Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Aranykapitány

"Ha pedig pályára léptek, angyalkáim, a felhők fölött épített stadionban, s úgy hozza a rossz sorsotok, hogy az ellenfél csapatában jut számotokra hely, ne keseredjetek el. A mi Öcsi bácsink cselei ellen úgysem találtok hatékony szert. Hátvédsorotok, kapusotok se meneküljön gyógyszertárba idegcsillapítóért rimánkodva."
Angyalkáim, most aztán nincs tovább lazsálás! Nyírjátok gyorsan a füvet, friss mésszel fessétek át, de rögvest a felezővonalat, kerek legyen a pötty a tizenegyes pontnál, feszüljön új háló a kapun, könnyű mennyei szél lengesse a szögletzászlót, mert hamarosan ott mosolyog mellettetek a mennybéli öltözőben, Puskás Ferenc, a mi Öcsi bácsink. Hegyezzétek a fületeket is, de nagyon, mert nemsokára megtudhattok mindent arról, hogyan is élte le életét egy igazi pesti vagány, miként lett a kispesti grundok maszatos kölykéből minden idők egyik legjobb labdarúgója. És készítsétek elő a nevetőizmokat is, mert olyan ember költözött hozzátok, aki minden szavát humorba mártotta, vidámsággal ölelte át, itt a Földön azokat, akik barátai, ismerősei lehettek.

Ha pedig pályára léptek, angyalkáim, a felhők fölött épített stadionban, s úgy hozza a rossz sorsotok, hogy az ellenfél csapatában jut számotokra hely, ne keseredjetek el. A mi Öcsi bácsink cselei ellen úgysem találtok hatékony szert. Hátvédsorotok, kapusotok se meneküljön gyógyszertárba idegcsillapítóért rimánkodva.

Ugyanis a világ rendje már csak az, hogy Öcsi bácsi lábához odatapad a labda, ő felpillant, beméri a pontos távolságot, s mire ti angyalszárnyaitokkal elé röppenhetnétek, a labda bent táncol a kapuban. Ilyenkor, angyalkáim, már más dolgotok nincs, mint tapsolni. Ünnepelni a mi nemzeti büszkeségünket, aki dehogy futballista volt, sokkal inkább a labda zseniális művésze, a magyarság nagykövete, védjegy, világmárka.

Mert barangolhatunk mi, magyarok a világ bármely sarkában, büszkélkedhetünk kiváló tudósainkkal, művészeinkkel, sportolóinkkal (számuk, elárulom, nem kevés), a görög halárus tengernek partján éppen úgy „Puszkászt" rebeg, ha megtudja, honnan is érkeztünk, mint a vasalt öltönyében feszítő francia üzletember, vagy a belgiumi cukrászdában fagylaltot kínáló egyiptomi pincér. Magyar mellünk pedig dagad a büszkeségtől.

S ha itthon netán ránk szakad rosszkedvünk tele, felhős, esős a nyár, netán látjuk, hogyan szerencsétlenkednek Öcsi bácsi kései utódai, csak annyit mondunk: Puskás, foci, helsinki olimpia, 84 válogatott mérkőzés, 83 gól, 6:3 Angliában, s máris szaporábban ver a szívünk, egyenesebb a tartásunk, s még azt is elhisszük, naná, hogy elhisszük: a magyar igenis győzelemre teremtetett.

Ezért aztán, kedves kis angyalok, nagyon óvatosan ám azzal a becsúszó szereléssel! Öcsi bácsit elgáncsolni, megrúgni márpedig tilos. No, de ilyen csalfaságra úgysincs időtök, hiszen meg kell fújni a mennybéli harsonát, hadd tudja meg Bozsik, Czibor, Kocsis, Lóránt, Zakariás, Hidegkúti, s a többi, már korábban hozzátok igazolt focihősünk: a főnök megérkezett, bíró sporttárs markolhatja a sípot. De mielőtt a legények kifutnak a pályára, súgjátok Öcsi bácsi fülébe: mi, magyarok, soha nem feledjük őket. És tudjuk: mutathatott bármit is az eredményjelző Bern városának stadionjában, akaszthattak ezüstérmet a magyarok nyakába, az arany mértékegysége e kis hazában nem karát, hanem csapat, amit Puskás Ferenc vezetett, huncut mosollyal arcán, számtalan diadalra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A graffitis fal visszafúj

"Az sem igazán szerencsés, ha a fölborított virágtartókat azért nem borítják föl egy éjszakán belül… Tovább olvasom