Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Rabosított bizalom

"Ha valakit évekig rettegésben tartanak, annak vannak árulkodói jelei. De ezeket észre kell(ene) venni."
A körülmények szerencsétlen egybeesésén túl végtelen bizalom kell ahhoz, hogy valaki a saját lakásába beengedjen egy idegent. Hogy többet is, az már a neveltetésből fakad. Annak idején, a múlt században, amikor a mai idősek felcseperedtek, szinte csak házalók kopogtattak a kapun. Nem volt kérdés, hogy szóba elegyedjenek-e velük, hiszen ha jó volt a portéka, és olcsó az ár, gyorsan megkötötték az üzletet. A fiatalabb generációk az óraleolvasóknak nyitottak ajtót, de szüleik már óvatosságra intették őket, mondván, hallottak már besurranó tolvajokról. A helyzet – úgy tűnik – mára odáig fajult, hogy senkiben sem bízhatunk. Nem véletlen, hogy Bordányban már tábla is jelzi: tilos a házalás. Aki becsönget, és segítséget ajánl vagy kér, rögtön gyanússá válik.

Annak a 78 éves szegedi asszonynak sem tűnt fel első pillantásra, hogy hátsó szándék vezérli hívatlan látogatóit, aki két évig szabadulni sem tudott rabosítóitól. Nyugdíját elvették, és csak azért hagyták életben, nehogy bárki is kiszúrja, mi zajlik az önkormányzati bérlakás falai között. A szomszédok résen voltak, de nem eléggé, mert nem ismerték fel egy félelemben élő ember riadt tekintetét. Szemrehányás nem érheti őket, hiszen többször szóltak a rendőröknek, de a bűnüldözők felelőssége – mondhatni – vitatott. Mert ha valakit évekig rettegésben tartanak, annak vannak árulkodó jelei. De ezeket észre kell(ene) venni.

Ha végső elkeseredésében nem áll ellen kísérőjének, és annak ütését nem rögzíti a bank kamerája, talán még mindig rabságban sínylődne otthonában Ilonka néni. Szerencsés véletlen, hogy a pénzintézetnél valaki meglátta, mi történt, és feljelentést tett.

A kérdés ezek után csak az, lesz-e még olyan világ, amiben mindenfajta félsz nélkül ajtót nyithatunk, ha váratlanul megszólal a csengő. Tartok tőle, hogy nem. A bizalmat lassan kiölik belőlünk, és hiába őrzünk belőle egy ajtónyitásnyit, ha nincs szerencsénk, azt is rabosítják.

Olvasóink írták

  • 2. macs 2010. május 25. 19:57
    „Ilonka néninek nem voltak rokanai, gyerekei, unokái? Tudom, mert ismerek olyan idős embereket, akiket csak akkor látogatnak meg a gyerekek, unokák, ha pénz kell, ez egy költői kérdés volt.
    A rendőröket se lehet hibáztatni, ha az idős hölgy félelmében nem mert velük szóba állni, nem tehetnek semmit.
    Az az igazság, ezen a téren nagy az űr. Kellenének szociális munkások, akik az idős, egyedül élő embereket rendszeresen látogatnák. Persze ehhez ismerni is kéne az érintetteket.
    Szerencse, hogy a bankban reagáltak és így az áldozat megmenekült.”
  • 1. KolompárRómeó 2010. május 25. 11:16
    „Hát igen. A sajnos nem eléggé kedvelt kultúra egyre rohamosabb terjedésével pedig mindig sűrűbben fognak ilyenek és még durvábbak előfordulni. Mert az Ő kultúrájuk a kegyetlenséget, a megfélemlítést teljesen természetesnek veszi, pl. már gyerekkorban tökéletesen alkalmas egy normális osztály teljes tönkrevágására. Persze ha járnak iskolába, mert csak akkor jár a segíly. Igaz, 12-13 évesen a lányok már elmehetnek szülni, így ez a réteg kiesik a kultúra ilyen formájú műveléséből.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

DM - 100

"A Délmagyarország a magyar sajtótörténet harmadik leghosszabban regnáló napilapja." Tovább olvasom