Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Sztrádaóra vége

"Apátfalván nem lehet átmenni a szembeszomszédhoz, se az iskolába – ha emez oldalon lakik valaki. Makó fuldoklik. Szőregen nem lehet a szervizútról följutni a főútra és bejutni Szegedre. Ahol megbénult a belvárosi, Kossuth Lajos sugárúti forgalom."
Meglett az út, és mi örültünk. A szegedi Klauzál téren az általunk meghívottak elkezdték tépkedni a Délmagyarország sztrádaórájának megmaradt lapjait.

Ez 2005. december 10-én történt; lapunk első oldalán 2004. február 5-én indítottuk a sztrádaórának nevezett grafikát, azért, hogy mindennap figyelmeztessünk a kormányígéretre: a következő év végére elkészül az M5-ös. Azért akartuk ilyen módon is az útépítést a figyelem középpontjában tartani, mert addigra totál megtelt a padlás a be nem tartott ígéretekkel. Plusz tele volt a hócipőnk is, amiért Szegedtől Félegyházáig és vissza rémálom volt a közlekedés, Félegyházától Pestig pedig annyi útdíjat fizettünk, amennyiből megtankolhattunk volna a következő pesti utazáshoz.

Megállt az ész ennyi hátránytól, és csak a düh fortyogott bennünk: miért kell nekünk ekkorát szívni?

Tust húzott a zenekar, amikor a miniszterelnök fellépett a Klauzál téri pódiumra – és akkor még senki sem kiabálta, hogy „Táncolj Feri!”. Miért ne hittük volna a jó hírt: pár hónap és elkezdődik a 43-as gyorsforgalmi út építése is, 2006 tavaszán. 2003-ban Gyurcsány Ferenc elődje, Medgyessy Péter ugyancsak Szegeden azt mondta, 2007-re elkészül a Makó és a határ közötti szakasz. Egy év sem telt erre, Csillag István miniszter megismételte, a Makóig érő szakasz 2006 végéig kész, az egész utat teljes hosszban 2007-ben átadják. Utóbb a munka kezdetét ígérték az idei év végére. Most – talán – 2008 tavaszára.

A 43-ason pedig folyamatosan dübörög a kamionforgalom, megháromszorozódott Románia és Bulgária EU-csatlakozása óta. Apátfalván nem lehet átmenni a szembeszomszédhoz, se az iskolába – ha emez oldalon lakik valaki. Makó fuldoklik. Szőregen nem lehet a szervizútról följutni a főútra és bejutni Szegedre. Ahol megbénult a belvárosi, Kossuth Lajos sugárúti forgalom.

Kis pénz, kis autó. Rég belenyugodott már, aki mást nem tehet, magam is, de a Makai úton – előttem, mögöttem, mellettem bazi nagy kamionok – mégis eszelős szorongás tört rám a minap. Ugyanolyan érzés, mint a régi 5-ösön, régen. A veszélyeztetettség, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség egyszerre rémisztő és dühítő érzése. A másodrendű állampolgár megalázottsága.
Az unióban immár nem vagyunk határország, hanem kompország. Bármilyen ismerős nekünk a múltunkból ez a helyzet, hogy aki csak akar, átgázol rajtunk, a türelmünk már nem a régi. Újabb évtizedekre – amennyit az M5-ösre is vártunk – már aligha futja.

Nem rajzolunk újabb sztrádaórát. Elmúlt az ilyesmi szolid, megértő módban tartott, képes beszéd fölött az idő, mióta az előadótermi „szókimondás” kitört az utcákra.

Nincs más: muszáj utat építeni, de gyorsan.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs köszönet

"Nem valószínű, hogy Molnár Lajos emlékét majd megszépíti az idő. Persze nem csak rajta múlott, hogy… Tovább olvasom