jogaim sincsenek, s a sivatagi királyságban vallásszabadság sem létezik. Annak, hogy az arabok ilyen távolságtartóak, az is lehet az oka, hogy tilos alkoholt fogyasztaniuk, nekünk viszont nem.

Marshának, annak ellenére, hogy elkerített táborban élnek, nem hiányzik az amerikai szabadság. Elmondta: amikor nemrégiben a legkisebb fiuk esküvőjére hazautaztak, már zavarta őket az amerikai élet sietős, pörgős ritmusa.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kormányzói vizit a vásárhelyi klubban

Hódmezővásárhely - Kormányzói vizitre érkezett hétfőn este Vásárhelyre Kovács Imre. A Magyar Rotary… Tovább olvasom