Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Az ostor végén

JEGYZET - "Meredeken romlanak a vállalkozások várakozásai, a konjunktúra mutatója hat hónap alatt 16,8 pontról 1,3-re zuhant."
A vállalkozókat megint kiverte a víz. Egyesek még fel sem ocsúdtak az adójóváírás kivezetése miatt keletkezett újabb kompenzálási sokkból, mások a 19 százalékkal megemelt minimálbér és a 15 százalékkal magasabb bérminimum kigazdálkodása miatt forgolódnak éjszakánként, pár hete a személyszállítási törvény tervezetében robbant a tányérakna: kiderült, a dolgozók helyi utazási bérletének árát is a munkaadónak kellene kigazdálkodnia.

Könnyű azonosulni a kormányzati propagandával, amikor a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítéséről beszélnek. Nemcsak azért, mert a globális piaci verseny nagyágyúihoz képest tényleg rongyos hadseregről van szó sok tekintetben (tőkeellátottság, jövedelemtermelő képesség, és így tovább), hanem mert hagyományosan ez a sérülékeny szektor foglalkoztatja a munkavállalók legnagyobb hányadát, 71–72 százalékát. Könnyű belátni, minden további terhelésük életveszélyes a foglalkoztatásra nézve.

Ha csak a gazdaságpolitikai igehirdetéseket hallgatjuk a kis- és középvállalatok jelentőségéről, akár meg is nyugodhatunk. Ám ha komolyan vesszük a miniszterelnök intelmeit, és nem azt figyeljük, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy mit tesznek, ijesztő a kép: a kormány meglepő, de egyáltalán nem mulatságos húzásaiba majd belegebednek a gazdálkodók – a kicsik különösen. A zsíros pályázati pénzekből ugyanúgy nem jut nekik morzsa sem, mint az agráriumban a családi gazdaságoknak. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdaság- és vállalkozáselemző intézetének 2011. második félévi felmérése szerint meredeken romlanak a vállalkozások várakozásai, a konjunktúra mutatója hat hónap alatt 16,8 pontról 1,3-re zuhant. Ekkora esést korábban csak a válság kirobbanásakor mértek a magyar üzleti szektorban, 2008 októberében.

A derült égből villámcsapásként érkező terhekben talán nem is az a legdermesztőbb, amikor kiveri a víz a vállalkozókat, hanem amikor elkezdenek megfelelni az elvárásoknak. Mindig a végén csattan az ostor, a rafiánál: a leggyengébb, de még kapaszkodó munkavállalónál – azzal, hogy csökkentik a munkaidejét, megvonják maradék kedvezményeit, elbocsátják. Minden alkalommal az ő kezükre lép rá a hatalom, akkor is, amikor a nemzetgazdasághoz címzett lokálban átbulizott éjszakák utáni számlákat is a piac szereplőivel próbálja megfizettetni.

Olvasóink írták

  • 5. v.imre 2012. március 21. 09:58
    „3. klj-54

    Úgy gondolom, hogy helyére kell tennem a fogalom értelmezésünket. Mert én is, Te is tévesztettünk. Aki még egyáltalán rányit a jegyzetre, ő is lásson tisztán. Az egyes országok társadalmi, gazdasági újratermelési folyamatainak rendszerét így nevezzük különféle módon: a szocialista országok gazdaságát neveztük "népgazdaságnak", a tőkés országokét pedig "nemzetgazdaságnak". Amit pedig a jegyzet kapcsán, mint fogalom használatot elővettünk, az általad említett ma használt "szociális piacgazdaság" megfelelője ezt megelőzően a "tervgazdaság" volt. Vagyis a két rendszer módszertani megközelítése. De rá kell mutatnom arra az ellentmondásra, ami még nem tisztult le nálunk nem csak a politikusok, pláne nem az állampolgárok milliói fejében: a mai önként vállalt (Biztos, hogy így történt?) tőkés rendszerben az ország vezetése elvesztette uralmát, hatalmát az újratermelés folyamat rendszerén; eszközei felett, beleértve a dolgozó embereket is. Ezáltal az állam kezéből kihullott az újraosztható javak állománya. Mindazok, akik képesek az öngondoskodásra, azok - mondjuk így - jól jártak. Azok viszont, akik a folyamat rendszerében elfoglalt helyük miatt nem elegendőt adtak, illetve adnak az állam kezébe (újratermeléssel elért haszon, adóbefizetés, stb.), nos ők szorulnak a szociális piacgazdaság ellátandó "szociális" ágára, ennek keretében a megszületéstől kezdve az oktatáson át, az orvosi ellátáson túl a közlekedési támogatáson keresztül a mindennapi létszükséglet legalább minimális kielégítéséig. (Közbevetett gondolat: vajon nem volt-e inkább jobb, kifizetődőbb a kapun belüli munkanélküliség a kötelező munkavállalással?) Amivel most küzd látványosan a "munkahely látszatot teremtő" közmunkaprogram.”
  • 4. citizenship 2012. március 20. 15:29
    „Szerintem a jegyzetiro is tudja, hogy milyen rendszerben elunk. Nyilvan ezert irta a cikket - igaza volt. Sot en is tudom - ezert hagytam el az orszagot. Olyan helyre jottem, ahol bar vannak problemak (hol nincsenek?), de a kapitalizmus tisztessegesebb es hitelesebb = eredmenyesebb egy "kicsivel". Regota "kint" elek, ezert latom es elmondhatom, hogy az ami otthon tortenik, a parodiaja annak, amit kapitalizmusnak hivnak. Mondom: parodiaja, de ha azokra gondolok, akikrol a cikkiro szolt, akkor a parodia szo hasznalata nyeglesegnek tunhet. Tragedia talan? Igen az, az ellopott-hazudott tobb, mint husz evunk tragediaja. De mindenre van magyarazat: az elmult 8 ev. En azert hozzateszem, hogy meg az elozo osszes kormany is nyugodtan beleertheti magat ebbe a folyamatba. Talan Bajnain latszott valami abbol, hogy tenyleg ugy akart tenni valamit, hogy tudta: O nem nyerhet az "uzleten" csak vaszithet. Igaz, O a megszoritasra azt mondta, hogy megszoritas. Most ilyen fogalom nem letezik, mert az nepszerutlen, es kulonben is mi majd feltalaljuk ujra a melegvizet. Ugyanaugy (es sokszor ugyanazt is) hazudunk most is, mint az "atkos"-ban, a kulonbseg csak annyi, hogy az oltony dragabb rajtunk, elvegre mi mar polgarok vagyunk. Hat kijelenthetem, hogy polgarnak(urnak) lenni nem annyibol all, hogy kijelentem magamrol.
    A polgar nem nezi hulyenek a tobbit. Gondol a sajat egzisztenciajan kivul arra is, hogy hogyan boldogulnak masok. A polgar nem is hazudik, mert moralis kerdes peldaul az, hogy ugyanazt mondjuk Brusszelben es itthon is. Jobb helyeken ezt igy csinaljak. Bizton allithatom (naponta latom es hallom) hogy a vilagot ezzel a parasztvakitassal nem lehet megetetni - ennek megfeleloen is kezelnek bennunket.
    Miert irok most ilyen kerdesekrol, amikor a mikro-, kis- és középvállalkozásokrol szolo cikkhez szolok hozza? Mert ebben az esetben is is ugyanazt a nyegle, pokhendi es hazug hozzaallast latom, mint egyeb ugyek intezeseben.
    Igy sikerult lekuzdeni magunkat a rendszervaltaskori helyzetunkbol oda, ahol vagyunk. Ezert az osszes rendszervaltas utani kormany felelos, de a mostani kulonosen sokat tett es tesz azert, hogy meg lejjebb csusszunk. Nem baj, legfeljebb majd "fejlodesnek, palyara allitasnak, elore haladasnak, stb." hivjuk, hiszen az egesz nem mas, csak kommunikacio kerdese.
    Vegezetul: nem vagyok zsido, cigany, buzi, kommunista, liberalis, stb., csak egy magyar, aki elfutott ez elol a "szabadsag" elol.”
  • 3. klj-54 2012. március 19. 13:25
    „@v.imre
    Új brosúra van ma használatban.
    A "népgazdaság" nyugállományba vonult helyébe lépett a "szociális piacgazdaság" .”
  • 2. v.imre 2012. március 19. 10:03
    „"...amikor a nemzetgazdasághoz címzett lokálban átbulizott éjszakák utáni számlákat is a piac szereplőivel próbálja megfizettetni..."

    Nem tudom, tudja-e a jegyzetíró, milyen rendszerben élünk? Amikor a "rendszerváltozás" következményeként a kormány rendelkezésére álló, hasznot termelő vállalkozások száma és súlya szinte nulla a magántulajdonhoz képest, adóbevétele kevés arra, hogy mindenkinek, aki csak tartja a markát betömje az éhes száját. Nem véletlenül kért minden honfitársat arra Orbán Viktor a március 15-i beszédében, hogy először mindenki tartson önvizsgálatot, hogy miként tud még hatékonyabb módon hozzájárulni az eladósodott hazánk terhei enyhítéséhez, a kilábaláshoz. Mondja, kedves Jegyzetíró, ki mással tudja megfizettetni az állam terheit a kormány, mint a népgazdaság szereplőivel?”
  • 1. klj-54 2012. március 19. 09:18
    „Lehet rám mondani azt, hogy a "szokásos Orbán ellenes" beszólásomat írom, de nem izgat.
    Orbánt amúgy arra sem méltatnám, hogy szót szaporítsak miatta. De mert ő a felelős magyar kormányfő, mégiscsak őt kell emlegetnem.
    Ő az a pofátlan, pökhendi, némely elmebaj jegyeit mutató egyén aki a hozzá nem értését már bizonyította!
    8 év készülődés után semmihez nem értő, csak a lopással elfoglalt kormányt tudott össze gründolnia.
    Én kő keményen lopásnak vélelmezem a 3 ezer milliárd eltulajdonítását a jogos tulajdonosaiktól!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lassan elfogynak

"Csak akkor lehet kitörni, ha őszintén, reálisan mérik fel a helyzetet, és meghozzák a fájdalmas intézkedéseket is." Tovább olvasom