Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Mentőötlet

Jegyzet - "Betoltak az egyik rendelésre kerekes székben egy férfit – ott is hagyták –, a beteg pedig várakozás közben elaludt."
Abban a mentőautóban, amelyikben, és amikor a mindszenti beteg meghalt, egy másik beteg is volt – őt nem mentették, hanem szállították. A néni láthatta, ahogy küzdenek a mindszenti férfiért, tanúja és részese volt annak, ahogy utaztatták Vásárhely és Szentes között a 67 éves férfit. A történet azon túl, hogy tragikus, szegényszagot áraszt, a két beteget valószínűleg praktikum és anyagi megfontolás miatt tették egy autóba. A néni valószínűleg sokáig emlegette ezt a praktikumot. (Szegeden a betegszállításba egy hónapra beálló mentőszolgálat a mentési és a fuvarozási munkákat különválasztja, így hasonló eset nem fordulhat elő.)

A mentőszolgálat alól előbb kiszervezték az OEP-finanszírozott betegszállítást, most pedig újra bevonják őket a feladatokba, de nem úgy, mint korábban: a mentők koordinálják majd a szállító cégek munkáját. A forrás ugyan nem lett több, de a körök száma nő: az orvos az igényt a mentőszolgálatnak jelenti be, ők kiosztják a feladatot, a betegszállító visszajelez, engedélyezteti a programot a mentőszolgálattal. A tervezés így a nyilatkozatok szerint majd hatékonyabbá válik.

Szegeden két betegszállító cég állt le az utóbbi időben, egyik sem a hatékony tervezés hiánya, hanem az alulfinanszírozás miatt. Arról most sincs szó, hogy a megmaradók több pénzt kapnának, lesz viszont felettük egy irányító szervezet.

A betegszállítók 100 forintot kapnak kilométerenként, egy interneten talált fővárosi magáncég Budapest területén belül egy útra 3200–7200 forintot számol fel. Lift nélküli házban, lépcsőzni nem tudó betegek kerekes székkel való szállítása esetén emeletenként plusz 1000 forintot kérnek, kerekes széket pedig 1000 forintért adnak bérbe naponta. Ezért a pénzért baráti, emberi bánásmódot ígérnek, és a honlapjuk szerint temetésre is elkísérik a beteget – és haza is viszik. Ez első látásra morbidnak tűnik, de a gyakorlatban kevésbé lehet az, mint amit egy szegedi egészségügyi intézetben láttam: betoltak az egyik rendelésre kerekes székben egy férfit – ott is hagyták –, a beteg pedig várakozás közben elaludt. Az asszisztens szólította a következő pácienst, és mivel senki nem mozdult, az alvó férfit kezdte szólongatni, majd amikor felébredt, a nevét tudakolta. A férfin látszott, hogy azt sem tudja, hol van. Türelmet kérve emelte föl a kezét, mire az asszisztens mérgesen így szólt: „nem igaz, hogy mit kell itt nekem kiállni", majd beviharzott a rendelőbe. Néha eszembe jut: a kerekes székes férfi még mindig ott van?

Ha még ott is van, már nem kell sokat várnia: a sokszereplős betegszállítás biztosan róla is gondoskodik majd. Hiszen ennyi résztvevő már biztosan, tényleg nem hagy senkit az út szélén.

Olvasóink írták

  • 2. achilleus 2012. április 28. 16:43
    „Ehhez az íráshoz csak azért szólok hozzá, mert gratulálni szeretnék; soksíkú, lendületes és lebilincselő, mélységes empátiával megírt jegyzet, mely mögött nagy mennyiségű információt, rendezett tárgyi tudást érzek. És - hangsúlyozni szeretném - nemcsak a szerző láthatóan fiatal kora miatt írom ezeket, erre az írásra bármely korú ÚJSÁGÍRÓ joggal lehet büszke. A szerző fiatal korának csak az a kellemes meglepetés tulajdonítható, amely írását elolvasva engem ért.”
  • 1. patpat 2012. április 28. 16:34
    „Nagyon szomorú.. és sajnos összecseng azzal, amit nap mint nap tapasztalok az egészségügyben. Tudom, hogy rosszul keresnek (mellesleg a legtöbb ember ugyanilyen rosszul keres Magyarországon), de akkor sem értem, miért megy vki az egészségügybe, ha a minimális empátia is hiányzik belőle..”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Félidő: 1–3

"A futballalapúvá vált társadalom nyelvén: az Orbán-kormány és a való világ meccsén 1–3 a félidő állása." Tovább olvasom