Délmagyar logó

2018. 01. 22. hétfő - Vince, Artúr -3°C | 3°C Még több cikk.

A piaciasodó szocializmus

"Kíváncsi voltam – hogyne lennék kíváncsi rá? – mi maradt meg Oroszországban abból a szocializmusból, aminek a végén, a kommunizmus küszöbén Hruscsov minket is meg akart várni."
Kíváncsi voltam – hogyne lennék kíváncsi rá? – mi maradt meg Oroszországban abból a szocializmusból, aminek a végén, a kommunizmus küszöbén Hruscsov minket is meg akart várni. A nagy világrendszerből elsőnek kiszakadó balti államokon – Lettországon, Litvánián és Észtországon – átutazva ezt is vizslattuk, és így juthattunk el Szentpétervárra, ami, ugye, Leningrád néven majdnem belepusztult hősiességébe a második világháború alatt. Annál keményebb vesztegzárat talán ki nem talált a meghibbant emberiség, amilyennel körülvette az ellenség. Jó lett volna elmennünk oda is, ahová a blokád elesettjeit eltemették, ahogy eredeti terveinkben szerepelt, de annyira futottunk, erre se futotta időnkből.

A határátkelőnél tapasztalt nagy szicsász örök emlék: öt kemény órán át aszalódtunk az átjutásig, pedig csak két busz volt előttünk. Rendnek muszáj lenni, ha mindnyájan belepusztulunk is. Odaát azonban egészen más volt a világ.

Akkora építkezést se láttunk mostanában, sőt magam még soha nem láttam, amekkorával itt találkozhattunk. Kedves idegenvezetőnk, Ludmilla föl-fölhívta figyelmünket a sztalini barokk utcasoraira is, de az mintha eltörpülne a mostani igyekezet mögött. Született orosz szájából hallani a sztalinit, és nem sztálinit, magyar helyesírási túlbuzgóságunkra is fölhívta a figyelmemet. A háború alatt Sztalin Jóskát emlegettek, aki sztalingyertya mellett sztalinorgonát dobált. Akárhol álltunk is meg most, megrohantak bennünket a Nagy Honvédő Háború, és az azt követő évtizedek katonasapkáit és jelvényeit árulók hadai. A kiskatonák ködvágóitól a főtisztek lavórantenna nagyságú tányérsapkáiig minden kéznél volt. És vadonatúj valamennyi! De nem ám csak úgy, mezítláb, hanem kétoldalt vagy körbe-körbe fölszerelve mindenféle jelvénnyel. Olyan veszett igyekezettel tukmálták volna ránk, nincsen az a hangos perzsavásár, melyik hajazni tudná. Amit mi már önkényuralmi jelképnek fogunk föl, benne van a fejekben is, és ott van a fejeken is. Talán a sapkagyár is termeli még.

Ilyen lenne a szocializmus, ha elpiacosodott volna? Kína is a piacaival hódítgatja a világot. És láthattuk természetesen az Auróra cirkálót is, szintén piaci eleganciára kiglancolva, de már nem lőnek filozofáló ágyújával. Mögötte a Samsung óriásreklámjával. Föl is mehettünk rá, és ott volt maga Lenin is, a maga eleven valóságában, másolati minőségben is. Mondhatom úgy is, hamisítványként. Csak a teste. Le is fényképeztem, ahogy éppen gondolkodott, de amikor timsóznom kellett digitális gépem istenáldotta rakterét, hogy visszaúton a krakkói új templom is ráférjen, véletlenül kitöröltem. Hogy mekkora halat fogtam! Mesélni tudom, megmutatni nem. Majakovszkij lépcsőn járó verse ketyeg bennem azóta is: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog.
Szentpéterváron jó sokáig még.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó simítások

"A mostani tanévnyitó előtt Magyarországon ötszáz összevonásról vagy bezárásról hoztak döntést az… Tovább olvasom