Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Bumeráng

"Ha nem választjuk az egyedül üdvözítő lehetőséget, ha nem teszünk meg mindent a valódi fölemelkedésükért, a következő negyven éven át is termelődik a bunkóság. Sorozatban is."
Olaszliszkáról akarok beszélni, de Dorozsmán kezdem. És visszaugrani egy hatalmasat, a hatvanas évek legelejére. Bélával mentem el a putriba, mert akkor még putriban laktak a dorozsmai cigányok. A hozzám nőtt fényképezőgép velem volt már, Bélában pedig dolgozott a betűféreg. Mire hazaindultunk volna, kétoldali elhatározás született: meg kell ezt írnia, én meg a fényképeket szolgáltatom hozzá. A vezérfonalunk is megszületett, elég egyértelmű elhatározással: ezeket – azokat! – a szerencsétlen sorsú embereket abból a sorsból mindenképpen ki kell emelnie társadalmunknak. És a kiemelkedésnek egyetlen lehetséges útját tudtuk csak elképzelni: az iskolát. Tanítani kell őket a létezhető legnagyobb igyekezettel. Egyedül az iskola az az intézmény, amelyik néhány esztendő leforgása alatt a kallódásra ítélt gyerekből tisztességes fölnőttet nevelhet.

Már akkor is pénz kellett egy ilyen munka partra révészeléséhez – bátran írom Béla ismert szóhasználatát –, másnap segítséget remélve, elmondta szándékunkat a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetőjének. Otromba feleletet kaptunk: „És aztán a pofánkba akarjátok vágni, mi?" Így lőn vége, így lőn vége, nem az izsapi bálnak, hanem legjobb szándékunknak.

Azt nem merem mondani, hogy más lenne most a világ, ha az a könyv belekiálthatta volna a nagy magyar ájerba, hogy segítenünk kell mindenáron, de talán oldhatta volna az évszázados átkot. Akik akkor szemet gyönyörködtető cigánylányok voltak, ha még megvannak egyáltalán, ráncos képű szipirtyóvá váltak, és a természet törvényei szerint generációkon át szülték a fekélyt.

Sokan voltak az eltelt évek alatt, akik azért esedeztek, a törvény ne tegyen különbséget bőrük szerint a bűnözők között. Ne mentséget keressen a bíróság, ha cigány származású áll előtte, egyforma mértékkel mérjen! Miközben azóta is tudnék csatlakozni ehhez a nézethez is, ki kell kiabálnom, ennyi idő után is, hogy nem lehet egyedül a bíróság tiszte a társadalmi bajok gyógyítása.

Mindezek után talán jobban rázott meg a hír, mint másokat, hogy vasárnap Olaszliszkán agyonvertek egy tanárembert. Akinek a mi hajdani fölismerésünk szerint is éppen jobb sorsra kellett nevelnie a cigánygyerekeket. Amennyi jót hallani lehet róla, bátran kiegészítem azzal, hogy biztosan nevelte is, hiszen iskolájába is jártak. Bumeráng ez a javából! De kinek a bumerángja? A tanáré nem lehet, benne ugyanaz a javító szándék dolgozhatott csak, ami bennünket elfogott a putrit járva. A társadalomé? Így is lehet mondani, de a társadalom olyan hatalmas kör, abban igazi felelőst megtalálni nem lehet. A bunkóság bumerángja inkább.

Hallom a rádióban, a mindig kérdőre vonható polgármester azt nyilatkozta, az egyik legnagyobb baj, hogy hirtelen a nyakunkba szakadt a demokrácia. Az indulatainak parancsolni nem tudó, az ösztönök szintjén megrekedt, ki merem mondani, primitív lelkületű ember is azt érzi, neki jussa van ott helyben igazságot szolgáltatni. Mégse csorbítanék egy centit se a demokrácia fonalán. Szegény tanár úr, ismeretlenül is kedves kollégám, legalább a te példád erősítse társadalmi méretűvé negyvenévesnél is idősebb szándékunkat. Ha nem választjuk az egyedül üdvözítő lehetőséget, ha nem teszünk meg mindent a valódi fölemelkedésükért, a következő negyven éven át is termelődik a bunkóság. Sorozatban is.

Adja Isten, ne így legyen!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lincshangulat

"Az erőszakos leszámolás a peremvidékeken mutatja torz pofáját. Az olaszliszkai támadók közül többen… Tovább olvasom