Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Nézőbarát verzió

"A napi politikát nem szabad úgy nézni, mint egy tévésorozatot. Szerepelni se szabadna benne úgy, mintha az lenne."
A napi politikát nem szabad úgy nézni, mint egy tévésorozatot. Szerepelni se szabadna benne úgy, mintha az lenne.

Mégis, a tegnapi rész tartalma a következő: a szegedi Fidesz-szervezet attól tart, a Jobbik meg akarja zavarni a sajtótájékoztatóját, ezért fél órával korábbra hívja az újságírókat. A Jobbik nem zavarni akart – de azért örül, hogy a Fidesz már hozzájuk igazodik –, csak el akarta mondani: Lázár János vásárhelyi polgármester kérjen bocsánatot, amiért azt mondta, a Magyar Gárda mögött Gyurcsány Ferenc áll. A szegedi Fidelitast beidézik a városházára szabálysértési ügyben, „Gyurcsány a hibás" feliratú plakátjaikból ugyanis tiltott helyre is ragasztottak valakik. A szervezet fölháborodik, hivatalos nyilatkozatában többek közt ez áll: „Mi következik ezután? Egyik este nagy fekete autók állnak meg lakásaink előtt?"

Ez tényleg olyan nézőbarát ügymenet, mint a Barátok közt. Készül sorozat azok kedvéért, akik a kisebbségi kormány heroikus harcaira kíváncsiak, és azoknak, akik arra várnak, hogy a jobboldal mutassa meg végre rátermettségét. Ugyanolyan fordulatok, félreértések, és hasonló mélységű párbeszédek vannak bennük. Három összefüggő mondatnál nem kell több – a hosszú monológokat úgysem tudja követni a néző –, így aztán komoly dolgokról nemigen eshet szó. Leginkább csak arról, ki mit mondott, ki kit figyeltethetett meg, vagy kinek mi a terve, és arról mi a vélemény. Lehet követni vacsora közben, ugyanakkor lehet a mélységeit is kutatni. Föltenni például lépten-nyomon a kérdést: na, ez most kinek állhatott érdekében? A Magyar Gárda tényleg Gyurcsány fejéből pattant elő, teljes fegyverzetben? A képzelet pokoli mélységekig hatolhat.

Ez persze így nézve kiábrándító, hiszen nem a szórakoztatásunkról, hanem a sorsunkról van szó. Szerintem mégis érdemes tévét nézni, mert a néző néha tényleg katarzist él át. Ez történt velem, amikor nemrég láttam egy portréfilmet Csengey Dénesről, éjjel. Egy régi felvételen, 1989. március 15-én ott állt a Magyar Televízió előtt, és egy hatalmas tömeg élén képletesen birtokba vette a televíziót. Más volt ez, mint a tizenhat évvel későbbi „tévéostrom". Csengey azt mondta: „Tőlünk ne féltse senki a televíziót, nagyon fogunk vigyázni rá, mert a miénk... És az országot se féltsék tőlünk, arra is nagyon fogunk vigyázni, mert az is a miénk." Jó lenne megnézni azt a felvételt megint. Úgy rémlik, mintha közben egy pillanatra tisztán látszott volna, mi lett abból, ami akkor még tényleg a miénk volt.

Olvasóink írták

  • 2. nem tetszik a műsor 2008. szeptember 24. 09:51
    „Porcitrom a pórmagyarnak. Műdemokrácia műpártokkal, műbalhékkal.
    Csak a lóvé valódi, amit lenyúlnak.
    Xar rendezés, ripacsokkal. Kérem vissza a jegy árát!”
  • 1. megvilágosodás 2008. szeptember 24. 09:44
    „Mi lett, mi lett...?! Hát ez!
    Folytatásos limonádé. Citromporból...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyeregbe, magyar!

Ezer és egy oka van annak, hogy tegnap, az autómentes napon sem pattantam a kerékpár nyergébe.… Tovább olvasom