Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Pincsi 62 évesen is rendszeresen sportol

Hódmezővásárhely - A 62 éves, vásárhelyi Miklós Lőrincné idén nyáron még játszott a balatonlellei strandkézilabda-tornán, ősztől azonban „csak" edzésekre jár, és a meccsek előtti bemelegítésben segít a HKE-s csapattársaknak.
– A kézilabda az életem, addig járok az edzésekre, amíg a lányok elviselnek, és egészséggel is bírom – vallotta szeretett sportágáról a 62 éves, vásárhelyi Miklós Lőrincné, aki idén nyáron még játszott az 1987-ben általa is alapított HKE-ben (a városban ÖTYE néven, vagyis Öreg Tyúkok Egyesületeként ismerik) a balatonlellei strandkézilabda-tornán. Közben előkerült az az album, amelybe az archív fotókat, csapatairól, pályafutásáról szóló újságcikkeket, dokumentumokat ragasztotta.

A Nagynémedi László által Pincsinek „elkeresztelt" Miklós Lőrincné Oláh Julianna 1962-től kézilabdázik, egy ideig ezzel párhuzamosan Soós Imrénél atletizált. Tizenhat évesen 1:04.3 perc alatt futotta a 400 métert, korosztályos válogatott lett, de a kocogás magányossága nem vonzotta, ezért voksolt a kézilabdára. Mondta is neki Soós Imre: „Ha velem maradsz, kijutottál volna az olimpiára."

Női szabónak tanult, 1971-ig szakmájában a szalag mellett dolgozott, majd műszaki adminisztrátorként. A vásárhelyi szövetkezeti gárdában, a Spartacusban kézilabdázott, sohasem volt profi sportoló, edzések után visszament a műszakba. Csapatával a megyei bajnokságban és az NB II-ben lépett pályára, legnagyobb sikerük az egy szezonig tartó NB I/B-s szereplés volt.

Miklós Lőrincné a kupák mellett a pályafutásáról szóló cikkeket és fotókat is összegyűjtötte. A szerző felvétele
Miklós Lőrincné a kupák mellett a pályafutásáról szóló cikkeket és fotókat is összegyűjtötte.
A szerző felvétele

Férje, Miklós Lőrinc 42 éve a párja, mindenben támogatta: gyermekeik, Anikó és Csaba nem sportoltak semmit, az unokák viszont igen: Attila focizik, Dóra kosarazik.

– A mi időnkben még összetartottak a vásárhelyi sportolók. A kosarasokkal, vízilabdásokkal és focistákkal rendszeresen látogattuk egymás meccseit. A legnagyobb sztori az volt, amikor megnyertük a megyei bajnokságot, s Tatán játszottunk osztályozót az NB II-ért, előtte asztalt táncoltattunk, és a megidézett szellem megjósolta, győzünk, és feljutunk. Beteljesedett.

Az önkormányzat is elismerte életpályáját, 1998-ban, még Rapcsák András polgármestersége idején megkapta A város sportjáért oklevelet. Manapság meccseket már nem vállal – eddig elkerülték a sérülések, nem akarja a sorsot kísérteni –, az edzésekre azonban rendszeresen eljár, s a vidéki mérkőzésekre is elutazik, és a bemelegítésnél segíti a társakat. – A fiatalok is elfogadnak, Mamának szólítanak, és szívesen veszik, ha tanácsaimmal segítek nekik.

– A kézilabdát tulajdonképpen soha nem hagytam abba, de szívesen sportolok mást is, a családdal eljárok futóversenyekre, és részt veszek biciklitúrákon. Bár a kerékpározás szinte vásárhelyi specialitás, a lényeg, hogy mozogjak valamit, az tart fiatalon – mondta Miklós Lőrincné.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Andrásnak agytorna a matek

Az ELTE matematika szakára készül a vásárhelyi Sápi András. A Bethlen Gábor Református Gimnázium végzős diákja már óvodásként fejben adta össze vagy vonta ki egymásból a háromjegyű számokat. Tovább olvasom