Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Nem, háromszor

JEGYZET - "Megtanuljuk, hogyan kerüljük el a vitát."
Az igazi fülkeforradalom nem négy éve történt, hanem most fog lezajlani, április 6-án. 2010-ben a hódmezővásárhelyiek még 6 egyéni országgyűlésiképviselő-jelölt közül választhattak, a makóiak 3 nevet láthattak a lapon. Most, a választókerületi határok átrajzolása nyomán a vásárhelyiek és a makóiak is ugyanazt a 14 nevet látják, és nem is ábécésorrendben, hanem a sorsolás alapján. Igaz, hogy az önkormányzati választásokon ennél több képviselőjelölt is lehet egy-egy városi körzetben vagy faluban, ők azonban ismerősök. Most a névsorban szereplők zöme valószínűleg ismeretlen lesz a választónak, és hasonló a helyzet a pártnevek többségével is. Ez kinek okoz gondot? Annak kevésbé, aki olvas újságot, néz híradót, valamennyire tisztában van azzal, ki kicsoda a politikában. Aki nehezen olvas, vagy büszkeségből nem visz magával szemüveget, az most sokáig fog szöszmötölni a függöny mögött. Aki nem követi az eseményeket – mert bonyolult neki ez az egész –, úgy érzi majd, hogy most egy lépéssel közelebb óvakodott hozzá a káosz. Vagyis a szabadság, amely őt riasztja.

A választási rendszer átalakításával nem végzett félmunkát a kormány: ez olyan lett, amilyennek eltervezte. A polgár ebben a hosszabb névsorban is az ismerőst fogja keresni, aki bizonytalan, az még inkább. A kormánypárt jelöltjei pedig megdolgoznak az ismertségért, mindenhová elmennek. Az, hogy ezzel a tempóval hogyan lehet lépést tartani, és mivel lehet kitűnni a választásban is a bizniszt kereső emberek, mozgalmak közül, legyen az ellenzéki jelöltek gondja. Abban bízom, ahogy a trafiktörvény és a füstölést korlátozó jogszabályok beszorították a dohányosokat, az új választási rendszer és a hozzá alkalmazkodó választási kampány az emberek egy részét igenis arra fogja ösztönözni, hogy jobban tájékozódjanak közügyekben. A civil szférában jelen lévő politika nyomulására válaszul – a hallgatás, beburkolózás alternatívájaként – tovább fog erősödni a mindennapokban a tapintatos, de korrekt közbeszéd kultúrája, protokollja. Egyre többen tanuljuk meg, hogyan ne sértsük meg régi osztálytársunkat a meggyőződésében, közben nyilvánvalóvá téve, hogy a szóba hozott témáról mást gondolunk. Megtanuljuk, hogyan kerüljük el a vitát azzal, aki provokál. Aztán majd döntünk, sokkal inkább a saját meggyőződésünk alapján, mint mások hatására.

A tartózkodók, remélem, idővel fogynak, beolvadnak. Mert most, huszonöt évvel az első, néggyel az úgynevezett igazi rendszerváltás után, hétfőn egy és háromnegyed órán át járta Makót a kollégám, és számtalan embert megszólított, mire talált négyet, aki mert válaszolni a nap kérdésére, hogy érdekli-e a választási kampány. Hárman nemmel feleltek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csődközelben

"Vajon hol van az a határ, amikor a pénztelenség már a híresen minőségi gyógyítás rovására megy?" Tovább olvasom