Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 07. 30. szerda - Judit, Xénia

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Jegyzet > Kisváros - nagy sport?

Kisváros - nagy sport?

JEGYZET - "A TAO biztosabbá, kiszámíthatóbbá teszi a sportfinanszírozást, de nem old meg mindent."

Imre Péter - Délvilág napilap - 2012.09.12. 09:00
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
Létesítmény, pénz, tehetség. Nem fontossági sorrendben és leegyszerűsítve: ez a három dolog szükséges a sikeres sporthoz. Ez az élet más területére is vonatkozhat, de maradjunk a mozgás világánál, s biggyesszünk a sorba még pár „tényezőt", úgymint akarat, elszántság, összefogás. Utóbbiak főként kisebb településekre, kisvárosokra jellemzők.

A TAO-s pénzek, vagyis a társasági adóból az egyesületekhez befolyó összegek az utánpótlás-nevelésben, az infrastruktúra megteremtésében, fejlesztésében rengeteget segítenek. Könnyebbség, hogy például nemcsak vásárhelyi cégek, vállalkozások ajánlhatják ezt fel vásárhelyi kluboknak. Mégis szűkíti a kört, hogy általában a helyiekhez fordulnak, azokhoz van kapcsolatuk, kötődésük. Ez is nyitja az ollót a falvak, községek, kisebb és nagyobb városok, megyeszékhelyek között. A TAO biztosabbá, kiszámíthatóbbá teszi a sportfinanszírozást, de nem old meg mindent. Nem pótolja a tehetséget, a szaktudást és a mindennapos, évről évre emelkedő költségeket – utazás, edzők és játékosok fizetése, igazolási és bérleti díjak, és még hosszan sorolhatnánk.

Ekkor „lép a képbe" a települési, városi szintű közös akarat, az egy-egy sportágat imádó civilek (olykor anyukák, apukák), egykori sportolók, vállalatok, vállalkozások összefogása. Utóbbiak olykor mélyen és a tervezett támogatáson felül nyúlnak a zsebükbe a cél érdekében. Így menekült meg a teljes haláltól Hódmezővásárhelyen a női kézilabda – most újra NB-s gárdája van a városnak –, és Szentesen is több nehézségen, anyagi válságon segítette át a vízilabdát. A Kurca-parti városban például a Hungerit több mint két évtizede áll a női vízilabda mellett. Falvakban, kisebb városokban a labdarúgást tartják így életben, mossák a szerelést, vacsorán látják vendégül hazai meccsek után a csapatot, mezt és labdát vásárolnak. Mert kell egy (vagy több) csapat – ezt már a legendás mosodás, Minarik Ede, a Csabagyöngye mindenese is megmondta. Szerencsére több „Minarik Edét" ismerek a megyében – sok helyütt ezért van még sport.

A kisváros sportjához kell létesítmény, tehetség, szaktudás és persze pénz. Nagyon sok. De nem csak az. Mert ez nem háború – még ha olykor egy-egy sportág, klub az életéért küzd is –, „csak" sport. És nagyon fontos, szeretik-e, akarják-e az emberek.
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...