Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Magyar balek

"Mostanában ugyanúgy segítem a közlekedésben az Il Ferrós autókat, mint a szintén megkülönböztetett jelzést viselő tanulóvezetőket. Balekok és kezdők. Az előbbi persze nem pontos, minden ötödik-hatodik felmatricázott autó tulajdonosa mára a pénzénél lehet."
Mostanában ugyanúgy segítem a közlekedésben az Il Ferrós autókat, mint a szintén megkülönböztetett jelzést viselő tanulóvezetőket. Balekok és kezdők. Az előbbi persze nem pontos, minden ötödik-hatodik felmatricázott autó tulajdonosa mára a pénzénél lehet. Akár szerény nyereséget is elkönyvelhetett, ha még a legelején klubtag lett, s az új szerződéskötők belépési díjából utalták neki a havi több tízezer forintra rúgó reklámdíjat. Ugyanúgy, mint az eddig ismertté vált piramisjátékokban, a csúcson, a csúcs közelében volt nyereség, utána azonban már inkább csak mínusz. Minél lejjebb, annál nagyobb és – ahogyan a piramisalakzat is mutatja – annál több embert károsított meg. Azzal a különbséggel, hogy itt nem a barátot, rokont szidják, aki beléptetett, hanem a könnyen megalapítható, nulla pénzügyi felügyelet mellett működő, mégis óriási összegeket mozgató matricás vállalkozások gyanúsan gyorsan cserélődő vezetőit.

A magyar ember még mindig nem hiszi el, hogy nincs ingyenebéd. És persze ingyenautózás sincs, hiába ajánlja egy cég, hogy évekig fizeti helyette a teljes lízingdíjat, ez nem ilyen egyszerű. Nem feltűnő a magyarnak, hogy számtalan felmatricázott autó között egyet sem látott még, amely komoly társaságot, közismert multit, vagyis fizetőképes céget reklámozott, amely valamiféle garanciát jelentett volna a rendszer önmozgására. Inkább elmeséli a harmadik szomszédnak is, mekkora üzletet kötött.

Sok csavar van ebben az „üzletben", az egyik leginkább figyelemre méltó talán az, hogy ennél a konstrukciónál az új autót vásárlók listaáron vették a kocsit. Ebben az országban – kis túlzással – az elmúlt években senki sem vett listaáron autót, csupán az, aki elhitte, hogy 6-800 ezer forintot is kap használt, gyakorlatilag értéktelen rom kocsijáért, ha minimális önrésszel újat vásárol, mondjuk 120 hónapos futamidőre.

Nem is olyan régen még az ingatlanszövetkezeteknek, az ilyen-olyan inveszteknek volt a szezonja, az „okos" magyar befektető pedig a legnagyobb, legbiztonságosabb hazai bank garantált kamata helyett az újságban mellette hirdető, háromszor akkora hozamot kínáló invesztest választotta. Azóta is bottal üthetik sok tízmilliárd forint nyomát.

A magyar ember nemcsak hozam-, hanem autófüggő is, vagyis erején felül költ kocsijára – ezt bizonyítja az évi több tízezer lízingből visszavett, kényszerértékesített autó is. Talán nekik, újabban meg a matricásoknak üzen egy lassan kamaszkorba lépő Renault 19-es a hátulján olvasható felirattal: „Öreg, de legalább ki van fizetve".
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vicinális teóriák

"Bajban az egészségügy, a vasút, a költségvetés, az oktatás. No meg mi adófizetők, mindannyian, mert… Tovább olvasom