Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Boldog a Tisza

"Egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy Szeged polgárainak menekülniük kellene a Tisza gátat roppantó hullámai elől. Ugyanis láttam: nem csak lelkes, de a szakmáját pontosan ismerő csapat őrzi a várost."
Elnézést, de nem mehetnek tovább! A rakpartot biztonsági okok miatt le kellett zárnunk! Amikor ez a két mondat mellbevágott, miért is tagadnám, megdöbbentem. Hiszen pontosan tudtam, a városőrség ifjú tagja nem véletlenül szigorú – tőlünk talán tízméternyire éppen a tíz méter magas vízállással jellemzett Tisza feszítette a gátat, és szeretett Stefániánkon is föld alól előbújt kis tavacskát öleltek már a homokzsákok.

Megdöbbentem, de nem féltem. Egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy Szeged polgárainak menekülniük kellene a Tisza gátat roppantó hullámai elől. Ugyanis láttam: nem csak lelkes, de a szakmáját pontosan ismerő csapat őrzi a várost. Csongrád megye székhelyén – mint ahogy az egész megyében – vízügyesek, rendőrök, katonák, polgárőrök, katasztrófavédelmi szakemberek, önkormányzati dolgozók percnyi pontossággal reagáltak a folyó minden új, veszélyt sejtető rezdülésére, Szegedre tanulni jött diákok érezték úgy, nekik is lapátért, zsákért kell nyúlni a homokbuckák tövében.

Megdöbbentem, de láttam a Tisza partjára kilátogatók aggódó tekintetét, amiből nem volt nehéz kiolvasni, mennyire szeretik ezt a valóban nagyon szerethető várost. Márpedig azt a települést, amely annyi örömmel ajándékozza meg lakóit, s amit ennyien tekintenek büszkén szülőhelyüknek, otthonuknak, befogadó városuknak, nem érheti baj.
Ez az erős hit élt minden szegediben, mint ahogy a veszély elmúltával is ott feszül a város összes polgárában egy másik érzés, amit rövidke, boldogan sóhajtós szóval hálának neveznek. Szólt e háláról minap Botka László polgármester is a Szegedi Nemzeti Színházban megtartott díszünnepségen. Ám korántsem csak a szűkebb pátriánkban lakók érzik át, mekkora vész is múlt el 2006 májusában. Ezt bizonyítja Gyurcsány Ferenc mai, szegedi látogatása is, aki az ország miniszterelnökeként, egy ország nevében mond köszönetet a gátakat lankadatlan figyelemmel, panasz nélkül őrzőknek.

Nekünk, helybelieknek most már nincs is más dolgunk, mint a Szeged napjához kötődő számtalan rendezvényen vigadni. Megőriztük értékeinket. Egyre karcsúsodó Tiszánk boldog, mert dehogy akart pusztítani, ő is csak a békés hömpölygésben leli igazán örömét. És Szeged szép palotáinak díszein sem bukfencezett talán soha oly vidáman a nap szikrázó fénye, mint éppen most. Messze földön híres borfesztiválon koccannak egymáshoz a poharak a város főterén, és biztosra veszem, nem egy asztaltól röppen platánok leveléig a hang: ezt a finom nedűt pedig igyuk a várost és környékét megőrzők egészségre!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Méreg

"Lehet szörnyülködni – rossz nyelvek szerint ezt szeretjük legjobban, mi, magyarok, az örökös… Tovább olvasom