Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Árkalandozások

"Mert megtörtént a hihetetlen. Karácsony táján tele voltak a tévék Ausztriában készült riportokkal, miszerint a határ menti városok üzleteiben nyüzsögnek a magyarok."
Ki mondta, hogy a csúfos augsburgi vereséggel lejárt volna a kalandozások kora? Csak éppen nem nyilakkal töltött tegez, hanem zokniban kicsempészett százmárkás volt a legfontosabb kellékünk, amikor a hetvenes években Jugóba jártunk konyakért, vagy a nyolcvanas években – ha nagy nehezen kijuthattunk Nyugatra – Németországban megvettük az itteni ár harmadáért a videót vagy a hifit. (Ami azt illeti, nálam még most is tisztesen szolgál az odakint vett, mára jó 25 éves Orion videomagnó.) És még tanúja lehettem, amikor a konvertibilis forint és a világútlevél ’88-as bevezetése után Gorenje hűtők úsztak az osztrák légtérben hosszú tömött sorokban a magyar határ felé, mert szorgos hazánkfiai Wartburgjuk, Zsigulijuk tetejére pakolták föl az olcsón vett monstrumokat.

Aztán lassan alábbhagyott a nagy vásárlóturizmus. Még egy-egy benzinár-emelkedés után át-átjártak honfitársaink tankolni Jugóba vagy Romániába, aztán az árak hamarosan arrafelé is megközelítették a mieinket. Jelentősebb különbség már legföljebb a jövedéki termékek (ital, cigaretta stb.) árában – azaz adójában – lehet, mely esetben viszont szigorú korlátozások fogják vissza a bevásárlóturizmust. Ami mégsem halt meg, inkább újjászületett.

Mert megtörtént a hihetetlen. Karácsony táján tele voltak a tévék Ausztriában készült riportokkal, miszerint a határ menti városok üzleteiben nyüzsögnek a magyarok. És nemcsak ajándékokat, ruhaneműt vesznek, hanem a nyugati határszélen lakók rendszeresen ott intézik heti nagybevásárlásaikat is, lévén az élelmiszerek is 20-25 százalékkal olcsóbbak a szomszédban, mint minálunk.

Fenekestül felfordult körülöttünk az addig ismertnek vélt világ. Olcsóbb lenne tőlünk nyugatra az élelmiszer, ami mindig nyugat felé utazva lett egyre drágább? Aztán minálunk is megjelentek a romániai bevásárlók, akik élelmiszerekkel, háztartási cikkekkel dugig rakott autókkal távoznak manapság is a megye hipermarketjei elől, merthogy az itteni árak meg az ottaniakhoz mérten alacsonyabbak.

Mi történhetett? Csodák aligha, mert azok – nincsenek. A megfejtés végül is egyszerű. A kilencvenes évekre nálunk is nagyjából annyiba került már a Gorenje vagy a videomagnó, mint Nyugaton, mivel a kiépülő nyitott piacgazdaság és a konvertibilis forint megszüntette az állami áreltérítések lehetőségét. Az áfa pedig nagyjából mindenütt egyforma. És az élelmiszerek, háztartási cikkek árában megmutatkozó akár 20-25 százalékos árkülönbség? Ez sem a kormányoktól, hanem a versenytől való. Ausztriában úgy háromszor annyi hiper- és szupermarket jut százezer lakosra, mint nálunk. És a kíméletlen árversenyben csak alacsonyabb árakkal maradhatnak talpon. Romániában pedig egyelőre jóval kevesebb a hipermarket, mint mifelénk, ezért hát drágábbak is.

Igaz, Románia valószínűleg hamarosan utolér minket, és eltűnnek üzleteinkből a temesvári vásárlók. Csak az vált bizonytalanná utóbbi éveink gazdasági lelombozódásában, hogy vajh elfogynak-e belátható időn belül az oberwarti szupermarketekből a soproniak. Ám ha mégsem, akkor heti nagybevásárlásunkat mi, Csongrád megyeiek majd legföljebb Aradon abszolválhatjuk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ne vágj ki minden fát!

"Tenyerén hordozta a jóisten azt a szegedi taxist, akinek autójára rádőlt a kiszáradt fa. Még inkább… Tovább olvasom