Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Színház a válságban

"Világgazdasági krízis van, recesszió és depresszió, mégis mindkét produkcióra szinte napok alatt elkapkodták a legjobb, legdrágább jegyeket."
José Cura tavalyi Otello-előadásai előtt Gudrun nem sokat tudott Szegedről. Akkor viszont megnézte a térképen, sőt azóta már a Google Earth-ön is. Szép kis város lehet, neki sajnos túl messze van. Kedvenc tenoristája kedvéért Bécsbe még csak el-elruccan, két hónap alatt három előadásban, a Carmenben, a Stiffelióban és a Toscában is megnézte ott – Karlsruhében pedig az Andrea Chenier-ben látta. Gudrun, a 48 éves berlini Cura-rajongó levelében most sajnálkozik, hogy nem lehet itt a szegedi Tosca-előadásokon.

Vasárnap – az egyébként ugyancsak Berlinben élő – Rost Andrea ad áriaestet, José Cura pedig április végén lép fel Cavaradossiként a szegedi nagyszínházban. Világgazdasági krízis van, recesszió és depresszió, mégis mindkét produkcióra szinte napok alatt elkapkodták a legjobb, legdrágább jegyeket. Úgy látszik, mégiscsak akad fizetőképes kereslet, vagy legalábbis a nézők ki vannak éhezve a korszerűtlennek mondott műfaj világjáró sztárjaira.

A színház új direktora azt mondta a tegnapi tájékoztatón: karácsony után megfordult a trend, a kezdeti elutasításokkal szemben egyre nagyobb közönségsikert aratnak az újabb produkciók. Nem lenne elegáns a vége előtt, máris értékelni az évadot – ráadásul hátra van még két bemutató. Egy furcsaság azonban máris feltűnő és elgondolkodtató: a legnagyobb ünneplést eddig nem valamelyik új, hanem egy több évtizedes, még a Belvárosi mozi színpadára kitalált produkció, Angyal Mária felújított Toscája kapta. Nehéz persze megmondani, a siker milyen arányban köszönhető a slágereket komponáló Puccininek, Pál Tamás karmesternek, a rendezőnek vagy a fellépő vendégénekeseknek. Nem is ez a lényeg, a jelenség az érdekes.

Azt írja a színház világnapján az egyik legkövetkezetesebb magyar kritikus: a művészetek közül szellemileg ma leginkább a színház korrumpálódott. Kétezer éves hivatását feladva olcsó szórakoztatással, populizmussal, ízlésbeli és esztétikai legatyásodással próbálja biztosítani a túlélését.

Súlyos szavak, lehet, hogy igazak – de Szegeden legalább olyan sztárokkal próbálják átvészelni a válságot, akikre Berlinben is kíváncsiak. Hogy tényleg ez a legjobb stratégia? Majd elválik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázadni kell

"A legolcsóbb faház is kisebbfajta vagyonnak számít bizonyos családoknak, amelyek mégis megpróbálják… Tovább olvasom