Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Sorozatlövés végzett a vásárhelyi taxissal

Hódmezővásárhely - A romániai forradalom egyetlen magyarországi áldozataként húsz esztendővel ezelőtt, 1989. december 23-án halt meg Aradon Tóth Sándor, aki tehertaxijával a vásárhelyiek által előző este összegyűjtött adományokat próbálta eljuttatni az ostromlott Temesvárra. Indulása előtt azzal búcsúzott feleségétől, hogy siet haza, hogy vért adjon a forradalmároknak. Az aradi Maros-híd lábánál sosem jutott tovább, egy 6 és egy 13 éves fiút hagyott maga után.
Ma már szinte elképzelhetetlen az a lelkesedés, amely a romániai forradalom híre hallatán elfogta a vásárhelyieket 1989 decemberében. A Magyar Televízió Panoráma című műsora december 11-én bemutatta a Tőkés László temesvári lelkésszel titokban készített interjút, amelyben az beszámolt az őt és családját sújtó hatósági intézkedésekről, bírálta az elnyomó Ceausescu-rezsimet, és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. A forradalom akkor kezdődött, amikor a lelkészt december 16-án megpróbálták kilakoltatni. Hogy megvédjék, egyházközsége tagjai éjjel-nappal őrizték lakását, s a helyszínre érkezett tömeg egy idő után antikommunista jelszavakat skandált. A katonaság és a Securitate egységei még aznap este összecsaptak a tüntetőkkel. A forradalom napok alatt átterjedt az egész országra.

Megrendítő volt Tóth Sándor halála. Archív Fotó: Móra Ferenc Múzeum
Megrendítő volt Tóth Sándor halála.
Archív Fotó: Móra Ferenc Múzeum

Mindezekről azonban a nemzetközi közvélemény csak késve értesült. Az MDF vásárhelyi szervezete december 22-én délutánra a Kossuth térre hívott össze nagygyűlést, ezen értesültek a résztvevők arról, hogy győzött a forradalom. Azonnal gyűjtés indult „Romániáért, Erdélyért!" címmel a temesváriak megsegítésére. Az adományokból tartós élelmiszereket vásároltak, s az MDF vállalta, hogy a segélyt elszállítja. Levelet is írtak, amelyben Temesvárt Vásárhely testvérvárosává fogadták. Mielőtt azonban útnak indult volna a teherautó, kiderült: sofőrjének nincs érvényes útlevele. Ekkor lépett elő Tóth Sándor (44) tehertaxis azzal, hogy járművével elviszi a segélyt.

– Azzal búcsúzott tőlünk mielőtt este 10-kor elindult, hogy csak leteszi Temesváron a szállítmányt, s gyorsan hazajön, hogy vért adjon a forradalmároknak – idézte fel emlékeit a tehertaxis özvegye.

Irhás József és Ágoston Lajos kísérték el a szállítmányt. Sándort az aradi kórháznál vesztették szem elől.
Irhás József és Ágoston Lajos kísérték el a szállítmányt. Sándort az aradi kórháznál vesztették szem elől.

– Korábban gyakran mondogatta, hogy tenni kellene valamit, ami miatt szerepelhetne az újságban, de nem így képzelte. Aznap éjszaka sokáig néztem a tévében, mi történik Romániában, mert nem tudtam elaludni. Reggel azonban nem mertem bekapcsolni se a rádiót, se a tévét, mintha csak éreztem volna valamit. Hogy Sanyi meghalt, csak akkor tudtam meg, amikor délelőtt átjöttek hozzám a városházáról. Először fel sem tudtam fogni a hírt. Itt maradtam egyedül a 6 éves Zsoltival és a 13 esztendős Krisztiánnal – mondta elszoruló hangon Nóra asszony.

Tóth Sándor nem egyedül indult útnak, jelentkezett ugyanis Irhás József taxis, hogy neki van helyismerete Romániában, autójával majd ő halad elöl. A szállítmánnyal tartott Ágoston Lajos is.

A vásárhelyiek akadálytalanul lépték át Nagylaknál a határt, de Arad előtt megállították őket a forradalmárok azzal, hogy kerüljék ki a várost, mert ott heves lövöldözés zajlik, úgy menjenek Temesvár felé. Nem messze Temesvártól azonban olyan segélyszállítókkal találkoztak, akiktől megtudták, vissza kell fordulniuk, a várost ugyanis körülzárta, s ostromolja a hadsereg és a Securitate, a román titkosszolgálat egységei. Messziről hallatszottak is lövések és heves robbanások.
A vásárhelyiek visszafordultak azzal, hogy Aradon megvárják a reggelt, napközben ugyanis nem folytak harcok.

Tóth Sándor özvegye, férje fotójával. Nem hitte el halálhírét. Fotók: Tésik Attila
Tóth Sándor özvegye, férje fotójával. Nem hitte el halálhírét.
Fotók: Tésik Attila

– Az aradi kórházhoz irányítottak bennünket, ahol megálltunk a külső parkolóban. Sokan lepakolták a segélyt, s indultak vissza, de mi maradtunk – idézte fel a történteket Ágoston Lajos. – Elindultam megkeresni az egyik sebész főorvost, akinek a nevét odahaza megkaptam. A rendész vagy egy forradalmár azonban szólt, hogy a kocsik ne maradjanak az utcán, álljanak be a kórház udvarára. Idebenn ugyanis biztonságban vannak. Visszaléptem az utcára, intettem, hogy forduljanak meg, s jöjjenek be a kocsival az udvarra, de csak azt láttam, hogy Sanyi gázt ad, s elindul, egyenesen a belváros felé. Gyalog nem értem volna utol.

Őrzik emlékét

Tóth Sándor holttestét az aradi forradalmi tanács december 27-én, díszkísérettel adta át Nagylaknál özvegyének. Emlékét mindkét városban utca örökíti meg. Január 3-i temetésén százak kísérték utolsó útjára a római katolikus temetőben. Emlékét halála helyén kopjafa is őrzi, sírjánál azóta is lerója kegyeletét az aradi delegáció.

Irhás József taxijával Tóth Sándor Aviája előtt állt az utcán. – Azt még láttam, hogy elindul, ám ahogy beértem az udvarba, s belenéztem a visszapillantóba, nem találom – emlékezett vissza. – Leparkoltam, majd visszagyalogoltam a kapuhoz, hogy megnézzem, hol maradt. De sehol sem láttam. Az egyik felkelő azt javasolta, nézzem meg a másik bejáratnál, hátha csak ott fért be a kocsival. De hiába kerestem... Volt egy munkásruhát viselő férfi az utcán, aki úgy irányította a forgalmat, mintha rendőr lett volna. Utólag úgy véltem, ő szállhatott be Sanyi mellé, s kényszeríthette vagy irányíthatta el a belváros felé, hiszen a Maros felett húzódó új híd lábáig eljutott. Ott egy sorozatlövést adtak le az autójára. A szélvédőn keresztül a nyakán érte a halálos lövés. A kocsit több helyen is kilyukasztották a golyók, amiket a föld közeléből lőtt ki valaki.

A vásárhelyieknek hajnali 2–3 óra között szóltak, hogy bevitték a sofőrjüket, s ők azonosították Tóth Sándor holttestét.

Olvasóink írták

  • 13. SSO 2009. december 29. 10:24
    „Kérjünk a románoktól kártérítést, minden magyar! továbbá vezekeljenek a románok. ez egy holokauszt számunkra. Egy ember élete is rengeteg. Adják el a vállalatokat, állami intézményeket nekünk a romcsik. Csináljuk velük azt,amit velünk a zsidajok. Csak mi visszavennénk ami a miénk, a zsiráfokkal ellentétben,akik csupán jogtalanul elveszik tőlünk.
    Milyen érdekes, hogy mi nem verjük a nyálunkat, pedig még hiteles alapja is lenne...más bűnös népek meg kizsigerelnek bennünket.
    (nem kell kisicsihuszár ezt kimoderálni, mert azzal csak a polkorrektségetek igazolódna be!)”
  • 12. Filctoll 2009. december 25. 22:21
    „flexsnake tudod segitő szándékkal mentek ki az emberek. Elárulom én is benne voltam több akcióban. Örültem hogy segithettem és azért nem vártam köszönetet, igaz nem is kaptam. De tudtam hogy ha 1 embernek is megmentem az életét akkor jót cselekszem.

    Tőkést meg hagyjuk már ki meg a Sütő utat is. Nagyszerű emberek de a kavarodáshoz nagyon értenek.”
  • 11. newdog 2009. december 25. 20:35
    „Flexsnake egy elfogulatlan véleményt írt le, egyedi módon... A bájos, hogy van igazság abban, amit mond. Sajnos ami megtörtént, benne volt a pakliban. Nem az életbiztosításukat mentek ki megkötni. :-(((”
  • 10. abszurd 2009. december 25. 19:37
    „Flex
    Hogy írhatsz egy olyan üggyel kapcsolatban, amiről nem is tudsz konkrétumokat, hiszen akkor még .... majszoltad jóízűen a lekváros kenyeret???”
  • 9. flexsnake 2009. december 25. 18:59
    „moderálva”
  • 8. kispacni 2009. december 25. 18:13
    „moderálva”
  • 7. uborka 2009. december 25. 17:09
    „percről-percre figyeltem az eseményeket. itt is ki kellene vizsgálni az igazságot. rengeteg segélyt eladtak jó pénzen. a kocsi és Tóth úr nem egy helyen találták meg. jó lenne, ha az akkori történéseket percről percre valaki össze állitaná, mert még meglehet.sokat gazdagodtak már akkor meg az átszállitottsegélyek eladása során. én nem állitok semmit. de????????????????????????????????”
  • 6. flexsnake 2009. december 25. 16:47
    „Ja kérem, mindenki maradjon a seggén, mi a francnak kell beavatkozni más ország belügyébe. Hálából itt baltáznak a románok. Lehet azzal számolni ha az ember háborúba megy akkor nem tér vissza. Nem kell meglepődni.”
  • 5. Johnson 2009. december 25. 12:50
    „Ismertem személyesen Sanyit, jó ember volt, sajnálom most is, külön öröm az utcanév neki...”
  • 4. nemakos 2009. december 25. 11:55
    „Hihetetlen, hogy csupán 20 éve is ilyenek megtörténtek... A románok meg hálásak lehetnek a magyaroknak és Tőkés Lászlónak, mert nélkülük nem lett volna ilyen hamar váltás...”
  • 3. TrombiFrédi 2009. december 25. 11:47
    „Szomorú hogy mennyi értelmetlen áldozatot követelt a párton belüli harc, amelybe beleszólt a népharag, és borult a forgatókönyv! Ha vissza gondolunk tényleg felfokozott volt a hangulat itthon is, de aztán jött 1990. márciusa és Marosvásárhely, amikor kijózanodhattunk!!! S ez az, ami "alátett" az ilyen hősök áldozatvállalásnak is, akik viszont minden tiszteletet megérdemeltek, ill. megérdemelnek!!!”
  • 2. samsung10 2009. december 25. 08:56
    „Hát a harmadik fiát miért nem emlitik?Megint az a korekt cik. A legnagyob fia az ö nevét viszi továb.”
  • 1. lila 2009. december 25. 08:51
    „Egy igazi hős volt!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tóth Sándorra emlékeztek Hódmezővásárhelyen

Hódmezővásárhely - Tóth Sándorra, az 1989-es romániai forradalom egyetlen magyarországi mártírjára… Tovább olvasom