Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

Böszme, buszma, szolidál

"Nehéz elhinnem, hogy pusztán nyelvpatyolati célzattal rohamozták meg a televíziót. A „böszmeségeinket" hallva megint kétfelé osztódott az ország."
Tudom, vádak ellen sincsen orvosság. Most is lennének, akik meztelen talppal tüzes platnin táncoltatnának, és belekevernének a napi politika házicérnájába. Olyanok is, akik azért tennék ugyanezt, mert most se akarok belekeveredni. Kijelentem tehát, hogy megvan ugyan mindenről a véleményem, de meg is őrzöm magamnak. Ha tehetem. Ötven évvel ezelőtti nyelvészkedő hajlamom támadt föl csupán, amikor a mostani társadalmi tájfunok és szökőárak föl-fölcsaptak a pesti utcán.

Sokan fönnakadtak a negyed évvel korábban valahol elhangzott szón, és azt is szalonképtelennek érezték, akár – ki kell mondanom – a „kurva" országot, és azok is magukra vették a nyelvtisztító kámzsájukat, akik egyébként kötőszóként használják a – még nehezebb leírnom – „bazmeg"-et. Nehéz elhinnem, hogy pusztán nyelvpatyolati célzattal rohamozták meg a televíziót. A „böszmeségeinket" hallva megint kétfelé osztódott az ország. (Legföljebb abban volt egyetértés az elmúlt tizenhat évre értve, hogy kezdi közelíteni a közvélekedést. Magam szeretem az öregátkos mellett a fiaátkosokat is emlegetni, jelezvén, hogy sok mindenben nem változott semmi, sőt! De ezért még nem tört és zúzott senki.) A dunántúliak idősebbje például – akik közé magam is tartozom – azonnal értette, mert tudta, az egy kicsit kalahüttyös embert jelenti, akit fejben gyöngének, gyöngeelméjűnek is mondanak, a többségében alföldinek viszont megakadt a torkán. Idősebbnek is, fiatalabbnak is.

Nyelvében él a nemzet. Tájnyelvében is – még. Lehet, hogy meglepetést okozok a másik felének is, ha leírom, itthon van ez a szó ezen a tájon is, csak egy kicsit megcsavarodva: buszma. Hogy az egyikből lett a másik, vagy a másikból az egyik, nem tudhatom. Az ötven évvel ezelőtti buzgalmam kellene hozzá, hogy kinyomozzam az esetleges ősalakot, de inkább rátestálom a mostani nyelvészekre.

Értelmező szótárunk egyik változatot se ismeri, számítógépeink is aláhúzzák pirossal mindegyiket. Helyesírási Tanácsadó Szótárunkból is hiányoznak. Az Új Magyar Tájszótár huszonnégy falut sorol föl a böszmére, ahol biztosan használták, és ezek között ott van szülőfalum is. Ennél jelesebb helyen ritkán említik nevét. Jelentése pedig: faragatlan, együgyű, félkegyelmű (személy).

És a buszma? Huszonnégyben az is biztosan ismerős. Mintha összebeszéltek volna: huszonnégy-huszonnégy. Döntetlen. Köztük van Szeged is, Makó is, Vásárhely is, Szentes is, le, egészen Zentáig. Gondolom, leginkább itt is nyelvjárási szakdolgozatok szolgáltatták a példahelyeket. Máshol is ismerős. Buta, bárgyú, faragatlan, mamlasz, félénk, ügyefogyott, szótlan, kevés beszédű, nehézkes, ügyetlen mozgású emberre mondják. Van buszmó és buszmog változata is.

Más. A hirtelen jött mozgalmi hevület új szót is alkotott. Az egyik ifjú férfi a már-már szinte őshonosnak számító szolidaritás szavunkból alkotott igét. Azt mondta, „szolidálunk" ezzel meg ezzel. Ha jól emlékszem, akkor még nem fújták le az ösztöndíjak eltörléséért meghirdetett diáktüntetést, de gyanítható, nem nyelvészeti vizsgára készült az illető.

Őszintén reméljük, hamarabb borul múlt időbe a mostani fölfordulás, minthogy újra elfakulnának az emberi természetből fakadó, társadalmi lelkületet is szépen festő szavaink. Böszmeségeink nehezen múlnak, ha mindig másra akarjuk kenni azokat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megnyugvás?

"Csak remélni lehet, hogy békét áhít ebben az országban – legalább a többség. Ezért ez a… Tovább olvasom