Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Rubin, a póni csupán 70 centis

Félméteres kis póni született nemrég a vásárhelyi Rácz családnál, Rubin most a ház büszkesége. Gazdája, Rácz Sándor igazi lómániás: otthonának minden szegletét a hátasokkal kapcsolatos ereklyék borítják.
A vásárhelyi ifj. Rácz Sándornak jelenleg a kis póni, Rubin a kedvence. Fotó: Tésik Attila
Pacitaxi – ez a felirat áll egy Dáni utcai családi ház kapuján Vásárhelyen. Mint ahogy a tábla, ifjú Rácz Sándor otthona sem szokványos. A homokkal beszórt hátsó udvarban patanyomok láthatók, kissé távolabb az egyik melléképület, azaz istálló falán lovas ereklyék, a nagy kedvencekkel kapcsolatos feliratok sorakoznak. Ottjártunkkor az igazi látványosság azonban az istállóban falatozott. Az apró, születésekor csupán félméteres, most 70 centis Rubin nemrég látta meg a napvilágot. A walesi pónimama, Bogár alig több mint egyméteres termetével sem sokkal nagyobb csemetéjénél. A pici négylábúak egyébként ránk sem hederítettek, komótosan folytatták az evést.

Bezzeg, ha kint van Rubin az udvaron, akkor nem ilyen nyugodt, avatott be Rácz Sándor. Háromnapos korában úgy rohangált körbe-körbe, mint egy kis golyó, mesélte a gazda. Míg a lovacskák ősei egykoron a ház körüli munkában segédkeztek, s főként málhát cipeltek, addig az utódok, mint Bogár, valamint az istálló többi lakója, Csinos és Dollár, na és majd a legifjabb Rubin is gyerekeket sétakocsikáztatnak. Vásárhelyen jól ismerik már Sándort, a csemeték csak pacis bácsinak becézik.

Ám ennél sokkal komolyabb munkával is foglalkozik Rácz Sándor, aki évek óta lovasterápiás órákat tart. Először az Aranyossy Ágoston-iskola diákjaival foglalkozott. A fokozott gondoskodást igénylő tanulók azonban idővel kinőtték János lovasiskoláját, így most a Kozmutza Flóra intézmény diákjait oktatja. Hetente egy-két alkalommal találkozik a kicsikkel, akik – mint mesélte – nagyon élvezik a programot. A terápiás lovagláson Betyáré a főszerep. Az arab telivér a póniktól elkülönítve él Ráczéknál.

Sándor egyébként gyerekkora óta imádja a lovakat. Évekig fogatható versenyeken vett részt. Lómániája otthonán is meglátszik: a látogatókat már a házának előszobája ámulatba ejti, a falon ugyanis lovas képek, ereklyék díszelegnek. De a szobák falain sincs már szabad hely. A vitrines szekrényben pedig az évek alatt összegyűjtött lovaskerámiák, használati tárgyak sorakoznak. Még Sándor gyűrűit is a nagy kedvencek díszítik, mint ahogy a karóráit is.

A „pacis bácsinak" illusztris vendégei is akadtak már. Évekkel ezelőtt az amerikai és a holland nagykövetet kocsikáztatta. A holland diplomata még a süteményt és az üdítőt is saját kezűleg szervírozta Sándornak az egyik vásárhelyi cukrászdából, mesélte büszkén a lovasgazda, akinek lánya is örökölte a lovak szeretetét. Andrea, vagy ahogy édesapja becézi, Szöszi már hat hónaposan kipróbálta, hogy milyen is a ló hátán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Égett a tarló Mártélyon

Kigyulladt a tarló tegnap kora délután a mártélyi szélmalom közelében. A helyszínre érkező… Tovább olvasom