Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 17°C | 27°C Még több cikk.

Oda-vissza

JEGYZET - "De ingáznak, mennek – oda-vissza. Muszájmonotónia."
2007. április 1. Vasárnapra esett, és csakis ez mentett meg – bár egyesek szerint illett volna hozzám –, hogy bolondok napján kezdjem újságírói pályafutásomat Vásárhelyen. Azóta ingázom Szegedről, a Tisza Volán társas gépjárművével.

Első anyagomat is azokról a tanárokról, orvosokról, közszolgákról írtam, akik nap mint nap megteszik a Szeged és Vásárhely közti utat. Oda és vissza, mindkét irányba. Reggel munkába, este haza. Ez életforma, pontosabban idővel azzá válik. Jómagam csak a buszos verziót ismerem (az autósok is megtöltik a betoncsíkot), a rendelkezésre álló 30–40 percben reggelizünk, újságot olvasunk, alszunk. Utóbbi, kisebb rutinnal, már nyitott szemmel, és – ha nem kapunk ülőhelyet – állva is megy. Ugyanez este visszafelé: kaja, pia, szundi, megérkezés – szerencsés esetben időben ébredünk, és jó helyen szállunk le.

Akadnak, akik önként „száműzik" magukat a nagyvárosokból a közeli falvakba, a csendbe, nyugalomba, pár kilométerre minden civilizációs ártalomtól. Ez általában az autósok kiváltsága, a recept azonban számukra is ugyanaz – utazás oda és vissza. Egyre többen választják ezt, vagy kényszerülnek erre. Vidéken általában olcsóbb az élet, spórolhatnak, még akkor is, ha a benzin- és a bérletár folyamatosan emelkedik, és egyáltalán nem, vagy csak részben téríti meg a munkahely.

De ingáznak, mennek – oda-vissza. Muszájmonotónia. És már fel sem tűnik. Mert így kell lennie: oda utazunk, ahol a munka van, jobb lehetőség adódik. És mielőtt panaszkodunk – vállalom, demagóg kijelentés következik –, a tétlenség manapság már csak a munkanélküliek kiváltsága. Az (élet)út könnyen vezethet „oda", és nem biztos, hogy van „vissza". De ez már nem ingázás.

Olvasóink írták

  • 1. ráérő 2012. január 17. 22:55
    „"reggelizünk,.."kaja, pia, .." tömegközlekedési jármüvön?

    Ezt nem teszi egy a Lajtán tul lakó még véletlenül sem ,csak ha megállok egy étteremnél.
    Gondol arra hogy mások is kulturált körülmények között utazhassonak.
    Hosszabb utak végén sincs szükség csak néha kitakaritani a buszt
    Nagyon szivesen megmutatnám egy belföldiekkel megtett 50-60km után az utasteret.
    Tisztelet( ha ritkán is de azért akad) annak a néhány kivételnek.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Letoltuk a gatyát

"Hazánk egyes számú közjogi méltóságát még a plágiumbotrány előtt szántam meg." Tovább olvasom